Mindent a kokain irányít

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Egy hétvége „Vizo” birodalmában

Mint egy fideszes forrásra hivatkozva megírtuk: a miniszterelnököt nyugtalanítja, hogy a szülők nem engedhetik el félelem nélkül szórakozni a gyermekeiket a fővárosban. Ezért is támogatta az alvilág és a rendőrség összefonódásának felszámolását a kormányváltás után. Az alábbiakban a négy volt főrendőrrel előzetesben ülő vállalkozó, V. László korábbi - névtelenséget kérő - munkatársai és alkalmazottai segítségével rekonstruáljuk a budapesti éjszakai élet egyik központjának számító Hajógyári-sziget diszkókomplexumának (nem összetévesztendő az államilag dotált Sziget Fesztivállal!) mindennapjait.

„Vizo" rá akart cáfolni arra a szlogenre, hogy az alvilágnak nincs romantikája, és létrehozta azt a buliszisztémát, ahol a tinédzser diáktól a vetítős gengszterig mindenki jól érezte magát. Minden réteg megkapta a pénzének megfelelő szolgáltatást: a kokainosoknak nem kellett lealacsonyodni az ezerforintos ecstasysokhoz. Az általa megalkotott hangulatot sokan csak filmekből ismerték, ezért vendégei boldogan túlköltekeztek diszkóiban, éttermeiben, mivel úgy élték meg, hogy életük legjobb buliján vannak éppen. A rendezvények helyszínei tulajdonképpen egymásba fonódtak a Hajógyári-szigeten, mindenhol más stílusú zene szólt, más fényekkel és kényelemmel, és a hozzájuk tartozó koktélokkal, illetve drogokkal.

A bulikat a Pesti Estben és kereskedelmi rádiókban hirdette meg, csaliként híres disc-jockey-k, illetve a hazai celebvilág szolgáltak. Az ő nevükkel húzta be azt a főleg 16-25 éves réteget, akik aztán 20-40 ezer forintot is elköltöttek a mulatóiban esténként. (A portás-rendőröket nem nagyon izgatta az életkori határ, meg aztán egy idő után már ők is „beálltak, mint a gerely".) Az igazi bevétel nem a nyolc-tízszeres árréssel értékesített kólából jött be, hanem abból a sok kisadag drogból, aminek az ára feketén a zsebben maradt.

A legnépszerűbbek a háromnapos after partyk voltak, melyek általában péntek estétől hétfő reggelig tartottak. Olykor havonta kettőt is meghirdettek, ami azt jelenti, hogy ilyenkor egy fiatal több mint ötven órán keresztül élesben nyomja. Könnyedén belátható, hogy a tempót csak az bírta, aki „anyagozott". 4-5 ecstasyval, 4-5 gramm speeddel vagy Rush-sal simán el lehet pörögni 18 órát egyhuzamban, a VIP-vendég pedig megkapta a maga kokaincsíkját a hozzátartozó whiskeyvel és lányokkal. Hajnalig tánc, reggeli, drog, heverészés, beszélgetés, haza fürödni, aztán vissza a következő buliba. Sokan spórolásból nem a szigeten vették a cuccot, viszont ha nagyon felpörgött a buli és elfogyott az anyag, akkor a helyszínen már csak jóval drágábban jutottak hozzá az utánpótláshoz. Ismerősünk meséli, hogy szemtanúja volt, amikor egy after party zombivá alakult női vendége kiszaladt a helyiségből és beugrott a Dunába. A tragédia nem tűnt fel senkinek, de mivel a személyzet is teljesen be volt állva, amúgy sem tudták volna kimenteni.

„Vizo" minden rétegnek talált megoldást. VIP a sziget valamennyi szórakozóhelyén rendelkezésre állt, jól érzékelhető minőségi különbséggel, bőrgarnitúrákkal, külön portával, de csak 20-30 fő részére. Ezek a vendégek soha nem kerültek abba a helyzetbe, hogy elfogyjon a csík, a slepp kiszűrését pedig a regisztráláshoz kötött, 20-40 ezer forint értékű karszalag biztosította. Van persze éves belépő is több százezerért, amihez állandó hely jár a „bőrön" és a „szokásos" behűtve. Aki a sziget közepén elhelyezkedő drágább szórakozóhelyekre belépett, tudhatta, hogy mindent megkap a pénzéért. Finom zene, finom bor, lányok, egy kis finomított por, és sok-sok celeb, akiket a kereskedelmi csatornák és a bulvárújságok jóvoltából ismerhet a jónép. A sztárok vonzották a közönséget, és utána lehetett arcoskodni, hogy kivel buliztunk tegnap éjjel. Időről időre felbukkantak a válogatott és a fővárosi klubcsapatok focistái, a valóságshow-k szereplői, a népszerű magyar szappanoperák és beszélgetős műsorok sztárjai, playmate-k, és olykor bizony politikusok is - mindkét oldalról.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy bármennyire is szeretné a kormánysajtó azt a látszatot kelteni, hogy „Vizo" a szocik embere, ez bizony nem feltétlenül van így. Kokó például a szigeten rendezte nagyszabású Forma-1-es buliját, a Fidelitas pedig a Moulin Rouge-ban ünnepelte tizenötödik szülinapját. A Kossuth Rádió reggeli műsora a West Balkán tragédia után történetesen V. Lászlót szólaltatta meg szakértőként mint hiteles diszkótulajdonost, a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak rendezett gyűjtés összegét pedig a mulatómágnás legimpozánsabb szórakozóhelyén, a Studióban - mely 250 táncoslánnyal hirdette megnyitását - adták át az érintett polgármestereknek. A jótékonysági fesztivál fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter, Bakondi György kormánybiztos, Ágh Péter, a Fidelitas elnöke és Bús Balázs, Óbuda polgármestere voltak. Sándor István, alias „Papa", nyugalmazott rendőr alezredes tizenkét évvel ezelőtti (!), az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt tett vallomásában már maffiakatonaként említi V. Lászlót. Zárójel bezárva.

Az after partyk mellett a 15-20 ezer fős megarendezvényekkel lehet nagyot fogni. Forrásunk szerint voltak akkora bulik is, hogy a beszállított ital és a vendégek együttes súlya alatt szabályosan megsüllyedt az egyik vízen álló létesítmény vasszerkezete. A pincérek ordibáltak a portásokkal, hogy ne engedjenek be több kuncsaftot, mert mindjárt jön a Duna, a búvárok pedig óránként 70 ezerért hegesztették vissza az oszlopokat és a bólyákat. Ismerősünk arról is tud, hogy könnyen pórul járhatott, aki a tömeget kihasználva, a portaszolgálat privilégiumának tekinthető kábítószer-elosztásnak akart konkurenciát teremteni. Mivel ekkora létszámnál követhetetlen, hogy akik bementek a szigetre, azok mind ki is jöttek-e, nem volt érdemes megkockáztatni egy utolsó fejest a folyóba. Ami a biztonságot illeti, a húsz­ezres tömegrendezvényeken sokszor egyetlen mentő sem állt készenlétben, a szabályoknak megfelelően a medencéhez rendelt „úszómester" nem tudott úszni, a mellé állított portás pedig nem akart...

„Vizo" üzleteit csak az általa kinevezett emberek vezethették, és csak az ő emberei védhették. Még a parkolóban is vagy polgárőr állt, vagy a kerületi „körzeti megbízott" emberei. Az alvezérek olyan idősebb vendéglátósok, régi szakik voltak, akik korábbi érdekeltségeiből érkeztek és már bizonyították hűségüket. Ilyen volt például Lajos bácsi. Ő képes volt 10-15 bolt irányítására is, mivel annyi dolga volt, hogy üzletről üzletre járva ellenőrizte a standot, felvette vagy kirúgta az alkalmazottakat, és összeszedte a bevételt, amit aztán a főnök pénzszállító embere - csuklóra bilincselt diplomatatáskával - elszállított.

Néha, egy-egy nagyobb buli előtt „Vizo" is megjelent, és tartott egy nagyszabású beszédet az összecsődített többszáz alkalmazottnak, amitől mindenkiben megállt az ütő. Erődemonstráció gyanánt folyamatosan voltak ellenőrzések, mikor a portások szúrópróbaszerűen megmotoztak egy-egy pincért vagy poharast, és ha találtak nála pénzt, akkor csak úgy záporoztak a pofonok nemre való tekintet nélkül.

Ennek ellenére, aki akart egy kis plusz­pénzt keresni, az meg tudta oldani, például úgy, hogy nem drogozott és ivott munkaidőben, mint a kollégái, és amikor már mindenki „befordult", akkor nekilátott zsebre dolgozni. A hézagos kasszafegyelem miatt úgysem lehetett tudni, mekkora pénzek mozognak egy éjszaka alatt. A másik nyúlási lehetőség a forint-euró árfolyam nagyvonalú kezeléséből adódó többletben rejlett, amit az üzletvezető naponta határozott meg. Forrásaink szerint nem mindenki volt bejelentve, de aki igen, az sem teljes munkaidőben. Ha mégis valahogy betévedt a szigetre egy felügyeleti szerv, akkor az ellenőrzés abból állt, hogy kapott egy finom ebédet, miközben az üzletvezetővel beszélgetett.

Az üzletvezetők egyébként különösen féltek a főnöktől. Minden egyes hibáért 2-300 ezer forintos fizetéslevonások jártak. Rosszul álló asztal: 50 ezer. Így a pszichoterror fentről lefelé haladt egészen a feketemosogatókig. Végül aztán időről időre föllázadt egy-egy üzletvezető, aki nem bírta ezt a fajta terhelést, mert mondjuk a szilveszteri bulin tudta meg, hogy mekkora mínusszal nyitja az új esztendőt. Fellélegzés csak akkor következett be, ha a főnök útra kelt két kedvelt célpontja felé: Amerikába vagy Thai­földre. Repülései alkalmával is az üzlet dominált, de azért két hét eltávba mindig belefért egy kis kikapcsolódás is. Ilyenkor magyarországi érdekeltségeinek vezetői fújhattak egyet, még ha tudták is, hogy mindenhol megvannak a főnök ékei, szemei, akik lejelentik a kihágásokat.

Cserébe legalább „Vizo" is rettegésben él. Erődítményszerű házát és a hozzá tartozó területet 24 órás járőrszolgálat és biztonsági kamerahálózat felügyeli. Forrásunk szerint maffiakomplexusa van, fél a kilövéstől, a hatalom elvesztésétől, a lebukástól, és egy pitiáner bűnöző felbukkanásától, aki az ő eltakarításával akarja megmutatni, hogy milyen bátor. Az örökös félelemtől a big boss sokszor volt depressziós. Rendszeresen körbejárta üzleti egységeit és a bulikat, ám ilyenkor egy testőr „törte előtte az utat", és kettő fogta közre a tömegben. Ezek azonban nem rendőrök voltak, hanem régi, kiszolgált desszantosok és idegenlégiósok. Biztonságát szolgálta továbbá egy páncélozott autó is.

„Vizo" a Hajógyári-sziget másik felében nyaranta megrendezett Sziget Fesztiválra is be akart törni. Fel is ajánlottak neki a szervezők kétpultnyi helyet és egy kis színpadot, ám a hozzá tartozó In-Kal Securityt már nem kérte volna, ezért kénytelen volt kitolatni a projektből. Ugyanezért nem tudta megvetni a lábát a Balaton egyik partján sem, csak arrafelé más érdekeltségekkel gyűlt meg a baja. Maradt tehát a Hajógyári-sziget jobbik oldalán. A pokoli paradicsom szezonja júniustól szeptember végéig tart diszkóiban, utána bevonulnak a belvárosi, egész évben nyitva tartó egységekbe. Mindazok, akik nyáron rákattantak az anyagra, tovább folytathatják a felőrlő életformát, amiből csak nagyon nehezen van felébredés.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit