Kereső toggle

Igazi felsőszintet akarnak

Interjú Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Minőségelvű átrendezési folyamatot szeretnénk a felsőoktatásban, ami mind a hallgatók, mind az oktatók, végső soron az egész nemzet érdekét szolgálja” – mondja Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár.

Miután Pokorni Zoltán sérelmezte az előzetes egyeztetések hiányát, hétfőn az államtitkárság másfél órát tárgyalt a parlament oktatásügyi bizottságának két tagjával. Történt-e érdemi fejlemény azon kívül, hogy megállapodtak, hogy a továbbiakban megbeszélik a törvényjavaslatot?

- Konkrétumokba most nem mentünk bele, az elkövetkező hetekben folyamatosan egyeztetünk a szakma szereplőivel, érdekvédelmi szervezetekkel, így többek között különböző fideszes szakértőkkel is. Pokorni úrnak már október legelején elküldtük a tervezetet, ő azonban heteken át nem reagált rá. A törvénykoncepció tervezetéről a kötelező egyeztetéseken túl nemzeti konzultációt kezdeményeztünk. A vita lezárását követően a javaslatokat, bírálatokat összegezzük, és ott, ahol indokoltnak tűnik, módosítjuk a tervezetet. Már eddig is jó néhány fórumon tárgyaltunk a koncepcióról, és folyamatosan kapjuk az észrevételeket.
A jobbító szándékú véleményeket igyekszünk figyelembe venni a törvénykoncepció véglegesítésekor. Erre valamikor december elején kerülhet sor.

Nem rövid az idő az érdemi változtatásokra?

- Egy teljes hónap áll a rendelkezésünkre, és ha a tervezet korábban kiszivárgott változatait is figyelembe vesszük, akkor összesen két hónap. Megítélésem szerint ennyi idő elegendő arra, hogy kiderüljenek az álláspontok.

Az ilyen-olyan kiszivárogtatásokat nehezen nevezhetjük komoly egyeztetési folyamatnak. De ha már itt tartunk, a korrekciók során figyelembe veszik-e a Facebookon szervezett, több tízezres hallgatói tiltakozást is?

- Nézze el nekem, de a Facebookot nem használom, s bár tudunk az ott elindított tiltakozásról, de az olykor útszéli hangnemben megfogalmazott bejegyzéseket mégsem tartom egy törvénykoncepció hivatalos egyeztetési fórumának. Ellenben biztos vagyok benne, hogy a különböző testületek és hallgatói képviseletek, akikkel az államtitkárság már több alkalommal egyeztetett, közvetítik a Facebookon tiltakozó hallgatók álláspontját is. Azonban írásban is fordulhatnak hozzánk az érintettek, hiszen folyamatosan figyelemmel kísérjük a minisztérium e-mail címére érkező észrevételeket.

Pokorni Zoltánék egyik fő ellenvetése a tervezettel szemben, hogy miközben a bázisfinanszírozás révén igyekszik a felsőfokú oktatási intézményeket mesterségesen fenntartani, a tömegképzés problémáit nem oldja meg, és ismét az elitképzés irányába mozdul el. Az oktatás minőségén úgy javítana, hogy a követelmények szigorítása, a keretszámok szűkítése révén csökkentené a hallgatói létszámot.

- A megfogalmazott aggályokat szakmai érvek nem támasztják alá. A hallgatói létszám elsősorban demográfiai okokból fog csökkenni, sajnálatos tény, hogy gazdasági okokból a térítéses képzésekre jelentkezők száma is ugyancsak megcsappanni látszik. A képzés elit ágát valóban erősíteni szeretnénk. Az elitképzést minden ország nemzete jövőjét, gazdasági fejlődését megalapozó stratégiai befektetésnek tekinti. Ezen túlmenően nem rejtjük véka alá, hogy a tervezett változtatásokkal a tömegképzés - a jelenleginél sokkal hatékonyabb - gyakorlatorientált ágát szeretnénk hangsúlyosabbá tenni. Hiszen a gazdasági élet számtalan területéről folyamatosan érkeznek a jelzések, hogy kevés a felkészült szakember. Ami a finanszírozást illeti: jelenleg az intézményi kiadások 90 százaléka bérköltség, a hallgatói létszámingadozás hatását egy 70 százalékos bázisfinanszírozással szeretnénk kiváltani. Ennek összege különböző minőségi mutatók alapján lesz meghatározva. Tarthatatlan az eddigi normatív finanszírozás gyakorlata, amely az iskolákat arra kényszerítette, hogy a mennyiségi szempontokat a minőségiek rovására érvényesítsék.

Az ellenzők szerint az alapképzés gyakorlati és elméleti ágra való szétválasztása csak újabb zsákutcás kényszerpályákat jelent.

- Az eddigi alapképzés volt zsákutca, mert ha nem tanult tovább mesterszakon az illető, semmit nem tudott az alapszakos diplomájával kezdeni. A gyakorlati szakembereket képző alapképzés bevezetése vagy a korábbi főiskolai képzések visszaállítása egyértelműen megoldja a helyzetet. A kreditek beszámításával, esetleg különbözeti vizsgák teljesítésével akár mesterképzésen is továbbtanulhat a hallgató. Egyébként pedig lehet ugyan látszatvitákat kezdeményezni, de a többség számára logikus és elfogadható az az alapállás, hogy csak a kiemelkedő tehetségek menjenek elméleti képzésre. Megjegyzem, ami az új felsőoktatási törvény koncepciójában a bolognai folyamattal kapcsolatban történik, nem unikum, Európa több országában folyik a rendszer felülvizsgálata.

A megszigorított követelmények miatt nem tartanak attól, hogy sok fiatal kiszorul a felsőoktatásból, s a társadalom kasztosodása tovább erősödik?

- Nem, mivel a megfelelő tudás nem kevesek privilégiuma lesz. Ugyanis az államtitkárság párhuzamosan megkezdte a közoktatás átalakítását, amely éppen azt célozza, hogy a középiskolákban folyó oktatás színvonala, az érettségizettek tudásszintje a jelenlegihez képest nagyságrendekkel javuljon, és egységesebbé váljon. Ily módon nem az történik majd, ami az utóbbi években lassacskán „elfogadott" gyakorlattá vált, hogy az egyetemeken kellett pótlólag megtanítani a középiskolás tananyagot a fölvettek jelentős hányadának. Ésszerűen és fokozatosan kívánjuk bevezetni a szigorításokat, legalább három év felkészülési időt hagyva és segítve a középiskolákat a szigorúbb kritériumok teljesítésében. Mindenkinek érdeke, hogy megpróbáljuk fiataljaink képességeit, tudását maximálisan kibontakoztatni, az eddigi szabályozás ugyanis sokkal inkább a teljesítmény minimalizálására ösztönzött.

Mi lesz azokkal a felsőfokú oktatási intézményekkel, amelyek a türelmi idő alatt sem tudják a kívánt feltételeket - oktatók minősítése, létszáma stb. - teljesíteni?

- Nem titkolt szándékunk, hogy a jelenlegi 70-80 intézmény között meginduljon egy ésszerű koncentrálódás, egyszerűen azért, mert az országosan rendelkezésre álló oktatói létszám nem tud ennyi intézményt megfelelő szinten működtetni. Egy felelős oktatásirányításnak nem lehet az a célja, hogy főiskolák, egyetemek ontsák a használhatatlan diplomákat, ha úgy tetszik, drága pénzen diplomás munkanélkülieket képezzenek.

Mit szólnak Pokorni Zoltánék javaslatához a felsőfokú oktatás differenciálásáról, amely a felsőfokú szakképzést egyes főiskolák, vidéki intézmények profiljává tenné, így mentve meg a leszálló ágba került intézményeket?

- A vidéki főiskoláknak, egyetemeknek nagyon szép küldetésük van, ráadásul helyi szinten komoly kulturális, társadalmi, gazdasági szerepet töltenek be, amelyeket kötelességünk tovább erősíteni, hogy ne csak a helyi, de akár a külföldi hallgatók számára is vonzóvá váljanak.

Megszigorítanák, elitképzéssé tennék a pedagógusképzést, de sokan hiányolják belőle a legfőbb ösztönzést jelentő ösztöndíj- és béremelést, a vonzó életpályamodell, karrierút felállítását.

- Az életpályamodell készülőfélben van, heteken belül nyilvánosságra kerül. Az anyagi ösztönzők, az előmeneteli rendszer is azt szolgálja, hogy a pálya visszakapja súlyához méltó megbecsültségét. Ehhez kapcsolódik a vidéki oktatásügy megerősítése is: ha a két világháború között, Klebelsberg Kunó minisztersége idején, a mainál sokkal rosszabb infrastrukturális viszonyok között is lehetett biztosítani azt, hogy minden kistelepülésen „a közösség lámpásaiként" ott éljenek a tanítók, akkor egy hasonló értékrendet valló kormánynak a mai viszonyok között ezt még inkább tudnia kell megvalósítani.

Viszont a sok szempontból hátrányos helyzetű kistelepülések problémáit akkor sem lehetett pedagógiai módszerekkel orvosolni.

- Ez így van, de ez még semmiképpen sem indok arra, hogy megszüntessük az iskolát, és pusztulásra ítéljük kisfalvak százait.

Olvasson tovább: