Kereső toggle

Orbán vs. Pokorni

Új kurzus készül az oktatásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzeti középosztály megteremtése, központi finanszírozás és tantervi szabályozás, államosított iskolák, egész napos iskola, pedagógus életpályamodell - régóta ismert tervek a nemrég a kormány által elfogadott Nemzeti köznevelésről szóló törvényből, melynek kodifikált változata várhatóan novemberben kerül a parlament elé. A felsőoktatás átalakításáról készült tervezet is elkészült.

Az oktatással kapcsolatos kormányzati elképzelések három fő szereplőnek az elképzeléseiből állnak össze. Orbán Viktor miniszterelnöktől, akinek édesanyja kistelepülési tanító volt, „érkezik" egy olyan népnevelői impulzus, ami a leszakadó társadalmi csoportokat igyekszik erős központosítással felemelni. Az iskolák államosítása és a központosított minőségbiztosítás (ami a régi tanfelügyelői rendszer felélesztése) célja a magyar oktatás legrosszabbul teljesítő részének minőségjavulása. A magyar oktatási rendszer nemzetközi összehasonlításban (például PISA-felmérések) rosszul teljesít, úgy, hogy közben európai szinten értékelhető gimnáziumok működnek országszerte. Ennek oka a kistelepülési kisiskolák „vergődése" és a rosszul működő szakiskolai rendszer. (A gyerekek 20 százaléka teljesít nagyon rosszul, ami lehúzza az átlagot.)

A Fideszben közkeletű vélemény, hogy Orbán Viktor több tekintetben nem ért egyet Pokorni Zoltánnak, a párt oktatáspolitikusának a filozófiájával. Forrásaink úgy fogalmaztak, hogy számára túlzottan liberális, amit a XII. kerületi polgármester gondol az oktatásról, ezért keresett mást az oktatás irányítására. Éppen ezért, amikor Pokorni Zoltán arról nyilatkozik (legutóbb a hvg.hu-nak), hogy majd az államtitkárság  törvénytervezetét képviselői módosítókkal formálják a Fidesz számára elfogadhatóvá, akkor a gyakorlatban egy ki nem mondott intellektuális küzdelemnek lehetünk tanúi Orbán Viktor és Pokorni Zoltán között.

Hoffman Rózsa államtitkár szerepe többek között az, hogy  Orbán Viktor oktatásról alkotott koncepcióját hajtsa végre, de mindezt a KDNP-s politikus annyiban megfejeli, hogy a történelmi egyházak, különösen a katolikus egyház oktatási filozófiáját adagolja hozzá a miniszterelnöktől érkező nyers koncepcióhoz. Egy olyan új, erkölcsös és nemzeti középosztály létrehozása is megjelenik a koncepcióban, amely közelít a két világháború közötti úri Magyarország víziójához.  A harmadik „komponenst" a gazdasági minisztérium technokratái jelentik, akik - elsősorban a felsőoktatásban - a forráskivonás technikáit keverik a mixtúrához. Ha jól olvassuk a terveket, akkor jelentősen csökkenni fog az állam által például a felsőoktatásra szánt pénz mennyisége, ami többek között azt jelenti, hogy több tízezerrel többen kényszerülnek majd költségtérítéses képzéssel felsőfokú végzettséget szerezni. Mivel a költségtérítést közelíteni tervezik a valódi költségekhez, ezért a Bokros Lajos által 1995-ben bevezetni tervezett tandíj filléres kiadásnak tűnne a jövőben fizetendő tételekhez képest.

Testnevelő tanárokra a jövőben hatványozottan nagyobb szükség lesz a nemrégiben a kormány által elfogadott koncepció alapján. A tervezet mind az alsó, mind a felső tagozaton mindennapos testnevelésórát ír elő, bár az erre előirányzott pluszköltségből a hiányzó iskolai infrastruktúra nehezen lesz fedezhető. Így az sem valószínű, hogy az iskolai sportélet fellendítését fogja szolgálni az elsőtől nyolcadikig kötelező jelleggel bevezetendő egész napos iskola - délután ékelnék be a testnevelésórákat is -, bár megvalósulását kétségtelenül megkönnyíti a tanárok kötelező iskolai jelenléte és a pótlékaik megszüntetése is. A gyerekek heti tanóraszáma is megnövekszik. Bizonyára a leszakadó társadalmi csoportoknál hatékony lenne az egész napos iskola, de a kötelező jelleg az iskola ideológia céljaira utalhat. (Egyébként Pokorni Zoltán nem tenné kötelezővé az egész napos iskolát, az intézmények szerinte erre ma nem alkalmasak.)

