Kereső toggle

Édessavanyú - Az uniós cukorreform vesztesei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt fél évben az egekbe szökött a cukor ára. Mivel az alapanyag gyakorlatilag teljesen elfogyott, nádcukorral kell pótolni a hazai piaci igényeket. A korábbi egy tucat helyett ma már csak egy helyen állítanak elő cukrot Magyarországon az uniós ágazati reformnak köszönhetően. A kaposvári üzem azonban csupán egyharmadát képes lefedni a hazai keresletnek, ezért a korábbi jelentős exporttal szemben, ma már importra szorulunk. A megfejtésen parlamenti bizottság dolgozik.

Balázs Tibor szeghalmi gazda nemrég még több száz hektáron termelt cukorrépát társaival, integrált rendszerben. „Megadott kvóta alapján dolgoztunk, a felvásárlási ártól függően olyan ezer egynéhányszáz forint volt a mázsánkénti árbevételünk. Ez éves szinten öt-hat millió forint fix bevételt jelentett számomra. A 2006-os cukorreform (az előállítható mennyiség radikális korlátozása – a szerk.) egyik évről a másikra megszűntette ezt a kiszámítható szisztémát” – meséli, hozzátéve, hogy ők éppen abba a kabai cukorgyárba szállítottak, amelyet a francia tulajdonos nemrég sebesen értékesített, hogy a bezárásért kapott pénzből Brazíliában három ültetvényt és feldolgozóüzemet vásároljon. A gazdának gyanús, hogy miért éppen a magyar cukoripart kellett szétzúzni uniós forgatókönyv alapján, hiszen például a románok a mai napig termelnek, vagy ahol nem, ott a meglevő kvóta alapján fizetnek „bevételkieső” támogatást a gazdáknak.
A felelősség megállapítása azért is fontos lenne, mert akkor kiderülne az esetleges háttérmegállapodások tartalma is – mondja az egyik neve elhallgatását kérő neves mezőgazdasági szakértő, aki szerint a brüsszeli szerződések jelentős alkudozások során születnek, így a vesztes állam természetesen mindig kap valami kárpótlást az „áldozatért” cserébe.
Augusztus eleje óta egy új parlamenti eseti bizottság vizsgálja a magyar cukorgyárak privatizációját. A képviselők figyelme kiterjed Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontra, valamint annak belföldi következményeire is.
Kelemen István, a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége (CTOSZ) főtitkára elmondta a bizottság előtt, hogy a magyar cukoripar privatizációja szerintük nem volt teljesen átgondolt, a szakmai befektetők pedig főként piacszerzési céllal hozták ide pénzüket. Ezt erősítette meg Zsigmond András, a Cukoripari Kutatóintézet ügyvezető igazgatója is, aki úgy vélte, a magyar cukoripari privatizációhoz sok illúzió kapcsolódott. Többen úgy gondolták, hogy gyorsan bevezethető lesz az Európai Közösség cukorrendtartása, és hamar fel lehet zárkózni az uniós szinthez. Ezt a vélekedést azonban az élet felülírta.
Font Sándor (Fidesz), a bizottság társelnöke szerint az ágazatot szándékosan tették tönkre, mivel a szakmai szempontok mellett a politika is szerepet kapott a döntéseknél, így kénytelenek lesznek a Gyurcsány Ferenc vezette kormány akkori álláspontját is megismerni a kérdésben. A kormánypárti politikus arról számolt be lapunknak, hogy a bizottság munkájának nemcsak az elszámoltatás, hanem a kárenyhítés is célja. Elismeri ugyanakkor, hogy ha meg is tudják állapítani bárki személyi felelősségét a privatizáció vagy a kvóta elvesztés kapcsán, a gazdákon az mit sem segít.
Mivel az egyetlen megmaradt cukorgyárunkban, Kaposváron – a háromszoros belső igények ellenére – idén csak százezer tonna cukor előállítása lehetséges, Font szeretné elérni az Európai Uniónál a répatermelés további támogatását és a kvóta megemelését legalább a belföldi szükségletek erejéig. „Az elszámoltatás során bekérjük mindazokat a privatizációt rögzítő iratokat, jegyzőkönyveket, döntéseket, szerződéseket, amelyeket 1991-től 97-ig megkötöttek. De nemcsak a privatizációra vagyunk kíváncsiak, hanem a 2006 és 2008 közötti cukorreform idején folyó minden tárgyalás szerződéstartalmát is szeretnénk látni, ugyanis az uniós cukorreform során kvázi egyedüliként elvesztettük Európában a termelési kvótánk háromnegyedét” – mondja Font, hozzátéve, hogy azért is kíváncsi a folyamat kulisszatitkaira, mert hozzánk képest az unió más államai csak maximum húsz százalék arányban mondtak le a kvótájukról.

Olvasson tovább: