Kereső toggle

Veszélyes fogyókúra

Megaleépítésekkel menekül előre a közszolgálati média

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Első körben több mint félezer munkatárstól válnak meg a közszolgálati médiumok. A leépítés kitűzött célja a megújulás és a minőség javítása, ám még a menedzsmenten belül sem mindenki számára világos, hogy ez konkrétan milyen szakmai stratégia mentén fog megvalósulni. Az egykori híradós, most KDNP-s honatya, Pálffy István azt tartaná a legjobbnak, ha nem a „szabadelvű” BBC modellje lenne a minta, hanem a német példa – ahol a politikai vezetés meghatározza, hogy miről kell beszámolniuk az adóforintokból fenntartott csatornáknak.

„Megdöbbentő volt látni, hogy ötvenes éveikben járó kollégák zokogásban törnek ki, mert néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt nemhogy a médiában, de sehol máshol nem tudnak elhelyezkedni, így az egzisztenciájuk közvetlen veszélybe került” – érzékeltette a Heteknek a közmédiumoknál zajló elbocsátások emberi oldalát Nagy Navarro Balázs, a lapzártánk idején tiltakozó tüntetést szervező Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsának (Közszat) elnöke. A közszolgálati médiumokat – MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI – integráló Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap szóvivője szerint viszont a presztízsüket vesztett és csökkenő nézettségű csatornák megújulása és átszervezése elodázhatatlan. „A rendelkezésre álló anyagi forrásokból képtelenség a régi, pazarló és átláthatatlan módon fenntartani a rendszert” – olvasható Cserháti Ágnes közleményében.
A mintegy 64 milliárdnyi adóforintból gazdálkodó, több mint 10 milliárdos adóssággal küzdő intézményrendszer átalakításának szükségességét ők is elismerik, ugyanakkor hiányolják a szociális és szakmai szempontok figyelembe vételét. „A 3064 kollégából eleve nem 550-et bocsátanak el, mint ahogy azt a hivatalos kommunikációban hangoztatják: a regionális szerkesztőségeket is beleszámítva ez a szám 600-ra rúg. 10-en közülük négy gyermeket nevelnek, és negyven százalékuk 50 év feletti. Ami pedig a szakmaiságot illeti: jelentős részük műsorkészítő, vagyis újságíró, szerkesztő, műsorvezető. Ha valóban a takarékosság és a párhuzamosságok megszüntetése lett volna a cél, akkor az adminisztratív részlegeket is karcsúsították volna, vagy a milliós fizetéseket kapó, a jelenlegi gazdasági helyzetért nagymértékben felelős menedzsmentből is bocsátottak volna el embereket” – magyarázta Nagy Navarro Balázs, hozzátéve, hogy a menedzsment létszáma a hivatalos közlés szerint 200 fő, az ő számításaik szerint viszont legalább 250.

Direktre kötve

A szakszervezeti vezető ugyanakkor árnyalta a „politikai színezetű” kirúgásokról szóló híreket, mondván, hogy az elbocsátásokban adott esetben a vélt vagy valós politikai hovatartozás is szerepet játszott, azonban a rendező elv inkább az volt, hogy olyan, elsősorban fiatal munkatársak jussanak szerephez, akik „kezelhetőek”.
Ezzel részben egybecseng az egyik menesztett kolléga megjegyzése, miszerint „nekik olyan munkatársak kellenek, akikkel az újságírói munka látszatát lehet megteremteni, színházat, igazi kritikai hangvétel nélkül.” Tapasztalatai szerint a közmédia azon területén, ahol ő dolgozott, egyre kevésbé foglalkozhattak komoly témákkal. „El akartak tolni bennünket a pártpropaganda irányába. Az egzisztenciáját féltve senki sem merte egyértelműen megtagadni a parancsokat, de azért aggályokat többen megfogalmaztak. Őket az elsők között rúgták ki” – jellemezte az elmúlt hónapok hangulatát.
Egy vezetői szintről származó magyarázat szerint a kirúgott munkatársak három csoportra oszthatók. Az első csoportba azok tartoznak, akik „direktre voltak kötve” az előző kormányhoz; aztán vannak olyanok, akik a belső hatalmi harcok áldozatai lettek: a nagy átalakításban ugyanis a régi sérelmek is szerephez jutottak; végül pedig vannak azok, akik semmi másnak nem köszönhetik státuszuk megszűnését, csak a gazdasági kényszerűségnek.
Egy elbocsátott közmédiás újságíró az előző kormány idején szerzett tapasztalatait a mostanival összevetve megjegyezte, hogy a balliberális politikusok számára is „fontos volt az érzés”, hogy a közmédiára befolyással lehetnek. „Akkoriban ez annyiban merült ki, hogy el tudták intézni, hogy egy-egy műsorba, adott témában megszólalhattak. Ezen belül viszont már nekik kellett helytállniuk, ugyanis arra nem lehettek hatással, hogy mi legyen a riport vagy a beszélgetés tartalma. Miután számos szakmailag kiváló kolléga helyére pártemberek kerültek, ma már ez sem lehetetlen” – mondta az elbocsátott újságíró.

Nem vágják őket gerincre

Ezzel szemben a már idézett vezető azt magyarázta, hogy a társadalmi-politikai megosztottság miatt a belátható jövőben nem valószínű, hogy a közmédia az aktuális kormánytól teljesen független lehet, vagyis egyelőre kár viszonyítási alapként venni a fejlettebb demokráciák példáját. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti azt, hogy „lakájmédiaként” működnének, inkább arról van szó, hogy a kormányoldallal „bizalmi” a kapcsolat, és egyfajta gentleman agreement értelmében bár tesznek fel kritikus kérdéseket, nem azért hívják be a politikusaikat, hogy „gerincre vágják őket”.
A leépítés során egyébként olyan műsorok stábját vagy meghatározó munkatársait küldték el, mint az Este, a Kormányváró, a Kultúrház, a Kikötő vagy a Kossuth Rádión futó, korábban az egyik legjobb politikai műsornak számító 180 perc. Nagy Navarro szerint mindez arra utal, hogy a műsorok jelentős része külső gyártásban készül majd, ami viszont „a korrupció melegágya”. Hozzátette: a közmédia vezetői „titkolják” az új műsorstruktúrát, így nem látszik, hogy mi a cél, miközben nincsenek új műsorok, a minőség nem javul. „Eddig az MTV-nél és a Duna TV-nél két-két külpolitikai szerkesztő volt naponta, most csak egy-egy lesz, ami már az adásbiztonságot is veszélyezteti” – illusztrálta a helyzetet a külpolitikai szerkesztőként dolgozó szakszervezeti vezető.
Volt olyan közmédiás menedzsmenthez tartozó forrásunk, aki osztotta a kollégák aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy az átalakításnak csak az eszközei lettek megjelölve, a céljai nem. A médiatörvény ugyan előírja a közszolgálatiságot, ám ennek tartalmát – vagyis, hogy mit kinek és hogyan szolgáltatnak – házon belül kellene meghatározni, ez azonban szerinte nem történt meg. A leépítést-átszervezést semmilyen elemzés vagy tanulmány nem előzte meg azzal kapcsolatban, hogy a társadalom mit vár el, egyáltalán jelenleg kik nézik, illetve hallgatják a közmédiumokat.  Egy másik megközelítés szerint az átalakítás során „az idők egymásba csúsztak”, és ahhoz, hogy egyáltalán 2012-ben megújult műsorstruktúrával lehessen előállni, meg kell szabadulni a jelentős bérterhektől. Ha ez nem sikerülne, az a megújulást is tovább odázná. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy miután az intézményi integráció még nem történt meg, irreális elvárás az adminisztráció, illetve a menedzsment szűkítése – ám a második hullámban ez is meg fog történni.

Kormányzati sorvezető

Pálffy István, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának kereszténydemokrata alelnöke, egykori rádiós és híradós műsorvezető szerint viszont nem igaz, hogy ne lenne szakmai koncepció, ő ugyanis, ha nem is hivatalosan, de ismer bizonyos részleteket. Ezekről nem kívánt nyilatkozni, azt viszont elmondta, hogy értelmezése szerint a közszolgálatiság lényege egyértelmű: hiteles információk, minőségi műsorok és színvonalas szórakoztatás. „A tájékoztatást az állami agendához, közszolgálati menetrendhez kell igazítani, vagyis ha nyugdíjreformot vezet be a kormány, akkor a közszolgálati médiának kutya kötelessége erről részletesen beszámolni” – mondta Pálffy.
Az egykori híradós úgy véli, hogy a közszolgálatiságban nem feltétlenül a „szabadelvű” BBC-t érdemes követni, ahol a közmédia minden politikai párttól egyenlő távolságra van, hiszen vannak más európai gyakorlatok is. Példaként a német modellt említette, amelyben az állam szerződést köt a közmédiával arra, hogy utóbbi milyen közéleti témákról köteles beszámolni. „Azt, hogy ezt miként teszik, kiket szólaltatnak meg, a médiumokra bízzák, nincs előírva, hogy az egyes politikai oldalaknak milyen arányban kell szerepelniük, de ezt ők nagyon jól eltalálják” – magyarázta az egykori híradós.  Kérdés, hogy a magyar közmédiában mi a biztosíték arra, hogy a médiatörvény által is előírt kiegyensúlyozottság meg tud valósulni. Az MTV Este című műsorát például maga a Médiahatóság is vizsgálta, miután egy héten keresztül a kormánypárti politikusok koszorújában mindössze egy szocialista politikus mondhatta el az álláspontját. Pálffy a konkrét esetet nem kívánta kommentálni, de szerinte mindig egy adott téma kapcsán kell megvizsgálni, hogy abban minden oldal ki tudta-e fejteni a véleményét. „Vegyük például az alkotmányozást. Ha megnézzük, hogy mondjuk februártól áprilisig ki hányszor szólalhatott meg a témában, és az MSZP ebben alulreprezentált lenne, akkor azt a körülményt sem hagyhatnánk figyelmen kívül, hogy ők nem vettek részt a vitában” – tette hozzá a politikus.

A BBC-modell

„A szakmában etalonnak számító BBC fő sajátossága a magas minőség mellett, hogy független a mindenkori kormányzattól, és valóban a közt szolgálja. A magyar közmédia ezzel szemben az állam, az aktuális kabinet szolgálatára van rendelve” – értelmezte lapunknak nyilatkozva a „királyi médiumok” szerepét Bayer Judit médiajogász. A szakértő Pálffyval szemben úgy véli, hogy az ideális mégiscsak az lenne, ha azok egyenlő távolságra lennének az állampolgároktól (feléjük közeledni kellene); valamint a politikai és gazdasági hatalomtól (előbbitől érdemes lenne távolodni, utóbbival kapcsolatban pedig egy világos koncepciót kell meghatározni). Ami az anyagi finanszírozást, illetve a függetlenséget illeti, folytatta a szakértő, a BBC jóval könnyebb helyzetben van. Egyrészt nagyságrendekkel szélesebb nézői kört szolgál ki, másrészt bevételei döntő többsége a britek előfizetői díjaiból származik (lásd keretes írásunkat), és nem a központi költségvetésből. Bayer Judit szerint ez utóbbi megoldás lenne a legkézenfekvőbb nálunk is, bár politikailag szinte megvalósíthatatlan, főleg úgy, hogy a kormány éppen tavaly vállalta át az eddig sem igen fizetett üzembentartási díjat. „Mindenesetre a finanszírozást érdemes lenne a teljesítményhez, a feladatokhoz kapcsolni, ennek elmaradása ugyanis jelentős versenyhátrányt okoz a nézettségért folytatott küzdelemben. Márpedig a nézettség legitimálja a csatornák szükségességét: ha a kutya sem nézi, akkor mi szükség van rá?” – tette fel a kérdést Bayer Judit, aki szerint a köztévé a minőségi műsorgyártás mellett a tematikus csatornák irányába elmozdulva erősíthetné a nézettségét, illetve a közszolgálatiságát (például a tinédzsereket, a halmozottan hátrányos helyzetűeket vagy más társadalmi csoportokat megszólítva).  
A minőséget ugyanakkor gyengíti az erőteljes politikai befolyás, sőt – a szakértő szerint – ez kontraproduktív is. „Emlékezhetünk rá, hogy az Antall-kormány idején a kormány médiatúlsúlya nem segített a kabinet túlélésében. Akkoriban persze az írott sajtó jóval sokszínűbb volt, most viszont itt van az internet, ami még szabad” – fogalmazott Bayer Judit.
A Magyar Televízió nézettsége egyébként csökkent az utóbbi évben. Míg tavaly februárban a teljes lakosság átlagosan 8,2 százaléka nézte az Estét, addig júniusra ez az arány 7,7 százalékra csökkent, szeptemberben pedig a nézettség már 6,9 százalékra esett vissza – a mélypont pedig 5,8 százalék körül alakult.

Leépítések a BBC-nél is

A BBC a világ legnagyobb közmédiuma, körülbelül 23 ezer alkalmazottal. „Tulajdonosa” az angol korona, működési engedélyét a brit belügyminisztérium adja ki. Az Egyesült Királyságon belüli tevékenységét alapvetően az évente fizetendő tévédíjakból származó bevételből finanszírozza, amely elég magas, jelenleg 146 font (több mint 40 ezer forint). Ezt minden televízióval rendelkező háztartásnak és cégnek törvényi kötelezettsége megfizetni. A tévédíjak összegét évente állapítja meg a kormány.
A BBC 8 országos tévécsatornát és több regionális programot, 10 országos rádiócsatornát, 40 helyi rádióállomást és kiterjedt website-ot működtet.  A BBC World Service – amelyet nem a tévédíjakból, hanem állami pénzből működtetnek – rádión, tévén és online szolgáltat adást világszerte, 32 nyelven. A BBC kereskedelmi része a BBC Worldwide, amely programokat és műsorokat ad el, könyveket és újságokat ad ki. Ennek hasznát visszaforgatják a BBC-be.
A BBC 2009–2010-es éves jelentése szerint a cég bevétele a következőképpen alakult: 3,447 milló font tévédíj; 888,3 millió font a BBC kereskedelmi tevékenységéből; 293 millió font állami pénz; 112,9 millió font egyéb jövedelem (például koncertjegyek eladása).
2013-ig mintegy 360 állást szüntetnek meg a BBC Online-nál, a 25 százalékos költségvetési megszorítás részeként. A kormány 2014 után nem kívánja finanszírozni a World Service-t, így a BBC arra kényszerül, hogy ezt a divíziót is a tévédíjakból finanszírozza. Ennek eredményeként több száz állás megszűnésével lehet számolni.
A megszorítások miatt a World Service öt nyelven szünteti meg adását: albán, macedón, portugál Afrikában, szerb és angol a Karib-térségben. Ezzel a BBC közönsége globálisan körülbelül 30 millióval fog csökkenni. A World Service 2400 dolgozójának mintegy negyede számolhat állása elvesztésével a következő 3 évben, ebből körülbelül 480 állás jövőre szűnik meg.

Olvasson tovább: