Kereső toggle

Paul Lendvai a darálóban

Leleplezés vagy karaktergyilkosság?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világszerte ismert Pulitzer József óta Paul Lendvai az egyik legismertebb magyar származású újságíró, aki Nyugaton is tiszteletre méltó karriert tudott befutni. Egy laptársunk állítása szerint Kádárék önkéntes informátora volt. Egykori ellenzékiekkel és Bécsben élő újságírókkal igyekszünk tisztázni, hogy e súlyos állításból mi lehet igaz.

„Paul Lendvai újságíró, a német nyelvű sajtó első számú Magyarország-felelőse a kommunista diktatúra önkéntes informátora volt" - írta november 17-ei cikkében a kormányközeli Heti Válasz (HV) internetes oldala. A nyomtatott változatból kiderül, hogy az újság Lendvai frissen megjelent könyve kapcsán tartotta szükségesnek „tényfeltáró" írása elkészítését. Lendvai az Eljátszott országom - Magyarország átalakulóban című könyvében a jelenlegi kormánypártot is éles kritikával illeti.

A HV szerint miközben megszólalásaiban az 1957 óta Bécsben élő Lendvai „rendszeresen hivatkozott és hivatkozik a rendszerrel való szembenállására, önszántából találkozott a bécsi magyar diplomatákkal, hogy a hazai ellenzéki rendezvénnyel kapcsolatos információkat osszon meg a kommunista államhatalommal. Vagy budapesti korifeusokkal beszélte meg az osztrák tévébe tervezett, 1956-ra emlékező adás hangvételét". A lap szerint Lendvai mindezt önként tette, ezért morálisan súlyosabb megítélés alá esik, mint az állambiztonság ügynökei. Karaktergyilkos állításai bizonyítására a lap dokumentumokat is közölt. A leglényegesebb részletek:

„Lendvai monopolhelyzete mint kelet-európai és magyar szakértő az osztrák tömegtájékoztatásban egyértelmű. Nemcsak szerepel, publikál, de kormányzati körökben időről-időre véleményét is kikérik. A magyar fejlődés eseményeit naprakészen ismeri, rendkívül gazdag dokumentációval rendelkezik. A hetvenes évek második fele óta pozíciója erősödött, és ezzel párhuzamosan hozzánk való viszonya is fokozatosan normalizálódott. Ez döntően Magyarország és Ausztria kapcsolatai erősödésének eredménye. Állásfoglalásaiban továbbra is szociáldemokrata töltetű antikommunizmus és szovjetellenesség érződik, de ebben a magyar szocializmus mindig különállóan, specifikusan, pozitívabban jelentkezik. Az utóbbi években általában ez a hozzáállás jellemzi magyar szakértői tevékenységét. 1981-ben igen sokat foglalkozott a lengyel problematikával. Szinte minden értékelésében a magyar fejlődés pozitívumait állította ellenpéldának. Másik kedvenc területe Románia, ahol ez a szembeállítás még pregnánsabb.

Egyik legutolsó, legnagyobb vállalkozása az ellenforradalom 25. évfordulójára összeállított és részben hazánkban forgatott dokumentum volt. (ORF/televízió október 30.) E megszokott nyugati megközelítést tükröző film forgatása során Lendvai a »játékszabályokat« betartotta: előre informált a film tartalmáról (pl. interjú Király Bélával), a számára biztosított magyar interjúalanyok (Hegedűs, Lakos) mondanivalóját általában hűen adta vissza, kommentárjában szélsőséges megállapításokat nem tett. A filmet Ausztriában néhány lap jobbról támadta. Budapest, 1981. november 18."

***

„Lendvai Páltól megkaptuk annak a »Kulturális szimpózium«-nak a tervezett programját, amelyet az International Helsinki Federation for Rights nevű szervezet kíván rendezni Budapesten az Intercontinental szálloda Diána termében október 15-18. között Az írók és integritásuk címmel. A papíron rajta van a tervezett előadók - köztük Konrád György is -, a külföldi szervezők névsora, valamint a pontos program. Azt írják, hogy a hallgatóság magyar vendégekből, a nemzetközi sajtó képviselőiből (Lendvai szerint a francia és a nyugatnémet televízió is), továbbá a »Kulturális Fórum«-on résztvevő néhány kormányképviselőből fog állni.

Megjegyzés: nyilvánvaló, hogy »ellen-Kulturális Fórum«-ról van szó disszidensek és ellenzékiek részvételével. Kovács G. Ernő"

***

„Kérésére fogadtam Paul Lendvait, az osztrák rádió és televízió szerkesztőségének vezetőjét. (...) Lendvai elmondta, különböző megbeszéléseket folytat, szeretne előkészíteni egy olyan televíziós egyenes adást, amelyet 1986. november 4-én Budapestről közvetítenének. Jelentős személyiségeket (Benke Valéria, Fekete János stb.) szólaltatnának meg, nem 1956-ról kívánnak velük beszélni, hanem az 1956 óta eltelt harminc esztendőről. Az osztrák televízió az évforduló kapcsán olyan módszert választ, ami számunkra is elfogadható. A Magyar Televízióval újból akar tárgyalni, hogy az általa kiszemelt magyar vezetőket meggyőzzék a szereplésről. Közöltem Lendvaival, hogy a Külügyminisztérium szemszögéből a terv ellen nincs észrevételünk, hasznos és érdekes adásnak ígérkezik.

Budapest, 1986. július 28. dr. Bényi József" (akkori külügyminiszter-helyettes - a szerk.)

***

Paul Lendvai a Heti Válasz vádjaival kapcsolatban azt mondta, abszurd és tragikus lejárató kampányról van szó, hiszen ő köztudottan az akkori rendszer ellensége volt, erről tanúskodik az is, hogy a titkosszolgálat által készített több száz oldalnyi irat van róla a levéltárban. - „Megdöbbenéssel olvastam a kommunista rendszer diplomáciai jelentéseiből, életrajzom kiragadott foszlányaiból, szerzők kommentárjaiból és a mondvacsinált összefüggésekből szenzációsra hangolt cikket, amely engem emberi becsületemben és újságírói hírnevemben sért" - reagált a vádakra Lendvai, és határozottan visszautasította, hogy a hatalom „bécsi embere" lett volna. Mint mondta, az osztrák közszolgálati média munkatársaként, a hidegháború első vonalában állva, kihasználva Magyarország viszonylagos nyitottságát, az „offenzív fellazítás" kommunikációs politikáját folytatta, amely rést ütött a keleti tömb információzárlatán. - „Természetesen tartottam kapcsolatot hivatalos személyekkel, intézményekkel, de semmi olyat nem tettem, ami ne lett volna tisztességes, vagy beleütközött volna az újságírói etikába. Úgy gondolom - tette hozzá az újságíró -, hogy a magyar sajtó egy részének ellenem irányuló gátlástalan uszítása nem más, mint a legutóbb Magyarországról megjelent könyvem miatti retorzió." A lap által bizonyító erejűnek tartott dokumentumokkal kapcsolatban Lendvai felhívta a figyelmet: azokban nem ő jelentett, hanem a követek jelentettek róla.

Gregor Mayer osztrák újságíró 1990-től éveken keresztül dolgozott a Profil című osztrák hetilap budapesti tudósítójaként. A Hetek megkeresésére Mayer - jelenleg a Der Standard munkatársa - kijelentette: a Heti Válasz cikke egyértelmű lejárató kampány Lendvaival szemben, a nyilvánosságra hozott dokumentumok egyáltalán nem támasztják alá a lap vádjait. Arról van szó, hogy Lendvai akkoriban az osztrák közszolgálati televízió, az ORF Keleti Stúdiójának vezetőjeként gyakrabban beszélgetett Bécsben a magyar követség dolgozóival, akik a Külügyminisztériumnak küldött jelentéseikben beszámoltak ezekről. Releváns információk, amelyeket Lendvai állítólag továbbadott, ezekben a beszélgetőpartnerekkel folytatott beszélgetésekről készült feljegyzésekben nem szerepelnek -fogalmazott megkeresésünkre Mayer.

Az újságíró hozzátette: a kommunista magyar kormány egy árnyalattal puhább volt a többi kelet-európai diktatúrához képest, ennek volt köszönhető, hogy Lendvai alkalmanként forgathatott Magyarországon, miközben más szocialista országokban nem. Mayer emlékeztetett rá, hogy műsoraiban Lendvai rendszeresen lehetőséget adott a hazai demokratikus ellenzéknek a megszólalásra, miközben a magyarországi forgatásain minden lépését figyelte a magyar titkosszolgálat. - Ha a Fidesz-lap most megpróbálja őt a régi rendszer „informátoraként" besározni, ezzel felcseréli az áldozat és az elkövető szerepét - tette hozzá Mayer.

- A közölt dokumentumok alapján Lendvai semmi olyant nem tett, ami eltért volna a hivatalos osztrák politikától. Ausztria a hetvenes-nyolcvanas években viszonylag szívélyes kapcsolatokat ápolt Magyarországgal, amitől Lendvai az osztrák televízió munkatársaként nem térhetett el - mondta a Heteknek Varga László levéltáros, a pártállami múlt feltárásának egyik kulcsszereplője. - A sajtó és a politika világában köztudott volt, hogy amennyiben egy nyugati újság-író Magyarországon akart forgatni, bizonyos játékszabályokat be kellett tartania. Hogy Lendvai időről időre találkozott a magyar hatalom alacsonyabb és magasabb rangú képviselőivel, az a munkájából adódott, e nélkül nem tudott volna létezni mint külföldi tudósító. De nem a belügyi szervekkel tartotta a kapcsolatot, hanem a külüggyel, ami lényeges különbség, még akkor is, ha tudta, hogy a külügy továbbítja az információkat. Az, hogy az egyik jelentést tevő leírja, hogy Lendvai betartotta a játékszabályokat, gyakorlatban azt jelentette, hogy a következő alkalommal is kaphatott forgatási engedélyt. Ahol természetesen ugyanúgy megfigyelték, mint addig - tette hozzá Varga.

Az 1985-ben megtartott kulturális ellenfórummal kapcsolatban a levéltáros azt mondta, a dokumentumokból látszik, hogy Lendvai tíz nappal az esemény előtt adta át a programtervezetet, vagyis a magyar hatóságok nem tőle értesültek a rendezvényről, ami ráadásul nem titkos volt, hanem a szervezők kifejezetten keresték a nyilvánosságot.

Varga arra is felhívta a figyelmet, hogy a Lendvai lejáratása céljából nyilvánosságra hozott dokumentumok egyikének szerzője is úgy fogalmaz, Lendvai „állásfoglalásaiban továbbra is szociáldemokrata töltetű antikommunizmus és szovjetellenesség érződik". - Paul Lendvai semmi olyat nem tett, amit utólag meg kellene bánnia, vagy amit számon lehetne rajta kérni - összegezte véleményét Varga László.

„Nem voltunk, s ma nem is vagyok közeli barátságban Paul Lendvaival, de méltánytalannak tartanám, hogy ezért a dologért elátkoznák. Vélhetően azért került most a célkeresztbe, mert rendszerint kritikusan ír a jelenlegi magyar kormány politikájáról" - mondta a Heteknek a Lendvai-ügy kapcsán Konrád György, az egykori demokratikus ellenzék vezéralakja.

Az író, szociológus szerint Paul Lendvai osztrák vezető újságíróként a hivatalos osztrák „enyhülés" politikája pártján állt, aminek egyébként maga Bruno Kreisky államfő volt a legfőbb megtestesítője. Hiszen Kádárék a keleti blokkban a legpuhább politikát vitték, lehetett velük tárgyalni. Ez az együttműködés persze nem jelentette az ügy elárulását, hanem a harcos ellenzéki ellenállástól eltérő, enyhébb álláspontot.

„Ez úgy nézett ki, hogy a nyugati újságírók egyik este jól eldiskuráltak velem, majd elmondták, hogy másnap reggel mennek Pozsgay államminiszterhez, amihez persze ironikusan sok sikert kívántam" - magyarázta Konrád György. Az alternatív értelmiségi találkozóról szólva Konrád megjegyezte: egyáltalán nem titkolták, sőt, azt akarták, hogy minél többen tudjanak róla, állásfoglalásukat minél többen ismerjék meg. „Jellemzően a technikai részletek esetében próbáltunk konspirálni, de sem az ellenzéki mozgalmat, sem a véleményünket nem kívántuk titokban tartani."

Karl Pfeifer Bécsben élő újságíró, aki többek között a Die Presse tudósítója volt, a Heteknek kifejtette: kétféle lehetőség állt a nyolcvanas években a kelet-európával foglalkozó bécsi újságírók előtt. A magyar diplomáciai szervekkel való együttműködés megtagadása, az éles konfliktusok és súlyos kritikák felvállalása, ami ahhoz vezetett, hogy nemkívánatos személy lett valaki Magyarországon, vagy a hivatalos osztrák politikával összhangban bizonyos mértékű, diplomatikus keretek között zajló együttműködés a Kádár-rendszerrel. Az előbbire a saját személyét hozta példának, ami egyben azt is jelentette, hogy több esetben kitiltották Magyarországról, míg az utóbbira Paul Lendvait, aki viszont az ORF egyik vezetőjeként gyakorlatilag állami alkalmazásban állt, nem is képviselhetett mást, mint a hivatalos osztrák enyhülési politika. „Akik kollaborálásnak és árulásnak tartják Paul Lendvai tevékenységét, azok egész egyszerűen nem ismerik azt a korszakot, nem ismerik a Bruno Kreisky és Kádár János közötti politikai játszmát" - vélekedett Pfeifer, aki szerint valójában karaktergyilkosságra használja fel a régi eseményeket a magyar kormányt támogató jobboldali elit, mert nem tud érdemi választ adni Lendvai Magyarországgal kapcsolatos súlyos kritikájára, amit legújabb, Orbán Viktort is bíráló könyvében fogalmazott meg.

Olvasson tovább: