Mindkét össznépi kongresszusról sokat cikkezett a sajtó, ám összességében a szocik vitték el az izgalmi pálmát, hiszen minden híradás arról szólt, hogy ez lehet az utolsó meccs, ahol végre valóban megütik a „pártszavazósdival bomlasztó” Gyurcsány Ferencet, és szakad az MSZP. Ezt persze erősítette, hogy a szocialisták krónikus konoksággal hangoztatták: a párt egységét akarják megújítani. Amit persze mindenki az MSZP széteséseként dekódolt.
A Fidesz persze a győztesek kongresszusát (az uniós elnökség domborítása, rázárás a pártvezetésre) harangozta be, és Kósa Lajos a maga szokott stílusában meg is hirdette, hogy ez bizony az unalom kongresszusa lesz, nem változik semmi, gyakorlatilag egyszemélyes jelölésekkel újrázhat a vezérkar. Hogy e kontinuitás egyébként jót tesz-e a pártnak, vagy mit jelent a miniszterelnök személyét illetően, a sajtó nem firtatta. Sőt, egy az egyben átengedve magán a központi üzeneteket, soha nem látott egységről zengett.
Spindoctors
2011. 07. 08. (XV/27)
