Kereső toggle

Megbukott Matolcsy gazdaságpolitikája

– mondja Mellár Tamás közgazdász

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azok a tényezők, melyeket a magyar kormány növekedési tényezőknek tartott, nem voltak képesek dinamizálni a gazdaságot. Egy olyan gazdaságot, mint a magyar, amely nagyon komoly strukturális válságokkal küzd, pusztán egy adócsökkentéssel nem lehet dinamizálni.

A napokban a Magyar Nemzetben írt cikkében azt állította, hogy a Matolcsy-féle gazdaságpolitika megbukott. Van annak üzenete, hogy ez a cikk a Fideszhez közel álló napilapban jelenhetett meg?

- Én törekedtem rá, hogy jelenjen meg a Magyar Nemzetben, mert fel akartam hívni a figyelmet, hogy olyan helyzet alakult ki, amiben nagyon gyorsan cselekednie kellene a kormánynak: nagyon rossz irányba megyünk, a lehetőségek egyre szűkösebbek lesznek, és ha tovább késlekedünk, nem marad más, csak az a „húzd meg, ereszd meg" pálya, amit már 40 éve kóstolgatunk, és ami sehová nem vezet.

Az üzenetértékkel kapcsolatban arra gondoltam, hogy vajon miért járult hozzá a kormányközeli Magyar Nemzet főszerkesztője az igen kritikus cikk megjelenéséhez?

- Erre nem tudok válaszolni. De gondolom, ha ott nem jelenhetett volna meg, megjelent volna máshol, s ezt ők is tudták. Az biztos, hogy kemény cikk volt.

A napokban 11 közgazdásszal tartott tanácskozást a miniszterelnök és a pénzügyminiszter, beszélgetésünk idején pedig többnapos kormányülés kezdődött. Ön szerint ezek válságtanácskozások?

- Úgy gondolom, hogy igen: a kormány is érzékeli, hogy nem lehet tovább folytatni ezt a gazdaságpolitikát. A kormány persze nagy valószínűség szerint nem fog a fejéhez kapni, és nem fogja elismerni, hogy tényleg rossz az eddigi gazdaságpolitika. Sokkal inkább a külső gazdasági környezetre fog hivatkozni, és azt fogják kommunikálni, hogy néhány ponton belenyúlnak a dolgokba, akkor még jobb lesz az eredmény, mint amit eddig elértek. Nyilvánosan nem fogják felvállalni, hogy gazdaságpolitikai váltás lesz, hanem szép csendesen hozzák meg azokat a lépéseket, amelyek jelentős mértékben szakítanak az eddigi iránnyal.

Azt, hogy a magyar gazdaság lefagyásának hátterében a külső gazdasági környezet áll, még jobboldali közgazdászok is cáfolták, Ön pedig azt is megírta, hogy a külső gazdasági környezet negatív hatásai majd csak ezek után fognak érvényesülni.

- Lehetséges, hogy újabb recesszió előtt állunk, lehet, hogy a „W" lefolyású válságnak most fordultunk rá a lefelé menő második szakaszára, és akkor annak meg is lesznek a negatív következményei. A gazdasági adatok ugyanakkor egyértelműen cáfolják a kormányt, ugyanis ha már itt lenne az újabb válság, az érintette volna a környező országokat is. Csakhogy a lengyeleknél a második negyedévben éves szinten számolva 4 százalék fölötti GDP-növekedés volt, a szlovákoknál 3 százalék, a cseheknél 2 százalék fölötti, miközben nálunk csak 1,5 százalék. Az előző negyedévhez viszonyítva pedig 0 százalékos. Lehetetlen megmagyarázni, hogy olyan gazdasági helyzet van, ami bennünket ilyen súlyosan érint, a többi országot viszont nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy azok a tényezők, melyeket a magyar kormány növekedési tényezőknek tartott, nem voltak képesek dinamizálni a gazdaságot. Erről én már korábban több fórumon is próbáltam győzködni a kormányt és a közgazdászokat: egy olyan gazdaságot, mint a magyar, amely nagyon komoly strukturális válságokkal küzd, pusztán egy adócsökkentéssel nem lehet dinamizálni.

Nagy vonalakban, egy laikus számára is érthetően, mit kellett volna már megtenni, és mit kellene most?

- Én azt látom a magyar gazdaság legnagyobb problémájának, hogy az elmúlt 10-15 évben a középosztály jelentősen meggyengült, megroggyant. Ezt a középosztályt kellene ismételten helyzetbe hozni, hogy valóban elkezdjen termelni és fogyasztani, és akkor beindulna a hazai gazdaság. Tehát a kulcskérdés, hogy a hazai termelés, a hazai piac, a hazai fogyasztás be tud-e indulni. Nagyon jól lehetett látni, hogy a lengyelek évekkel ezelőtt elkezdték ezt a politikát, és eredményre is vezetett: 2009-ben, a válság közepén az Európai Unió gazdasága 4,2 százalékkal csökkent, a magyar gazdaság 6,9 százalékkal csökkent, ezzel szemben a lengyel gazdaság 1 százalékkal növekedett. Ennek alapvető oka az volt, hogy Lengyelországban a belső piacok nagyjából megmaradtak.

Nálunk is ezeket a belső piacokat kellene felépíteni, mert a privatizációk során, a gyors átalakítások miatt ezeket a piacainkat elvesztettük, a kereskedelmi szektor nagy része külföldi kézre került. Ebből következően a hazai kis- és középvállalkozók nem tudtak hová értékesíteni, termelni, ezért egyre nagyobb a munkanélküliség, egyre kisebb a foglalkoztatási lehetőség, és az ország már hosszú idő óta vagyonfelélést hajt végre. Ebből az ördögi körből úgy lehetne kilépni, ha a kormány végre segítene abban, hogy ezek a kisvállalkozások képesek legyenek a piacra lépni, és a piacon termelni. De ma egy olyan monopolizált piaci helyzet van, amelybe ezek a kistermelők nem képesek bekapcsolódni, nem képesek versenyképesen működni. Feltétlenül szükség van arra, hogy az állam segítsen abban, hogy ezek meg tudják szervezni önmagukat, hogy a szükséges gazdasági háttérbázist ki tudják alakítani, hogy tudjanak olyan termelési láncokat fölépíteni, amelyben jelentős és számottevő hozzáadott érték képződik. Így tudna a gazdaság elindulni.

Segítsen az állam kistérségi szinteken! Szárítókat, hűtőházakat, gyümölcsfeldolgozókat, konzervüzemeket, tejfeldolgozókat, sajtüzemeket kellene létrehozni, hogy a kistermelők képesek legyenek integrálódni. Működtessen az állam felvásárlási rendszereket, melyek felvásárolják és a fogyasztókhoz juttatják a hazai termékeket. Az emberek vennék a hazai termékeket, csak az a baj, hogy nincsen hazai termék a piacon. Ha többségében külföldi termékeket vásárolnak, abból nem lesz hazai munkahely, ha pedig nincs hazai munkahely, akkor nincsen belföldi kereslet, ha nincs belföldi kereslet, akkor nincs GDP-növekedés. Csak az exportra nem lehet fölépíteni egy gazdasági rendszert, persze az is nagyon fontos. Ha a kormány a hivatalba lépésekor elkezdte volna ezt a tudatos piacépítési munkát, már látszódnának bizonyos eredményei.

A lengyeleknek mennyi időbe tellett a rendszer kiépítése?

- Nem követtem a lengyel eseményeket, de két-három év alatt komoly eredményeket lehetne elérni, sőt, már egy év után is lehetne érezhető hatása. És nemcsak a mezőgazdaságot, a termelést lehetne újjászervezni, hanem az energiaellátást is. A megújuló energiák óriási lehetőségeket rejtenek magukban: például minden egyes járás vagy kistérség fölépíthetne helyi erőműveket, melyek a jelenlegihez képest sokkal olcsóbban biztosítanák a helyi fűtést, akár geotermikus vagy bioenergiával, szél- vagy napenergiával. A skandináv országokban 40-50 százalék a megújuló energiaforrások részaránya.

Mindehhez azonban nagyon sok pénz kell.

- Igen, valóban sok pénzre van szükség. Én ezért is kárhoztattam az egykulcsos szja-rendszert, mert 500 milliárd forintot hagyott kint az embereknél. Ráadásul ezt nagyrészt a gazdag emberek realizálták, akiktől nem várható gazdasági élénkülés, hiszen köztudott, hogy ha nő a bevételük, inkább megtakarítanak, vagy ha fogyasztanak, akkor az luxusfogyasztás, ami alapvetően import. Ezért sokkal jobban jártunk volna, ha a kormány nem csökkenti az szja-t, hanem az említett 500 milliárdot beszedi, és a helyi kis- és középvállalkozások beindítására fordítja. Száz-kétszázmillió forintból már lehet hűtőházakat, konzervüzemeket építeni. Az állam egészen kevés pénzből képes lehetne arra, hogy úgy is segíti a hazai kisvállalkozásokat, hogy éveken keresztül kifizeti az agrármérnöknek, a marketingesnek, a tanácsadónak, a pályázatíróknak a pénzeit. A skandinávok ezt már rég kitalálták.

Annak idején Fekete János, az MNB egykori elnökhelyettese mondta, hogy a mezőgazdaságunkban óriási lehetőségek volnának - ha például Kína egyszer elkezd fogyasztani, mindent el tudnánk adni nekik.

- A jelenlegi mezőgazdasági támogatási rendszerünk elavult, mert alapvetően földalapú támogatás. Nem a búzát vagy kukoricát kellene támogatni, hanem a kisüzemeket kellene ösztönözni. A multiktól nem várhatunk tömeges munkahelyteremtést. A mezőgazdaságban és az élelmiszergazdaságban is nekünk kellene munkahelyet teremteni, de úgy nem lehet, hogy búzát meg kukoricát termelünk, hiszen ott az optimális üzemnagyság 500 vagy 1000 hektár. A gyümölcs, a zöldség viszont már 2-4-6 hektáron nevetve eltart egy családot. Itt a holland példa: Hollandia Dunántúl nagyságú területen képes volt a világ harmadik legnagyobb mezőgazdasági exportját előállítani.

Miért nem valósította meg mindezt a kormány a soha nem látott kétharmados felhatalmazással, a fülkeforradalmi győzelemmel? Ön szerint szakmai hiányosságok miatt, vagy azt hitték, hogy pusztán az adócsökkentéssel fel tudják pörgetni a fogyasztást?

- Nem mondanám, hogy nincs meg a tudás, mert például a mezőgazdasági minisztérium államtitkára hasonló dolgokról beszél régóta. És Matolcsy mögött is volt egy olyan csapat, amelyik ilyen típusú vállalkozásélénkítési programokat tervezgetett.

A problémát szerintem több dolog okozhatta: az egyik, hogy azt hitték, kedvezőbb lesz a világgazdasági helyzet, ezért elnézik nekik, hogy elengedik a hiányt 6-7 százalékra. Azonban kiderült, hogy nem tehetik meg, így azóta állandóan a stabilizáció és a források szerzése a célkitűzés.

A másik tényező, hogy a kampányban megígérték az adócsökkentést, különösen annak a vállalkozói körnek, amelyik a Fidesz mögé került. És az ígéretek betartása sok esetben ellentmond annak, amiről én beszéltem, ugyanis a nagyvállalkozóknak nem ugyanaz az érdekük, mint a kisvállalkozásoknak. Most úgy tűnik, ez a lobbi áll győzelemre, mert olyan intézkedéseket hoznak, melyek nem a kis- és középvállalkozások számára építenek piacokat. A kormány intézkedései nem a minél nagyobb versenyt, hanem a minél koncentráltabban termelő, oligopolizált versenyt támogatják.

Kik ezek a nagyvállalkozók?

- Ha az olvasók megnézik, kik vettek részt a kormány gazdasági konzultációján, akiknek befolyásuk lehetett ezekre a kérdésekre, akkor ők is össze tudják rakni a képet.

De attól, hogy lefagyott a magyar gazdaság, ennek a nagyvállalkozói körnek a befolyása nem szűnt meg. Ha pedig így van, miért indulhatna el a gazdaság menedzselése abban az irányban, amit Ön mond?

- Nem tudom, hogy elindul-e. Az biztos, hogy pénzforrásokat kell találni, mert e nélkül a gazdaság nem megy előre. De az is biztos, hogy önmagában a pénz sem elég. Vagy szándéknak, vagy pedig erős gazdasági kényszernek is kell lennie.

A kormány nem változtat

„Nem változtatunk, jottányit sem térünk el a magyar gazdaságpolitika irányától” – jelentette ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Fidesz–KDNP lovasberényi kihelyezett frakcióülését követen. A tárcavezet szerint a világgazdaság növekedésének lassulása miatt maradt el a várttól a hazai GDP-növekedés, ami így 100 milliárd forintnyi lyukat ütött a költségvetésen. Ezt négy tétellel – köztük jövedékiadó-emeléssel, az adóbeszedés hatékonyságának növelésével és az államigazgatási beszerzések leállításával – „foltozná be” a kormány.
Matolcsy szerint idén és jövre 2 százalékos gazdasági növekedésre számít a kormány, ugyanakkor készítenek olyan prognózist is, amely 2,8 százalékos növekedéssel számol jövre, ha „valami egészen csodálatos” változás történik a világgazdaságban.
Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság jöv évi növekedésére vonatkozó kormányzati elrejelzés óvatos becslés, amivel „nincs kibékülve”. Hangsúlyozta, akkor lesz elégedett a gazdaságpolitikával, ha – bár a világon lassul a gazdasági növekedés – Magyarország képes lesz magas növekedésre. „Ezen még dolgoznunk kell, mert ez olyan mutatvány, amelyre ebben a pillanatban nincs példa Európában” – fogalmazott.
Orbán Viktor elmondta, hogy a hétfi és keddi kormányülésen a 2012-es költségvetés „nagyon nehéz kérdései közül” is megvizsgáltak néhányat. Szavai szerint lényeges, hogy az állam gazdálkodásának jövre is az államadósság csökkenését kell eredményeznie, „miközben a középosztályt megersítjük”. „Ezért nem lépünk vissza abból a politikából, amelynek az a lényege, hogy az embereknek legyen munkája, legyen minél magasabb fizetésük, és a bérükbl minél több maradjon náluk, ez a mi politikánknak az értelme” – magyarázta.
Hozzátette: céljuk az is, hogy a következ évben „a legalul lév emberek”, azok, akik a legkevesebb pénzbl élnek, elrébb juthassanak, kinyíljon elttük a középosztály felé vezet út kapuja, például a bérpótló juttatás összegének mintegy dupláját garantáló közmunkaprogramok révén.

Olvasson tovább: