Kereső toggle

Utcaseprő pedagógusok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Széll Kálmán-tervben és a konvergenciaprogramban szerepl vállalások egyik legmarkánsabb eleme volt, hogy szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai változtatásokkal kívánja a kormány növelni a foglalkoztatottak számát, és ösztönözni a munkaviszony létesítését. A célokban, azazhogy minél többen dolgozzanak, egyetértés van a politikai pártok és az elemzk között. Ugyanakkor az eszközt már sokan vitatják, és tartanak annak társadalompolitikai következményeitl. A Policy Agenda elemzése.

A kormány által beterjesztett és a jövő hétfőn várhatóan elfogadásra kerülő törvénycsomag alapvetően átírja a közfoglalkoztatás új rendszerét, illetve a munkanélkülivé váltak számára járó támogatások szabályait is. A cél nem más, minthogy tömegek számára lehessen munkalehetőséget biztosítani a jövőben, és ezzel az állami segélyezést kiváltani a munkabérrel. A kormányzati retorika szerint innentől kezdve segélyt senki sem kaphat, csak munkalehetőséget. Ugyan ezt alapvető szemléletváltásnak fogja fel a kormányzat, de ebben a tekintetben a korábbiakhoz képest nem hoznak semmilyen változást.
Érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy már 2008 óta az jutott hozzá az önkormányzaton keresztül a segélyhez, aki vállalta, hogy képzésen vagy közmunkán részt vesz. Ez alól csak azok kaptak kivételes esetben felmentést, akik kiskorú gyermeküket egyedül nevelték, vagy olyan élethelyzetben, egészségi állapotban, életkorban voltak, amely alapján nem kellett az állam által adott pénzért dolgozni. Ebben a tekintetben most sincsen változás.
A mostani várható módosítás legfőbb eleme, hogy a jövőben létrejön az úgynevezett közfoglalkoztatási jogviszony, amely eltérhet a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalói jogviszonytól. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezáltal a kormány a minimálbérnél kisebb bért is megállapíthat a közmunkát végzőknek. Azaz, nem kell kötelezően kifizetni a mostani bruttó 78 ezer forintot a közmunkásnak egyhavi napi nyolcórás munkáért cserébe, hanem ennél jóval kevesebbet is fizethetnek. A törvényjavaslat szövegéből az olvasható ki, hogy ez a közfoglalkoztatás keretében dolgozónak a minimálisan kötelezően megadandó bére csak bruttó 46 800 forint lesz. Ebből következően a kormány már 40 százalékkal képes csökkenteni a bérköltségeket, hiszen a minimálbéres foglalkoztatáshoz hasonlóan nem lesznek érdekeltek abban a foglalkoztatók, hogy több pénzt adjanak a közmunkásoknak. Ez pedig munka és munka közötti különbséget jelent abban a tekintetben, hogy egy közfoglalkoztatónál dolgozik az ember, vagy egy vállalkozás foglalkoztatja.
Kikre számít a kormány a közmunkák során? Az első kör a jelenleg is közmunkából élők, illetve segélyt kapók széles rétege. Számukra már korábban sem volt más lehetőség, mint elvállalni az önkormányzat vagy erdőgazdaságok, vasúttársaság által szervezett közmunkát. Az átlag közülük idén már egy hónapon keresztül kapott csak négy órában a minimálbérnek megfelelő összeget (azaz négyórás foglalkoztatás után bruttó 39 ezer forintot), míg a további 11 hónapban már csak bérpótló juttatást, azaz nettó 28 500 forintot vihette haza. Ők az új szabályok alapján továbbra is hasonló nagyságrendben részesülnek majd az állam segítségéből. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy amennyiben a közmunkákból nem vezet át út a nyílt munkaerőpiacra és a normál bérezési rendszerbe, akkor 200 ezer család számára marad a szegénység.
A közmunkák alanyai közé sorolja a kormány azokat a jelenleg rokkantnyugdíjból élőket, akik megmaradt munkaképességük miatt elvileg minden munkát el tudnak végezni. Ez a mintegy 100 ezer fő viszont komoly kihívás a közmunkák szervezőinek. Könnyen belátható, hogy számukra a klasszikus közmunka nem járható út, ezért speciális, komoly infrastruktúrára és a megfelelő hátteret biztosító szakemberállományra van szükség, hogy ezek az emberek dolgozni tudjanak. Sem ebből az okból nem illik bele ez a jelentős számú közeg az új közmunkarendszerbe, sem a bérezési lehetőségek miatt. Ugyanis a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok átlagosan 70 ezer forint körüli összeget kapnak havonta. Amennyiben az állam ekkora mértékű munkabért kíván nekik fizetni, akkor a fizetendő járulékok és adóterhek miatt ez drágább a költségvetésnek, mint a nyugdíj kifizetése. Amennyiben megtakarítást akarnak ezen a területen elérni, akkor biztosan kevesebb bért adnak ezeknek az embereknek, mint a korábban kifizetett összeg. Ez az egyén szempontjából azt jelenti, hogy jelentősen kisebb lesz a havi jövedelme, mint korábban, ami gyors elszegényedéshez, és ezzel együtt még inkább a munkaképtelenné váláshoz vezethet. Az eddigi tapasztalatok és nemzetközi példák azt mutatják, hogy a rokkantnyugdíjasok reintegrálása a munkaerőpiacra helyes cél. De ez az első időben drágább az államnak, mint a nyugdíjak fizetése.
A közmunkások harmadik köre a munkájukat elvesztők közül kerül ki. Eddigi szabály szerint ugyanis három hónapon keresztül a korábbi kereset arányában kapott álláskeresési járadékot a munkanélküli (természetesen, ha meg volt az elegendő munkaviszonya, és teljesítette a jogszabályban előírt kötelezettségeit), amely maximum a minimálbér 120 százaléka lehetett. Ezt követően maximum hat hónapon keresztül bruttó 46 800 forintot kapott az államtól. Így tehát általában (speciális életkori helyzetektől eltekintve) kilenc hónapon keresztül kapott valamekkora segítséget ahhoz, hogy képes legyen munkát keresni magának. Most a kilenc hónapot levitte a törvényhozás három hónapra, és akkor is csak a minimálbérnek megfelelő összeg lehet a maximum. Ezt követően, ha a családi anyagi helyzete nem súlyos, akkor szinte semmilyen állami segítséget sem kap. Ha például egyedülálló a munkanélküli, akkor részt vehet a közmunkában, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a többi segélyezettre. Ez az út ugyanakkor az alsóközéposztály számára egy gyors lecsúszást jelenthet, ahonnan nagyon nehéz lesz a visszakapaszkodás.
Lássunk egy szemléletes példát. Egy átlag pedagógus jelenleg bruttó 200 ezer forint körüli összeget keres. Ha például megszűnik az iskola, és elveszíti állását, akkor három hónapig már csak idei szinten számolva bruttó 78 ezer forintot kap a korábban befizetett járuléka után. Ezt követően ha esetleg egyedülálló, vagy a házastársának a keresete nagyon alacsony, és több gyermeket is nevelnek, akkor marad számára a közmunka. A közfoglalkoztatás keretében végzett munka valószínűleg távol áll a szakmájától, és ezért is csak egy hónapig kap majd bruttó 46 800 forint körüli összeget, a többi időben nettó 28  500 forintot. Anyagilag tehát gyorsan ellehetetlenülhet, és egy idő után elveszíti a munkaerőpiacon azt a képességét, amellyel újra a tanári asztal mögé kerülhet. Ez akár tömeges jelenség is lehet az elkövetkező években.
A magyar munkaerőpiac sajátosságai, illetve a gazdaság jelenlegi helyzete miatt nehezen képzelhető el, hogy a közmunkaprogramokban dolgozóknak akár 20 százaléknál magasabb aránya képes lenne elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Azaz azoknak, akik eddig nem ebből éltek, lecsúszást és zsákutcát hoz ez a lépés. A társadalmi következményei pedig nagyon komolyak lesznek, amelyek miatt a társadalom szerkezete látványosan átrajzolódik a következő években. Ezt csak akkor tudja a költségvetési kényszerpályákat is figyelembe véve megakadályozni a kormány, ha a képzések erősítésével és a nyílt munkaerőpiac speciális szegmenseinek támogatásával képes valódi alternatívát nyújtani az embereknek a nyugdíj vagy a munkanélküli ellátás helyett. Ehhez pedig adottak az Európai Uniótól kapott források, csak jól kell felhasználni őket.

Olvasson tovább: