Kereső toggle

Huzavona Brüsszellel

Kell-e nekünk az IMF-hitel?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kapóra jött eddig a kormánynak a kedvező nemzetközi gazdasági hangulat, amit többek között az Európai Központi Bank 1000 milliárd eurós bankerősítő programja is okozott, mert nincs rákényszerülve, hogy azonnal szerződést kössön az IMF-fel.  Ennek ellenére a magyar gazdasági élet prominensei közül egyre többen - nyilvánosan üzenve Orbán Viktornak is - az IMF-szerződés mihamarabbi megkötése mellett lobbiznak.

Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter újra Washingtonba utazik, hogy informális megbeszéléseket folytasson az IMF illetékeseivel, amit üzleti körökben egyértelműen pótcselekvésnek tartanak, hiszen az elmúlt hetekben világosan kiderült, hogy az új hitelkeretről Brüsszelben döntenek. Ráadásul elsősorban nem gazdasági feltételeknek kell a magyar kormánynak megfelelni, hanem a kötelezettségi eljárások mögött felsejlik egy politikai elvárásrendszer. Jelesül, Orbán Viktort az európai politikai elit politikájának a megváltoztatására akarja rábírni. A kormányzati kommunikációból - Giró-Szász András kormányszóvivő és Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár szavaiból - az is kiderül, hogy létezhet egy le nem írt, informálisan közölt elvárás is, amit a kabinetnek teljesítenie kellene.

Az elmúlt hónapokban (de nyugodtan lehet éveket is írni) a kormány kereste a lehetőségét annak, hogy milyen pénzügyi centrumokból tudna alternatív forráshoz jutni, praktikusan állampapírt „árultak" kínai és arab befektetőknek, de úgy tűnik, hogy kudarcot vallottak. Legutóbb arról szóltak a hírek, hogy az Államadósság-kezelő Központ jelentős tételű devizakötvényt igyekszik piacra dobni, azaz a kedvező nemzetközi hangulatot kihasználva az IMF-EU-szerződés előtt forráshoz jutni. Mondhatni, függetlenné válni.

Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója a Bloombergnek ezzel kapcsolatosan kifejtette: „Magyarország aláásná a hitelességét, ha még az IMF-hitelről szóló megállapodás megkötése előtt eurókötvényt bocsátana ki". Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója - szintén a Bloombergnek - fogalmazott úgy, hogy amennyiben Magyarország nem állapodik meg az IMF-fel a pénzügyi védőhálóról, a kormány újabb adók bevezetésére kényszerülhet, hogy egyensúlyba hozza az állami költségvetést. Az üzletember azt is kifejtette, hogy az IMF-megállapodás elérése érdekében üzleti körök nagyon nagy nyomást fejtenek ki Orbán Viktorra.

Az Aegon Alapkezelő szakértői által készített „Mennyi ideje van a magyar kormánynak megállapodni?" című tanulmányban az olvasható, hogy 4,54 milliárd eurónyi devizakötelezettsége lesz az államnak az év hátralévő részében. Más kötelezettségekkel  együtt mintegy 5,57 milliárd eurónyi devizaforrásra van szükség az év hátralévő részében.

Ezzel szemben 1,91 milliárd euró áll rendelkezésre a központi kormányzat likvidálható devizabetétéből és a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap külföldi vagyoneszközeinek értékesítéséből. Ehhez jön hozzá a kereskedelmi bankok 0,5 milliárd euró összegű törlesztése és az egész évre tervezett 0,8 milliárd eurónyi, nemzetközi fejlesztési intézetektől felvett hitelek - óvatos becslés alapján kalkulált - időarányosan még várható része. Ez 3,2 milliárd eurónyi mozgósítható devizát jelent az idén. A hiányzó részt az állam forintforrásokból kell hogy kipótolja, ami így az MNB devizatartalékait 2,4 milliárd euróval csökkentené.

Az elemzés szerint úgy fest tehát, hogy a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval való megegyezés idén, normál piaci körülmények között, pénzforgalmi szempontból nem feltétlenül szükséges. Megállapodás hiányában még legalább 200-250 milliárd forintnyi forrásbevonásra lesz szüksége a magyar államnak az év vége előtt a meglévő forintfinanszírozási terv fölött, amelyet reálisan devizában, azon belül is dollárban lehet majd megpróbálni. Megfelelő piaci környezetben ez a feladat akár megoldható is lehet, ami arra sarkallhatja a kormányt, hogy ezt az utat válassza. „Ez az irány azonban mind kockázatos, mind pedig nagyon drága" - hangsúlyozza az Alapkezelő elemzése.

A stresszforgatókönyvek megmutatták, hogy a fizetésképtelenség rémképe - EU-IMF-hitel, illetve sikeres devizakötvény-kibocsátás nélkül - nem csupán a képzelet szüleménye, de ehhez idén a nemzetközi befektetői hangulatban és/vagy az ország kockázati megítélésében olyan változásnak kell bekövetkeznie, ami tartósan a 2011. év végi, vagy 2012. év eleji igen feszült helyzethez hasonló periódust eredményez.

A kormánynak ebből kifolyólag elegendő idő áll rendelkezésére a tárgyalások lefolytatására. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az idő múlása rendkívül sokba kerül. Az elmúlt időszak során a magyar állam a lejáró adósságát 7-8 százalék közötti kamatszinten tudta megújítani, míg a Nemzetközi Valutaalap adatközlése alapján a feléjük fennálló teljes adósságra a kamatfizetési teher az egyéb díjakkal együtt sem haladja meg a 2,6 százalékot. Amennyiben a megújítandó összeget piaci forrás helyett IMF-hitelből finanszírozzuk, az közel 150 milliárd forint megtakarítást hozna a kamatterhek csökkenésén keresztül.

AzŰIMFŰnélkülŰmég nagyobb megszorítás jöhet

Nincs érdemi alternatívája az IMF-hitelnek – derül ki Orbán Gábor közgazdásznak, az Aegon Alapkezel kötvényüzletág-vezetjének a Hetek számára adott nyilatkozatából.

Az IMF–EU kínálta pénz „olcsónak” számít?
–ŰAmi a kamatát illeti, igen, kimondottan olcsónak számít a piaci forráshoz képest, bár a pontos feltételek nem ismertek.
Kedvez a nemzetközi hangulat a feltörekv országokkal kapcsolatban. Nem lenne-e érdemes most kimenni a piacra pénzt szerezni az államnak (pontosabban az ÁAK-nak), ahogyan arra Töröcskei úr nyilatkozatai következtetni engedtek?
–ŰA gazdaságpolitikai hitelesség visszaszerzése eltt csak nagyon drága finanszírozás szerezhet, ha egyáltalán lehet találni.
Milyen „tkepólusok” találhatóak még a nemzetközi pénzpiacokon, ahonnét alternatív forrást lehetne találni az állam finanszírozására? (Például Oroszország, öböl menti arab államok, Kína és India.) Ezen befektetk gondolkozásmódja, kockázatvállalása eltér-e más (a londoni, New York-i, frankfurti) centrumok közgazdasági gyakorlatától? Szóval érdemes-e B terven gondolkodni?
–ŰÚgy látom, hogy ezeket az alternatívákat feltérképezték és kimerítették már. Gondolkodásmódjuk nem tér el lényegesen egymástól, mindenki a hazai gazdaság közép-hosszú távú növekedésében érdekelt, mert ez biztosítja a hitelek visszafizethetségét. A növekedés feltételeit illeten lehetnek árnyalatnyi különbségek.
Van-e annak jelentsége, hogy magyar üzleti körök, neves közgazdászok szorgalmazzák, hogy minél elbb kössünk szerzdést az IMF-fel?
–ŰAz üzleti köröknek egyértelmŐen érdeke a kockázati felár csökkenése és a stabil, kiszámítható gazdaságpolitikai feltételrendszer, az id pedig fogy, ezért ersödnek ezek a hangok.
Az IMF egyenl a megszorítással?
–ŰA megszorítással inkább az EU egyenl, az IMF hajlamos magasabb költségvetési deficitet is elnézni átmenetileg, amennyiben a gazdaság, valamint a költségvetés szerkezete a hosszú távú növekedést szolgálja. Az EU már kevésbé rugalmas, ami részben érthet, tekintettel a túlzottdeficit-eljárás 9 éves múltjára. De ha az IMF egyenl a megszorítással, akkor az IMF hiánya egyenl még több megszorítással, mert az adósságszolgálat növekv költségét is az állami kiadások lefaragásával vagy adóemeléssel kell fedezni. (Hazafi Zsolt)

Olvasson tovább: