A népszámlálás során az igazolványokkal felszerelt kérdezőbiztosok minden háztartást, közösségi szálláshelyet, telepet felkeresnek, hogy kérdőíveket töltessenek ki a lakóhelyről, valamint mindenkiről, aki ott életvitelszerűen él – az október 1-jei állapotoknak megfelelően. Az adatszolgáltatás névtelen, a válaszadás kötelező, kivéve az úgynevezett szenzitív adatokat, azaz a nemzetiségre, az anyanyelvre, a vallásra, a tartós betegségre és a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket. A kitöltött kérdőívek adatai csak statisztikai célra használhatók. Beengedni nem vagyunk kötelesek a kérdezőbiztost a lakásba, helyette választhatjuk az önkitöltést, vagy a bejárati ajtó előtt is válaszolgathatunk a nagyjából fél órát igénylő kérdőívre. Az önkitöltők október 16-áig juttathatják vissza interneten vagy papíron a KSH-nak a kérdőívet. A válaszmegtagadás szabálysértésnek minősül, ami 20–50 ezer forintos bírságot jelent, s a végén köteleznek a válaszadásra.
Az idén EU-szerte összehangoltan lekérdezett főbb adatok, egyben az uniós statisztikai adatbázisba (Eurostat) is bekerülnek. Virágh Eszter, a KSH népszámlálási sajtófelelőse lapunk kérdésére elmondta, hogy a nyilvántartásban nem szerepelnek nevek, csak kóddal ellátott lakcímek, s a lakosság összeírása után a címlistát teljesen leválasztják az adatokról. 40 ezer kérdezőbiztos segítségével a hazánkban élő összes embert összeírják: magyart és külföldit egyaránt. Az egy évnél régebben az EU-ban élő külföldieket pedig abban az országban írják össze, ahol élnek. „Minden lehetséges torzulással együtt a népszámlálás adja a legreálisabb képet a társadalomról, és minden társadalomkutatás alapjául ez az adatbázis szolgál” – hangsúlyozza Virágh Eszter. A 2001-es népszámláláson 90 százalékos volt a nem kötelező érvényű kérdések megválaszolása, de cigánynak csak 190 ezren, zsidónak 31 ezren vallották magukat. Virágh szerint ebbe belejátszott a különösen feszült politikai légkör is.
A válaszok valóságtartalma a válaszadókon múlik. „Az oktatáson elmondták, hogy mindig az az irányadó, amit az adatközlő mond, és mi nem is kérhetünk el semmilyen okiratot – meséli egy kérdezőbiztos. – Elhangzott az is, hogy ha valaki férfi létére nőnek mondja magát, akkor azt kell beírni.” Irányelv, hogy lehetőleg minden kérdésre válaszoljanak az emberek. Úgy tűnik, leginkább pedagógusok másodállásáról van szó, akik egy hónapos járkálással a fizetésüknek megfelelő összeggel gyarapodhatnak. „Az adatvédelem biztonságát maximalizálták. Bár a kérdőíven kérik a munkáltató pontos megnevezését, ha a válaszadó mégsem akarja megnevezni, akkor annak profilját minél pontosabban kell körülírni” – mondja a kérdező.
Az oktatáson azt is megemlítették, hogy a Magyar Katolikus Egyház kampánya hibás, mert a „katolikus” identitás megvallására buzdítanak, ami pontatlan meghatározás. Lapunk úgy tudja, hogy az egyház kérésére ezt a választ automatikusan római katolikusnak értelmezi majd a KSH. Különböző kisebbségi szervezetek, köztük az Opre Roma Egyesület vagy a Mazsihisz is kampányol azért, hogy minél többen vállalják fel hovatartozásukat. Sokak szerint a kampányok egyik oka az állami támogatások jogcímének megalapozása, amihez – az egyes szervezetek esetleges saját nyilvántartásán túl – hivatkozási alapul szolgálhatnak az önmeghatározásra épülő népszámlálási adatok is.
Hogy mennyire „szenzitív” kérdésekről van szó, azt jól mutatják Máté-Tóth András valláskutató aggályai is, aki szerint az idei népszámlálási kérdőívben hibásan szerepel a vallási hovatartozás kérdése, amit a témával kapcsolatos általános tudatlansággal magyaráz. A kérdés 2001-ben úgy hangzott: „Vallása, felekezete?”, míg most úgy hangzik: „Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?” Máté-Tóth szerint a hazai és külföldi népszámlálások legobjektívebb eredményét a vallási szervezetek taglétszáma adja, ez alapján történnek az összehasonlítások is, míg az odatartozás „érzése” ettől merőben eltérő, szubjektív kérdés, amely a valláskutatások témakörébe tartozik. Ezt mutatja az is, hogy a kérdésfeltevéstől függően az eredmények eltérése 15-20 százalékos lehet, méghozzá a formális tagság javára. Állítása szerint a nagy vallási közösségeknél a tagság és az odatartozás érzése között sokkal nagyobb különbségek jellemzők, mint a kisebbek esetében. Míg Magyarországon könnyen lehet valaki egyidejűleg egy történelmi egyház formális és egy ezoterikus közösség aktív tagja, addig Németországban, ahol az egyháztagságnak kötelező adóvonzata is van, a botrányok idején római katolikusok ezrei léptek ki egyházukból. Máté-Tóth András ezen túlmenően azt is problémának tartja, hogy bekerült a válaszlehetőségek közé az ateizmus is, ami kakukktojás, mivel az Isten létével kapcsolatos filozófiai felfogás nem tartozik a felekezeti hovatartozás kérdéséhez: a buddhizmus például egy tipikusan ateista vallás.
A KSH sajtósa szerint igenis összehasonlíthatók az adatok, mivel a kérdezőbiztosok 2001-ben is úgy lettek felkészítve, hogy az érzelmi hovatartozásra kérdezzenek rá, most pedig a várható tömeges önkitöltés miatt egyértelműsítették a kérdést. 2001-ben és 2011-ben is a tágabb értelemben vett, érzelmi kötődésben megnyilvánuló társadalmi támogatottság érdekelte a hivatalt, nem pedig a formális egyháztagság, s ezt a megközelítést alkalmazza több ország népszámlálása is. Virágh a fentiek miatt nem osztja azt a felvetést, hogy az ateista válaszlehetőség beiktatása formális tagok további sokaságát tüntetheti el az egyházi térfélen. Hozzáteszi: vélhetően egy buddhista elsősorban buddhistának tartja magát, és nem ateistának.
2011. 09. 30. (XV/39)
