Kereső toggle

Bűnakképzés

Adatolható-e a „cigánybűnözés”?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyarok fele támogatja a Jobbik törvénytervezetét, miszerint a bűnelkövetők – objektív módon meghatározhatatlan – etnikai hovatartozását is vezetni kellene a nyilvántartásokban – derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet vizsgálatából.

A TÁRKI friss kutatási eredményét megelőzően a Jobbik több megmozdulást is szervezett a halálbüntetés visszaállításáért a „cigánybűnözés” megfékezése érdekében: előbb Pécsett, a Bándy Kata-gyilkosság miatti tüntetésen, majd az augusztus eleji devecseri felvonuláson. A TÁRKI 2011 tavaszán végzett kutatása arra mutat rá, hogy a cigánybűnözés teóriája nem csak a jobbikos szavazók körében népszerű, hiszen a megkérdezettek 54 százaléka egyetértett azzal, hogy létre kell hozni olyan bűnügyi nyilvántartást, melyben az elkövetők faji hovatartozását is számon tartják. A javaslatot leginkább az idősebb, alacsonyabb iskolázottságú, kistelepüléseken élő, észak-alföldi lakosok és a Jobbik-szavazók támogatnák.

„Jogállami keretek között akkor sem lehetnének ennek jogi konzekvenciái, ha egy ilyen adatbázis felállítható lenne, ami nemcsak az európai és hazai normákba ütközik, de nem is kivitelezhető, miután a roma identitásnak nincsenek objektív kritériumai” – erősítette meg kérdésünkre Bárd Petra büntetőjogi szakértő, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársa.

„A Jobbiknak ezzel a témával olyan társadalmi csoportokat sikerül megszólítania, melyek alulreprezentáltak a párt szimpatizánsai között. Általában ezek a csoportok azok, amelyek körében a rendpártiság jellemzően fontos értékkel bír” – állítják a TÁRKI kutatói. Úgy tűnik, a romaellenesség egyre inkább közös platformnak számít a magyar társadalomban, hiszen minden szavazói csoportban a válaszadók lényegében fele fogadókész a javaslatra.

A cigánybűnözés fogalmát felelevenítő Jobbik nem légvárra épít: egy 2005-ös TÁRKI-elemzés szerint a magyar felnőttek 62 százaléka ért egyet azzal, hogy a bűnözési hajlam a romák vérében van. Egy másik, 2008-as vizsgálatban az úgynevezett „cigánybűnözést” már a megkérdezettek 91 százaléka tartotta létező jelenségnek. Az OKRI állásfoglalása szerint a magyarok 80 százaléka táplál ellenérzéseket a romákkal szemben.

Bárd Petra szerint a cigánybűnözés fogalma tudományos és jogi értelemben értelmezhetetlen. A zsidógén-botrány során a genetikusok egyértelműen cáfolták, hogy léteznének népcsoportokra jellemző genetikai markerek, tekintve, hogy az emberiség génállománya azonos. A szakmai kollégium állásfoglalása szerint az egyén etnikai hovatartozása személyes identitásválasztáson alapul. A kisebbségi törvény az európai jogrenddel szinkronban szintén kimondja, hogy az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga, hogy eldöntse: akar-e egy kisebbséghez tartozni vagy sem?

A cigánybűnözés kifejezés már a szocializmusban ismert volt, 1971 és 1989 között rendőrségi nyilvántartást is vezettek az elkövetők származásáról. A korábbi vizsgálatok tükrében születtek reális megállapítások, miszerint a roma érintettek fiatalabban válnak bűnelkövetőkké, gyakoribb körükben a visszaesés, arányuk a vagyon elleni bűncselekmények esetében felülreprezentált, s túlnyomó többségük a leghátrányosabb helyzetű, kimondottan kriminális életvitelt folytató szubkultúrából kerül ki. 

Bárd Petra szerint a büntetőeljárás során nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozásról szóló adatot tilos ma gyűjteni, egyetlen kivétel ez alól a fajgyűlöletből elkövetett bűncselekmények áldozatainak esete. A szakember hozzáteszi: egy ilyenfajta adatbázist eleve fenntartással kellene kezelni, másrészt valószínű, hogy a számok nem igazolnák a „cigánybűnözés” teóriáját, miszerint a romákra átlagon felüli bűnözői hajlam volna jellemző. Solt Ágnes önbevallásra épülő kutatásaiból ugyanis az derül ki, hogy a súlyos, például emberöléses bűncselekmények elkövetői között nincsenek felülreprezentálva a cigányok, legfeljebb a vagyonellenes elkövetők között. A statisztikát több tényező, így a hatósági diszkrimináció is torzítja, hiszen egy cigány kinézetű személy az átlagosnál jóval nagyobb eséllyel válik gyanúsítottá. „Önmagukban a számok nem mondanak semmit, de a legfőbb probléma az, hogy ha be is lehetne bizonyítani, hogy egyes bűncselekménytípusokban felülreprezentáltak a cigányok, akkor sem tudunk semmit mondani az okokról, mint ahogy a romák munkanélkülisége is sokféleképpen interpretálható. Az ilyen adatok könnyen vezethetnek egész népcsoportok megbélyegzéséhez, amikor például nem a szegénységet, társadalmi kirekesztettséget tekintik rizikófaktornak, hanem magát a roma identitást” – teszi hozzá a jogi szakértő.

A társadalom perifériájára szorult etnikai kisebbségek a világon mindenhol hasonlóképpen viszonyulnak a többségi normarendszerhez, hasonló devianciák és életkilátások, előítéletes környezet jellemzi őket, mint a hazai cigányságot. Az afroamerikaiak is szenvednek a hatósági diszkriminációtól, a gyakoribb téves ítéletektől, miként arra az Innicence Project is rávilágított, amikor a DNS-adatbázis alapján vizsgált ártatlanság eredményeként több száz halálraítéltet hoztak vissza a siralomházból, akiknek nagy többsége fekete bőrű személy volt.

Olvasson tovább: