A magyar fiatalok 13 százaléka kívánta a tavalyi SEYLE-vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10 százalékuk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének, és 3 százalékuk el is tervezte, hogyan tenné. Közöttük szerepelhet a fiataloknak az a 7 százaléka is, aki kezelésre szoruló depressziós, ami azt jelenti, hogy olyan tünetekkel rendelkezik, ami már a mindennapi funkcionálást és az életminőséget rontja - derül ki abból az uniós kutatásból, amely iskolai prevenciós programok hatásvizsgálatára fókuszál, s amelyet tavaly 12 európai országban végeztek el 14-16 éves kamaszok körében a fokozott kockázatot jelentő szokásokat vizsgálva.
Magyarországról 1009fővárosi gimnazista került be a mintába. A kérdőív számba vette a depressziós tüneteket, öngyilkossági hajlamot, szerfüggőségeket, szexuális életet, családi kapcsolatokat, internetezési szokásokat. E fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság, aminek megelőzése a programban központi helyen szerepel. „Az öngyilkosságok megelőzése érdekében mindent el kell követnünk. Mivel az öngyilkosságok 90 százaléka mögött valamilyen fel nem ismert és így kezeletlen mentális betegség, többnyire depresszió mutatható ki, így a megelőzésnek egy fontos módja annak elősegítése, hogy ezek a fiatalok eljussanak szakemberhez" - mondta el kérdésünkre Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kutatás vezetője.
Hozzátette: „jóllehet, a gyermekkori öngyilkosságok tekintetében a magyar mutatók megfelelnek az európai átlagnak, a felnőttkori öngyilkosságok terén a második helyen állunk." A minél korábbi beavatkozás életre szóló segítséget jelenthet. Avizsgálatban alkalmazott iskolai programok a felvilágosításon túl a diákok és a tanárok továbbképzésére irányultak, s a vizsgálat legfőbb célja, hogy a veszélyeztetett gyerekek minél korábban kiszűrhetők legyenek. A programban részt vevő tanárok 21százaléka látta úgy, hogy a képzés hatására könnyebben beszél a diákokkal lelki problémákról, 40 százalékuk pedig jobban megérti a fiatalok pszichés problémáit. A szülők hozzáállásán is sok múlik: a megkeresettek mindössze 40 százaléka egyezett bele, hogy gyermeke részt vegyen a vizsgálatban, és közülük is a kutatás során kiszűrt rizikós magatartású gyermekek többsége nem ment el a szakember által felajánlott további vizsgálatra.
2011. 12. 09. (XV/49)
