Kereső toggle

Az államcsődtől tart Bajnai

Üzent a csodaváróknak az exkormányfő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem tette nyilvánvalóvá, hogy elfogadná egy új párt vagy egy több pártból álló koalíció esetleges miniszterelnöki felkérését Bajnai Gordon, aki a héten hosszú hallgatást követően egy 35 ezer karakteres tanulmánnyal jelentkezett, és exkluzív interjút adott az ATV-nek. A volt miniszterelnök elemzése arra épül, hogy csak összefogva lehet legyőzni az új választási törvény által versenyelőnyt szerzett Fideszt. Ez az összefogás ma még nyomaiban sem látszik, sőt például az LMP részéről nyilvános fogadkozások hallhatók, hogy az MSZP-vel nincs közös nevező.

A kormányváltás óta Bajnai Gordon kerülte a nyilvánosságot, legutóbb Hillary Clinton magyarországi látogatása során „került elő", amikor amerikai szervezés keretében több civil szervezet vezetője közé meghívták a Haza és Haladás Alapítvány elnökeként. Ez azért is érdekes volt, mert az amerikai adminisztráció nem tartotta fontosnak, hogy két másik volt magyar miniszterelnökkel (Boross Péterrel és Gyurcsány Ferenccel) bármilyen apropóból nyilvánosan találkozzon Hillary Clinton. Az Egyesült Államokban tanító Bajnai Gordont körülvevő hangulat részben hasonlít az első Orbán-kormány idején Londonból visszatérő Németh Miklóst övező csodaváráshoz, amikor arra számítottak, hogy a rendszerváltásban részt vevő volt miniszterelnök lehet az aduász az akkor is „bivalyerősnek" tűnő Orbán Viktorral szemben. (Végül az MSZP-ben zajló pártharcok következtében Medgyessy Péter lett a szocialista miniszterelnök-jelölt, aki meglepetésre legyőzte Orbánt, noha a választások előtti utolsó kutatások is a Fidesz elnökét tartották befutónak.)

Bajnai Gordon és közeli harcostársai, így Oszkó Péter és Szigetvári Viktor számtalan interjúban elmondják, hogy nagy a nyomás a volt miniszterelnökön, térjen vissza a politikába, és úgymond bontson zászlót. Bajnai a Haza és Haladás Alapítvány blogjára feltöltött írásában politikusabban fogalmaz, mint korábban, látványosan ellép attól a semlegesebb, centrista pozíciótól, amit a választások idején betöltött, nevezetesen, hogy az MSZP és a Fidesz egyaránt demokratikus párt, Mesterházy és Orbán egyaránt demokrata. Most sommásan úgy értékelte az Orbán-kormány eddigi ténykedését, hogy „Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia gerincét".

Bajnai Gordon szerint ma már jól látható, hogy a Fidesz előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság felszámolására. Úgy tűnik, hogy a 2002-es vereségből levont tanulság a Fidesz számára az volt, hogy a hatalom megtartásának záloga nem a jó kormányzás, hanem a közjogi, választási és médiarendszerek minél teljesebb kormányzati, sőt, valójában párthatalom alá vonása. Ez a logika a kormányzati ciklus folyamatából a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatását, a kormányzati akarat abszolutizálását jelenti.

Bajnai Gordon hosszasan elemzi a gazdasági folyamatokat is. Megszólalása elhúzódásának oka talán az lehet, hogy ki akarta várni az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának a következményét. Ennyiben tényleg érdemes volt halogatni a megszólalást, hisz' 2011 novemberében a kormány bejelentette, hogy az IMF-hez fordult, illetve az euró árfolyama 320 feletti elképesztő rekordot ért el, az ötéves állampapír-kockázati felár (CDS) 710 bázispont feletti szintre ugrott. (Ha valaki 1 millió dollár értékben vesz magyar államkötvényt, akkor köthet rá biztosítást - ez az összeg 7 százalékát jelenti, azaz 700 ezer dollárt -, ami értelemszerűen a hozamot csökkenti.) Tehát Bajnai érvelésének pozícióját erősítheti, hogy kormányzása idején 270 forint körül járt az euró, mindössze 300 pont volt a CDS-mutató, és az IMF-fel való együttműködésért sem vethetik meg a jobboldali kritikusok.

Bajnai szerint 2010 májusában a Fidesz azzal jutott 53 százaléknyi szavazathoz, hogy két ellentétes érdekű választói csoportnak tett tarthatatlan anyagi ígéreteket. Hagyományos szavazóbázisának, a gazdaságilag aktív közép- és felsőközéposztálynak (a polgárok) radikális adócsökkentést ígért, míg a korábbi, inkább szocialista bázist alkotó, alacsony jövedelmű vagy inaktív, részben vagy egészben állami juttatásokból élőknek (a 'zemberek) a jóléti kiadások megőrzését, a megszorítások végét sugallta. A két ígéret egyidejű betartása azonban a bevételek csökkenésének és a kiadások szinten tartásának összegeként a költségvetési egyensúly azonnali felborulásához vezetett volna - voltaképpen ennek trükkös bevallását jelentette a finanszírozhatatlan méretű, 7 százalékos hiánycél, az azzal való brüsszeli próbálkozás. Ezért nyúlt az Orbán-kormány a tartalékokhoz.

Az első lépés az elmúlt húsz évben befektetett külföldi működő tőke és hitelfinanszírozás megcsapolása volt a szektorális különadók révén. Ez a munkahelyteremtő, tőkét és technológiát hozó beruházásokat Magyarországtól elriasztotta. A második lépésként a tizenkét év alatt felhalmozott, a jövőbeni nyugdíjak 25 százalékát biztosítani hivatott nyugdíj-megtakarítások államosítása következett. A harmadik tartalék az alacsony képzettségű inaktívak foglalkoztatásában rejlő esély volt, amely idestova húsz éve a magyar gazdaság egyik legnagyobb strukturális problémája. Az ő bevonásuk a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltségelemek érdemi csökkentése mellett képzelhető el. Az irracionális mértékű minimálbér-emelés azt eredményezte az alacsony képzettségűek körében, hogy 2012-ben számukra nem a munkába állás, hanem a tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben.

„A bankokkal folytatott, eleinte népszerű, ám végül mindenki számára káros háború nemcsak az ország maradék gazdaságpolitikai hitelességét őrölte fel, de a vállalkozói hitelek egyre gyorsuló ütemű kivonását is eredményezi" - fogalmazott Bajnai, aki szerint az elhibázott gazdaságpolitika eredménye, hogy „a fizetésképtelenség közelgő réme fenyegeti hazánkat". Álláspontja szerint a hatalmát féltő, sarokba szorított politikus számára az államcsőd tragédiája csupán a mérleg egyik serpenyője. A másik serpenyőben az eddigi iránnyal való szembefordulás, a politikai hitelesség elvesztése, tehát a kudarc beismerése áll: végső soron a személyes politikai felelősségvállalás és a bukás. Kétharmad birtokában ez az érdekkonflikus életveszélyes szituáció.

Bajnai a fordulatot a választhatóság kérdése köré csoportosítja. Egyrészt az új választójogi törvény inkorrekt versenyelőnyt biztosít a Fidesznek, másrészt a Fidesz leváltásának és az ország talpra állításának erősödő választói elvárása ösztökélheti majd a demokratikus ellenzék vezetőit arra, hogy időben megteremtsék a hatékony modus operandit a szóba jöhető erők között. Bajnai a latin kifejezés mögé bújva ezzel azt üzente, hogy gyakorlatias módon, azaz megyékre, városokra lebontva kell az ellenzéki pártoknak összefognia, ha le akarják győzni a Fideszt. A volt miniszterelnök az ATV Egyenes beszéd című műsorában kitérő választ adott arra, hogy elfogadná-e egy széles párt- és civil összefogás által létrejött választási koalíció miniszterelnök-jelöltségét. Az interjúból úgy tűnt, hogy ezt a döntést még maga sem hozta meg, de az is kérdés, hogy létrejön-e, vagy létre jöhet-e egy ilyen összefogás.

Lapzártánkig sem az LMP, sem az MSZP, de még a DK sem nyilatkozott érdemben a Bajnai-dolgozatról. Úgy tudjuk, hogy az utóbbi két pártban vannak olyanok, akiknek az a véleményük, hogy könnyen beszél ma Bajnai, aki kényelmesen kivonult a magyar közéletből, míg ők nyelték a kritikákat. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője azt fejtette ki, hogy nem akarnak választási együttműködést más párttal, az LMP önálló pólusképző erőként úgy kívánja leváltani a Fidesz-KDNP-szövetséget, hogy közben nem rehabilitálja a Fidesz kétharmados többségét előidéző kurzust. Más LMP-s politikusok álláspontja is az, hogy - ahogy egyikük fogalmazott - „nem lehet Puch Lászlóval összefogni", tehát nehéz elképzelni egy ilyen „modus operandit".

Olvasson tovább: