Kereső toggle

Egy kettős állampolgár vallomásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elveszítette szlovák állampolgárságát Boldoghy Olivér komáromi vállalkozó, aki a nyáron felvette a magyar állampolgárságot. Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás aktivistáját már törölték is a szlovák nyilvántartásból, s ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált. Ügyéről beszélgettünk a színész–vállalkozóval.

Mondhatnánk úgy is, hogy Ön az első áldozata a szlovák-magyar „meccsnek". Tudatosan vállalta ezt a szerepet?

- Sorban ugyan az első, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Társaim - akikkel elindítottuk ezt a tiltakozó akciót a Fico-féle állampolgársági törvény eltörlésére - már hamarább, előttem kapták meg a magyar állampolgárságot, és ezt nyíltan vállalták is a szlovák sajtóban. Valamiért azonban éppen én, a sor végén lévő kaptam meg elsőként a Belügyminisztérium döntését. A kérdésére határozott igen a válaszom, tudatos cselekvés volt mindannyiunk részéről.

A határozat kézhezvételével Ön a szlovák törvények értelmében hontalan emberré vált, vagy kapott valami egyéb státuszt?

- Nem hontalan, hanem állampolgárságot vesztett személy lettem a jelenleg hatályos törvények szerint. Ez rosszabb helyzet, mint a hontalan, mert annak lehetősége van állampolgárságért folyamodni. Nekem mindaddig, amíg a magyar állampolgárságot is bírom, nincs.

Érzi már az ezzel járó hátrányokat, például az irataitól is megfosztották? Konkrétan mivel jár ez a döntés a hétköznapokban?

- A belügyminiszter levelében az áll, hogy megszűnt az állandó lakhelyem, vagyis a tartózkodási engedélyem Szlovákia területén. A kilencven napos határidő lejártáig - esetemben december 21-éig - legalizálnom kell a tartózkodásomat az ország területén. Továbbá azt is közölték a levélben, hogy a tényállásról tájékoztatták az érintett hivatalokat is, mint például a szociális biztosító, az egészségügyi biztosító, az adóhivatal, a rendőrség stb. szerveit.

Ezt mondja a hivatal, de mit gondol Ön saját magáról: magyar vagy szlovák?

- A szlovák alkotmány értelmében én továbbra is kettős állampolgárságúnak tartom magam, vagyis ragaszkodom a szlovákhoz és a magyarhoz is. Az Alkotmánybíróságon van egy beadvány, amely pontosan azt a kérdést vizsgálja, hogy a Fico-féle törvény vajon nem ütközik-e az alaptörvénybe. Nincsenek magyar irataim, ezeket nem kértem, és nem is fogom kérni, nincs rá szükségem, nem készülök sem átköltözni, sem áttelepülni Magyarországra. Vannak szlovák okmányaim, ezeket szeretném megtartani.

Akkor a jövőjét is Szlovákiában képzeli el?

- Mindenképpen. Itt születtem, itt nevelkedtem, itt jártam iskolákba, itt van a családom, gyermekeim, a vállalkozásom, az egzisztenciám, a múltam, a jelenem, a jövőm.

Családja nem aggódik?

- Nem örülnek, sőt aggódnak, nem tudják ők sem, hogy mi lesz a sorsunk. Próbálom nyugtatni őket, azzal is, hogy nagyon sokan támogatnak: családom, barátok, ismerősök, rokonok, és nagyon sok olyan ember, akikkel még nem is találkoztam, biztosít a támogatásáról.

Szlovák barátai is?

- Nagyon sok szlovák barátom, ismerősöm, kollégám van. Mivel az én ügyem igazából nem csak magyar ügy, próbálom feléjük úgy kommunikálni, hogy számomra ez egy európai kérdés. Ez a törvény kilencven százalékban a szlovák nemzetiségű embereket sújtja. Rengeteg olyan élethelyzet van, amikor egy szlovák ember úgy dönt, hogy Németországban vagy Angliában dolgozik, és szüksége lenne kettős - német vagy brit - állampolgárságra úgy, hogy közben nem akarja elveszíteni a szlovákot sem. Aki belátja, hogy ellene is szól az új szabályozás, az támogatja törekvéseinket szlovák részről is. Éppen ez volt a célunk: polgári engedetlenséggel kidomborítani a jogszabály abszurditását. Egy európai országnak, mint Szlovákia, nem lehet érdeke, hogy tömegesen szabaduljon meg saját állampolgáraitól egy ilyen ostoba, nacionalista indíttatásból megfogalmazott törvény miatt.

Mit fog tenni, ha a gyakorlati életben mégis ellehetetlenítik?

- Nem vagyok benne biztos, hogy a szlovák hatóságok átgondolták, hogy hogyan is fogják alkalmazni ezt a törvényt. Egyelőre mindkét fél próbál kivárásra játszani; kóstolgatják ezt a helyzetet ők is, mi is, majd meglátjuk, hogy ennek a gyakorlati vetülete mi lesz. Ha a belügyminiszter úgy dönt, hogy én nemzetbiztonsági kockázatot jelentek, vagy veszélyes vagyok a szlovák társadalomra, akkor kitoloncolhat az országból. Nem tudom, hogy lesz-e ehhez elég bátorsága vagy vakmerősége.

Ha mégis, akkor Ön nem a családjával tölti a karácsonyt. Akkor is megérte?

- Mindenképpen megérte. A történet igazán csak ott kezdődne, hogy ha engem kitoloncolnának. Mindenképpen ellen fogok állni, mert ebből visszahátrálni már nem lehet, és akkor teljesen felesleges volt az eddigi erőfeszítés. De egyáltalán nem örülnék, ha idáig fajulna, szerintem ez egyik félnek sem hiányzik.

Olvasson tovább: