A Political Capital szerint a Fidesz másfélmillió támogatót vesztett a kormányzása alatt. Kihívást jelent ez a párt vezetésének?
- A közvélemény-kutatásokból nem szabad túlzó következtetéseket levonni. A Nézőpont mérései szerint a Fidesz szavazótáborának egy része már nem olyan lelkes, mint 2010 áprilisában volt, korábbi szimpatizánsai közül sokan „rejtőzködők" lettek, de ez nem jelenti azt, hogy más politikai formációt támogatnának. A helyzet közel sem hasonlít az MSZP „összeomlásához". Akkor alternatív pártot választottak a kiábrándultak, most a lelkesedésük hagyott alább. Azaz még van esély legtöbbjük bizalmának ismételt elnyerésére.
A 2008-as gazdasági válság, az IMF-EU párossal való kényszerű együttműködés vezetett el oda, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kellett, mert a baloldali karakterét „nyírta" volna ki, ha ő veszi el az MSZP nagy vívmányát, a 13. havi nyugdíjat. Most azt látjuk, hogy Orbán Viktor szabadságharcos politikája került konfliktusba az IMF-EU direktívákkal, a pénzpiacok igényeivel. Hasonló a helyzet?
- Gyurcsány esetében utolsó csepp volt a pohárban az IMF-fel való tárgyalássorozat, hisz nem egy múlt nélküli ember ült le az IMF-fel, hanem egy az őszödi beszéd és a megszorító intézkedések nyomán belpolitikailag meggyengült miniszterelnök. Ráadásul 2008-ban az azonnali cselekvés szükségességében, alternatíva nélkül kellett tárgyalni a Valutalappal. Jelenleg azonban a makróadatok kedvezőek: alacsony a költségvetési hiány, és ha magas is, de csökkent az államadósság. Fontos különbség az is, hogy az állam nem szorul rá azonnal az IMF hitelére, az inkább egy biztosítékot jelent a tőkepiac kockázatkerülő évében.
Arcvesztést jelenthet, ha rákényszerül a kormány a gazdaságpolitikai fordulatra?
- Amit látunk, azok tárgyalástechnikai manőverek a kormány és az IMF részéről egyaránt. Közvélemény-kutatóként mi azt láttuk, hogy önmagában a tárgyalás ténye nem volt népszerűtlen, elfogadta a társadalmi többség mint az ország érdekében tett lépést. Mindig lehet jó és rossz kompromisszumokat kötni egy-egy tárgyaláson. Politikai szempontból az a legfontosabb, hogy a megállapodás, vagy legalábbis a tárgyalások eredménye milyen társadalmi visszhangra számíthat.
A Fidesz választási programjában egy szó sem esett a magánnyugdíjrendszer felszámolásáról, nem olvashattunk az iskolák államosításáról, sem arról, hogy a felsőoktatásban jelentősen csökkenni fog az államilag finanszírozott helyek száma. Mindezek nem okozhatnak a Fidesznek súlyos hitelességi deficitet?
- A következő választás nem a 2010-es választási programról fog szólni, mert a választási program, ami egyben a kormányprogram is lett a Fidesz esetében, inkább egy értékelvi nyilatkozat volt, ami világképről szólt, nem szakpolitikai részletekről. Ebben az értelemben nem számítok hitelességi deficitre. Ugyanakkor fontos kérdés, hogy a csendes többség úgy érzi-e majd a választások idejében, hogy a Fidesz élt a felhatalmazásával, vagy úgy, hogy visszaélt a hatalmával. Most az mondható el, hogy a kormánypárt intézkedései nem ellentétesek azokkal az alapértékekkel, melyeket a választási programban megfogalmaztak.
Mert általánosságokban lett megfogalmazva. A Fidesz-tábor kiábrándulásához nem ez vezetett?
- Az értelmiségi lét sajátja a kritikai gondolkodás. Rosszabb volna, ha a jobboldali értelmiség tapsolna minden lépéshez. Valóban nem véletlen, hogy a Fidesz-szavazótábor lelkesedése alábbhagyott, hiszen egy nagyon gyors ütemű kormányzás folyik, amit nehéz lehetett a legtöbb Fidesz-szavazónak is követni az elmúlt másfél évben. Az év végi törvényhozási hajrát pedig különösen. Viszont én nem a kiábrándulás szót használnám, hanem inkább azt, hogy a lelkesedés hagyott alább.
A Fidesz eróziójának a Jobbik lett a győztese?
- Szerintem nem beszélhetünk a Fidesz eróziójáról, bárhányszor is kérdezi, ez szerintem téves alapfeltevés. A Jobbik csak relatív győztese az elmúlt másfél évnek. A Nézőpont felmérései alapján a támogatásukat ugyan képesek voltak megőrizni, ám növelni nem. A Jobbik számára kihívás az, hogy kevesen hiszik el, még saját szavazóik közül is, hogy kormányzóképes erőként felléphetnének. Ez azért is lényeges, mert az új választási rendszernek ez az egyik jelentős hatása, hogy a szavazás arról fog szólni: ki legyen a miniszterelnök, melyik párt rendelkezik kormányzóképességgel. A Jobbik számára előny, hogy elmondhatja magáról, hogy ő még sosem kormányozta az országot.
Az MSZP-SZDSZ koalíció fénykorában 2,5-2,7 milliós szavazatot volt képes begyűjteni. Ma az MSZP ennek a felét sem tudja vonzani. Amatőrök?
- Először is az MSZP két részre szakadt, de tény, hogy még a szocialista párt és a Demokratikus Koalíció együtt is nagyon messze van az MSZP fénykorában tapasztalt támogatottságától. Biztos vannak rejtőzködő támogatóik, akik egy választási szituációban könnyen mozgósíthatók lennének. Az MSZP korlátja szerintem az, hogy a mai napig nem tudta megfogalmazni a viszonyát a Gyurcsány-kormányhoz.
Másrészt sokan elégedetlenek ugyan Mesterházy Attila pártelnöki tevékenységével, mégis vélhetően 2012 márciusában újraválasztják pártelnöknek. Tehát a 2014-es választásokig ő lehet a szocialista párt elnöke, noha senki sem gondolja őt természetes kormányfőjelöltnek, Orbán Viktor győzelemre esélyes kihívójának. Tehát a múlt terhe és a jövő bizonytalansága együtt eredményezi ezt a bénultságot.
A tiszta múltú LMP sem tudott profitálni a Fidesz támogatottságának az eséséből.
- Akkor profitálhatott volna az LMP, ha gesztusokat tesz a lelkesedésüket elvesztő egykori Fidesz-szavazók felé. Más politikai stratégiát választott, a baloldallal valamiféle majdani szövetség reményében egy lassú barátkozási folyamatot indított el.
Az új választási rendszer miatt nem is tehetnek mást, mint hogy szövetségeseket keresnek.
- Az új választási rendszer valóban erősíti a győztest, stabilizálja a többségét, de nem válik többségi választási rendszerré, hanem megmarad vegyes rendszernek. Egy kis párt is bejuthat a parlamentbe.
A politikai közéletben állandó téma, hogy visszatér-e a politikába a „centrista" Bajnai Gordon. 2012-ben megtörténhet?
- Azt hiszem, attól függ a döntés, milyen politikai erők összefogását tudja megszervezni. Nem biztos például, hogy az antikapitalista LMP számára a kapitalista Bajnai a legjobb „közös jelölt". Ez az év erről a lehetséges hátországról, a politikai blokk kialakulásáról szólhat, a visszatérés inkább 2013 kérdése lehet. Természetesen minden ilyen közös élménynek csoportképző hatása van, de aligha nyert ezáltal új szavazóréteget az a közösség, amely szervezője volt a tüntetésnek. Szerintem a hagyományos tüntetésturistákon kívül a Gyurcsány-kormány szellemi holdudvara jelent meg a tiltakozáson.
