Egy alig százfős faluból származik Áder János Győr-Moson-Sopron megyéből, és a helyiek között máig vita van, hogy százalékosan mennyi köze van Maglócához. Az biztos, hogy ő maga Csornán született, miként az is, hogy gyerekkorában sokat játszott apja szülői házának környékén. Életvitelszerűen azért nem éltek a kistelepülésen, mert az édesapja facérként egy csornai lányba szeretett bele, és maga mögött hagyta a nagyapai házat, ahol egy időben a falu valamennyi cipője készült. Jancsira kedves, tisztelettudó kisgyerekként emlékeznek a környékbeliek, két évtizedes cimborája pedig, mint egy kimondottan közösségi emberre, aki nem vezéregyéniség, de mindig megvan a markáns véleménye. Áder nem egy lelkizős típus, és abban, ami érdekli, feltűnően kitartó. Ez gyermekkorában főleg a horgászatban nyilvánult meg. Még a nála idősebb srácokat is ámulatba ejtette, hogy nyolc-tíz éves korától rendszeresen feltekert a Hansági főcsatornára pecázni. A minősítő körülmények a következők: ruszki bicikli, hajnal vagy éjszaka, vihar, fagy vagy kánikula.
Korábbi, gyerekkori barátja úgy emlékszik, hogy nem nagyon járt el bulizni, általában tanult, „gürizett", és a ház körül segített a szüleinek. Áderéknál tejcsarnok üzemelt, hozzájuk hordták a tejet a környékbeli parasztemberek, amit a nagypapa egylovas szekérrel vitt a járás központi tejüzemébe. A fiú bunyókba nem keveredett, cigi, pia egyáltalán nem érdekelte, a lányok módjával. Zenében inkább a rockra bukott, a haver nem biztos benne, de talán a Deep Purple-re és a Black Sabbathra. Az viszont tény, hogy egyvalamiben sosem értett egyet a többiekkel, és ez - mondjuk ki - a Fradi volt. Áder ugyanis Vasas-drukker, és ez állítólag még családon belül is feszültségeket szült. Az is igaz viszont, hogy ha az esti fociról valamelyik csapattag azért hiányzott, mert befogták otthon szénát forgatni, akkor „a Jani" is szaladt segíteni a többiekkel, hogy kilegyen a létszám. Később amatőr szinten a kézilabda felé vette az irányt a Révai Miklós Gimnázium csapatában. A menzáról annyi emléke van az egyik osztálytársának, hogy azért volt jó vele kajálni, mert mondott jókat, és senki sem érezte magát kirekesztettnek a társaságában. Tantárgyak közül a történelem volt az erőssége, és karakteréből fakadóan szóban tudott jobban megfelelni a számonkéréseknek.
Az egykori barát szerint templomba nem járt, nem kapott ilyen késztetést otthonról. Szülei vezető beosztásban dolgoztak, de hogy párttagok voltak-e, arra forrásunk nem emlékszik. Az édesapa a gépipari szerelvényboltban volt üzletvezető, erős akaratú, temperamentumos, édesanyja pedig a kórház gazdasági osztályán volt csoportvezető. Az egy ideig velük lakó és naponta templomba járó nagynéni mondogatta gyakran a családról a padban mellette térdeplőknek, hogy „ezek helyett is imádkozok".
2012. 04. 20. (XVI/16)
