Orbán két éve - Hack Péter írása

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

A 2010-es választásokat követően megalakult parlamenti többség jól láthatóan keserűen és indulatokkal telve „ünnepli" a kormány kétéves születésnapját. A Fidesz választóinak többsége biztosan nem erre a helyzetre számított az Országgyűlés mandátumának félidejében. A gazdaság rosszabb állapotban van, mint azt remélték, az ország nemzetközi megítélése rosszabb, mint az utóbbi negyven évben bármikor. A harminc év alatti korosztály fele elvágyódik az országból. Van-e lehetőség ebben a helyzetben látványos megújulásra? A Horthy-nosztalgiák élesztgetésével biztosan nem.

A héten három tekintélyes független nemzetközi szervezet is súlyos kritikákat fogalmazott meg a magyarországi helyzettel kapcsolatban. A Freedom House jelentése szerint Magyarországon romlott a demokrácia helyzete az utóbbi két évben. Ugyanerre a következtetésre jutott a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet is, amely néhány kelet-európai EU-tagállam - így Magyarország - esetében úgy látja, hogy az Unióhoz való csatlakozás óta visszalépés történt a jogállamiság és a demokrácia területén. Az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért elnevezésű szervezete, az úgynevezett Velencei Bizottság újabb négy magyar törvénnyel kapcsolatban fogalmazta meg aggályait.

Nem vitás, a kormány egyfelől súlyos örökséget vett át elődjétől. Az ország eladósodottságáért nem vitatható a szocialista-szabaddemokrata kormányok felelőssége. Az új parlamenti többségnek az ország költségvetésének alakításakor az elődjei által kialakított kényszerpályán kell mozognia. Az állam bevételeinek tekintélyes hányadát már az előző években elköltötték, így a jelenlegi kormányzat csak az előre el nem költött bevételekről tud rendelkezni. Az örökség másik része a rendszerváltás eredményeként létrejött demokratikus intézmények iránti bizalom súlyos megrendülése volt. Az is nehezen vitatható, hogy ezért a helyzetért is súlyos felelősség terheli a korábbi kormányokat. A kormányzó pártok azonban nagyot tévedtek, amikor politikájuk középpontjába ennek a hangulatnak a kiszolgálását, és nem megfordítását helyezték.

A választásokon a szavazáson résztvevők többségének támogatását megnyerő pártok nagyon nagy bizalmi tőkével kezdték kormányzásukat. Ennek a tőkének jelentős részét mára elpazarolták, részben annak köszönhetően, hogy a kormányzati döntéseket sokszor a sértettségből eredő indulatok és valódi politikai téveszmék, és nem a nemzet jólétét szolgáló ésszerűség diktálta. A kormányzat kezdeti kalandor megfontolások után jól ismerte fel, hogy az ország elemi érdeke az államadósság csökkentése és a foglalkoztatottság növelése. Ezeket a célokat azonban nem pusztán gazdaságpolitikai lépésekkel, hanem az ország iránti bizalom helyreállításával és megerősítésével lehetne csak elérni.

A Fidesz választói között bizonyosan voltak olyanok, akik szkeptikusak az ország észak-atlanti és európai orientációjával szemben, tehát akik szívesebben látnák Magyarországot ázsiai és közel-keleti diktatúrák szövetségesének, mint az USA és az EU partnerének. (Ezt a politikát képviseli a magyar náci hagyományok örököse, a Jobbik is.) Ugyanakkor minden vizsgálat azt mutatja, hogy a Fidesz szavazóinak jelentős része sokkal inkább elkötelezett a modern nyugati demokráciák értékrendje, mint a soviniszta, nacionalista ködképek mellett. Az elpártolt Fidesz-szavazók (akik semmilyen körülmények között nem akarnak a baloldalra szavazni) is tisztában vannak azzal, hogy az ázsiai és közel-keleti diktatúrák sikerei a természeti erőforrásokból, és nem az antidemokratikus hatalomgyakorlás „hatékonyságából" származnak. Számukra az a történelmi tapasztalat is magától értetődő, hogy Magyarország ezeréves történetében nem tudunk olyan elemet mutatni, amikor valami jó jött volna keletről. Történelmünk jó korszakai a nyugati befolyásnak köszönhetők.

Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, hogy azok mérték fel jól a helyzetet, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy - nem kis részben az eladósodottság következtében - az állam rendelkezésére álló források korlátozottak. Ezért megkötve a keze, mikor költségvetési pénzeket mozgósítva akar munkahelyet teremteni. Sőt, a költségvetési egyensúly helyreállítása, és az állami kiadások csökkentése érdekében a közszférában inkább munkahelyek megszüntetésében érdekelt, amit a népszerű „bürokráciacsökkentés" jelszavával tudott megtenni. A kormánynak az az eredeti elgondolása, hogy a költségvetési hiány hét százalék fölé vitelével szabadítsanak fel forrásokat a munkahelyteremtésre, a kabinet megalakulását követő héten bukott meg az európai intézmények ellenállásán.  Két forrás maradt tehát, melyekből ez a feladat megoldható: az EU-pénzalapok és a magántőke. Ezekkel szemben azonban a kormány valamilyen rejtélyes okból harcot hirdetett.

Ami az EU-alapokat illeti, a „szabadságharc" eddigi állása az, hogy a Gyurcsány-kormány idején súlyos károkat szenvedő országimázs a jelenlegi kormányzat első két évében sokat romlott. Magyarország az EU soros elnöki pozíciójából gyakorlatilag semmit nem profitált. A vezető európai hatalmak által a kilencvenes évek elején, de még az első Orbán-kormány alatt is kifejezetten kedvelt országból Európa egyik válsággócává váltunk. Alig van olyan európai intézmény, ahol javultak volna a pozícióink, és bár most sikerült elhárítani azt a veszélyt, hogy Magyarországot megfosszák a korábban neki ígért úgynevezett kohéziós alapok egy részétől, de az igazi nagy kihívás csak most következik. Az EU-ban a következő hónapokban óriási küzdelem indul azért, hogy ki milyen mértékben részesüljön a közös pénzek elköltésében. Ezeken a tárgyalásokon az EU-s pénzekért folyó versenyben - hogy sporthasonlattal éljünk - komoly körhátránnyal indulunk. Gyakorlatilag ugyanis nincs szövetségesünk. Az érdekeink leginkább az EU-hoz velünk együtt vagy utánunk csatlakozó kelet-közép-európai országokkal kötnek össze bennünket, de közülük néhánnyal (Szlovákia, Románia) a kapcsolatunk ma rosszabb, mint két éve volt, és cserében nincs olyan ország, akivel jobb lenne a kapcsolatunk, mint volt. A nagyhatalmak (Németország, Franciaország, Anglia) kedvenceinek listáján sem vagyunk rajta. Ez persze nem lenne probléma, ha nem lenne szükségünk az EU-s pénzekre.

Nem jobb a helyzetünk a magántőke mozgósítása területén sem. Mind a belföldi, mind a külföldi tőkének az a része, amit szívesen látunk, kiszámíthatóságra, átláthatóságra, biztonságra vágyik, azt várja, amit egy EU-tag jogállamtól elvárhat. A tőkének az a része, amely vállalja a rapszodikus politikai döntéshozatal, a hetente változó, kiszámíthatatlan törvények, a klikkek, helyi oligarchák és befolyásos politikai potentátok kénye-kedve szerinti szabályváltozásokat, az elmegy Afrikába vagy Közép-Ázsiába. Az EU keleti részében azok a külföldiek és magyarok fektetnének be, akik a munkaerő árához képest jól képzett szakembereket, viszonylag jó infrastruk­túrát, és kiszámítható - az Európában megszokotthoz hasonló - jogi környezetet, és azt működtető intézményrendszert keresnek.

Az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, az ügyészséget, a bíróságokat, a sajtót, az igazságszolgáltatás egészét, az országgyűlési biztosok intézményeit, a mindenkori hatalom számára féket és ellensúlyt jelentő intézményeket érintő változások bizonyosan nem szolgálták a jogállam megerősítését. A külső szemlélő nem véletlenül látja úgy, hogy ezek az intézmények ma kiszolgáltatottabbak a politikának, mint két éve, valamint ma kevésbé felelnek meg az európai sztenderdeknek, mint két éve. És ez nem az ország elleni összeesküvés eredménye.

Aki az ország legsúlyosabb problémáira: az eladósodottságra, a gazdasági növekedés hiányára, és az alacsony foglalkoztatottságra választ akar adni, annak abban kell sikeresnek lennie, hogy vonzóvá teszi hazánkat, mindenekelőtt az itt élő fiatalok számára. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, ha reális alternatívát nyújt a Nyugat-Európába távozással szemben. Meg tudja győzni a fiatalokat, hogy az a kapitalizmus, ami minden hibájával együtt még mindig élhetőbbé teszi Észak-Amerikát és Nyugat-Európát, mint a világ bármely más részét, itt is működőképes lehetne.

A kormánynak még van két éve, hogy ha tud, fordulatot hajtson végre.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit