A járások kialakításáról szóló törvény elfogadását követően kiújult a témában gyakorlatilag a kormányváltás óta zajló vita, amely nemcsak a kormánypárt és az ellenzék, hanem a közigazgatás különböző szintjein dolgozók között is feszültséget generált. Az elmúlt két év egyértelmű tendenciája egyébként is az önkormányzatok s azon túlmenően is a polgármesterek mozgásterének szűkítése volt a kormányzat részéről. Ilyen változás például a polgármesterek egyes feladatköreinek eltűnése, a közjogi felelősségre vonásuk lehetőségének kialakítása vagy éppen az önkormányzatok vagyonának Alaptörvényben rögzített bevonása a nemzeti vagyon körébe.
A járások bevezetése ezt a folyamatot csak tovább erősíti: a kormány lényegében kiüríti az önkormányzatok konkrét állami funkcióit, és bevonja azokat a nemrég létrehozott megyei kormányhivatalok, valamint a most létrehozandó járások alá, amelyek vezetőit a kormány maga nevezi majd ki. Az önkormányzatok a korábbiakhoz képest csökkentett funkciókkal maradnak meg, a kevesebb feladat miatt pedig még kevesebb anyagi támogatást kaphatnak a központi költségvetésből.
A változások kritikusai szerint komoly dilemma, hogy a járások vezetői politikusok, korábbi országgyűlési képviselők is lehetnek, ami a parlament 2014-es megfeleződése miatt létszámfelettivé vált kormánypárti politikusoknak teremt majd karrierlehetőséget. A „narancsuralom” rémképe mellett a régi-új szisztéma egy másik problémás oldala, hogy a járások kialakításával egy olyan szigorú állami felügyelet mellett működő ókonzervatív, statikus igazgatási szisztéma alakulhat ki, amely hosszú távon elfojthatja a helyi kezdeményezéseket, és korlátozhatja a központi kormányzat gátjául szolgáló önkormányzatok szabad működését.
„A félelmeim, amelyek a járási hivatalok vezetésével kapcsolatosak, továbbra is fennállnak! Azáltal, hogy pártemberek lehetnek járási hivatalok vezetői, masszív politikai befolyás alá helyeződhetnek szakmai kérdések, ami nem szerencsés. Ez a szisztéma egy korábbi korszak gondolkodásmódját és cselekvéseit idézi vissza” – mondta el lapunknak Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, hozzátéve, hogy normális és elfogadható, ha az állam a saját feladatait a saját maga által kialakított struktúrában kívánja ellátni, ugyanakkor a feladatok ellátásához szükséges intézmények eddig is léteztek, és többé-kevésbé eddig is költséghatékonyan funkcionáltak.
A kormánynak arra az érvére, miszerint a járások bevezetése mellett szól az önkormányzatok 1300 milliárdos (!) eladósodottsága, Gémesi annyit mond, hogy valójában a meglévő adósságállomány kevesebb, mint három százalékának visszafizetésével van csupán probléma. És az önkormányzatok azt is tudnák teljesíteni, ha a kormány nem alakította volna ki rosszul a bevételi struktúrát. A jövőt illetően pedig még azt sem látni, hogy miként lesznek megosztva a járási hivatalok és az önkormányzatok között a különféle bevételek és kiadások.
Gödöllő polgármestere amiatt is aggódik, hogy hogyan tud megvalósulni a társadalmi kontroll a közigazgatási feladatokat ellátó ügyintézők esetében. Hiszen míg a választott testületekként funkcionáló önkormányzatok esetében ez közvetve biztosítva volt, a járásokhoz delegált ügyintézőknek nem kell megfelelniük a helyi viszonyoknak, a helyi közösség igényeinek. Vagyis a társadalmi kontroll helyét hangsúlyozottabban veszi át a politika, a politikai érdek, ami hosszú távon súlyos dilemmákat vet fel – jelezte Gémesi György.
A demokratikus kontroll csökkenésének veszélyét illetően Lövétei István jogtörténész egyetért Gémesivel, ugyanakkor hozzáteszi, hogy Magyarországon a helyi demokrácia eddig is csak nehezen tudott kibontakozni, hiszen a közösségek felépítése nálunk meglehetősen hierarchikus. Egyrészről hiányoznak azok a polgárok, akik demokratikus véleményeket, ügyeket képviselnek, másrészről nagyon erősek a helyi függőségi viszonyok, lényegében helyi erős emberek, klánok határozzák meg a társadalmi kapcsolatokat. Ezeket a jellegzetességeket szerinte a kormányzati változtatások tovább erősítik, aminek köszönhetően a demokratikus szerveződés még gyengébbé válik – vélekedett Lövétei.
A jogtörténész szerint politikai értékítélettől függ, hogy indokolt-e a járások kialakítása. Egy centralizációra törekvő Orbán-kormány esetében, amely azt az apparátust akarja megerősíteni, amely közvetlenül a saját irányítása alatt áll, nyilván logikus az új szisztéma. Ha viszont azt tartjuk követendő szempontnak, hogy a kormányzattól független cselekvéseknek kellene szabad teret engedni, akkor meglehetősen vitatható kezdeményezés a meglévő struktúra átalakítása – érvelt a Heteknek Lövétei.
Voltak kistérségek is
A járási rendszernek Magyarországon egészen a 13. századig visszanyúló gyökerei vannak, a szisztémát csak 1983-ban szüntették meg. A járások meghatározó vezeti a fszolgabírók voltak, akik közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási tevékenységet láttak el. Megítélésük a feudalizmusban a nemesség kiszolgálása, az els világháborút követen pedig egyes antiszemita atrocitások, valamint a vidéki zsidóság deportálása kapcsán betöltött szerepük miatt ellentmondásos. Történelmi vonatkozásaival párhuzamosan a járások alapveten határozzák majd meg az államigazgatás struktúráját, a járási rendszerhez igazodnak majd az ügyészségek és a bíróságok is.
2012. 07. 27. (XVI/30)