Az önkormányzati iskolák állami kézbe kerülnek, méghozzá a fővárosi vagy a megyei kormányhivatalok szakmai és gazdasági ellenőrzése és irányítása alá. Központi bérfinanszírozást vezetnek be, amely kötelező iskolai benntartózkodással, a helyettesítések és túlóra-elszámolások megszüntetésével jár együtt. A dologi kiadások átvállalásával a helyi önkormányzatok átvehetik ugyan az iskolafenntartást - miközben a bérfedezet és az igazgató kinevezése az állam hatáskörében marad -, azt azonban még nem tudni, hogy az önkormányzatoknál milyen további forráselvonások várhatók.

Mindeközben az önkormányzati iskolák egyházi kézbe adásának folyamata lényegében már lezárult. „Úgy látjuk, országosan is felállt a katolikus iskolarendszer, megfelelővé vált a lefedettség" - nyilatkozta a héten Pápai Lajos megyéspüspök, a Magyar Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának elnöke, aki cáfolta, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kiszorulnának az egyházi intézményekből. Mindenesetre a törvény a teljes egészében államilag finanszírozott egyházi iskoláknak kiváltságos helyzetet biztosít azáltal, hogy - az állammal kötött „kötelező köznevelési feladatellátásról" szóló szerződésen túlmenően - lehetővé teszi, hogy az iskola világnézeti és hitéleti követelményeket állíthasson mind a diákok, mind a pedagógusok elé, kerettantervet akkreditáltathat, írhat elő, illetve meghatározhatja az intézményben használandó tankönyveket, taneszközöket. A tervezet a vezetőválasztást is az egyházra bízza, és az előírt pedagóguslétszám feletti hitoktatókat is fizeti.

Az óvodába járás 3 éves kortól kötelező lesz, a tankötelezettség pedig 6 éves kortól 16 éves korig tart majd. (Pokorni Zoltán például 4 éves korhatárt vezetne be az óvodai jelenlétnél.) Miután az óvodák önkormányzati fenntartásban maradnak, a hiányzó férőhelyek, intézmények létesítése is a települések feladata marad. A törvénytervezet szerint a fiatalok 20 százaléka funkcionális analfabétaként fejezi be a nyolc általánost. A középszinten való továbbtanulást segítené az egyéves felkészítést jelentő Hídprogram, vélhetően megoldásként arra, hogy ma a fiatalok több mint 23 százaléka középfokú végzettség vagy szakképzettség nélkül hagyja el az iskolát.

Akárcsak a felsőoktatásba, úgy a gimnáziumba való bejutást is megszigorítaná az állam: korábbi hírek szerint 40 százalékkal csökkentenék a gimnazisták létszámát, de ennek felét a demográfiai csökkenés amúgy is „biztosítani fogja". A diákok jelentős részét terelnék át a szakközépiskolákba és szakiskolákba, az érettségi követelményeket pedig megszigorítanák és egységesítenék.

„A köznevelési rendszer célja egy erős nemzeti középosztály kiépülése" - áll a tervezetben, mely kulcsszónak tekinti a nevelést. A tervezet alkotói szerint emelni kell az oktatás-nevelés színvonalát, mert az iskola nem gondoskodik „az értelem, az erkölcsös viselkedés, a nemzeti műveltség, az egészség, a művészi érzék, a használható tudás arányos fejlesztéséről". Ezt mindenekelőtt szigorú fegyelmezéssel és tantervi előírásokkal, valamint a pedagógus munka külső szakmai ellenőrzésén és értékelésén alapuló pedagógus pályamodellel akarják elérni.

Olvasson tovább: