Kereső toggle

Padlássöprés

Válságadó: Neomarxizmus vagy a vadkapitalizmus vége?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Konzervatív közgazdászok már évek óta mondogatják, hogy Magyarországon egészségtelen szerkezetű kapitalizmus jött létre, mivel az igazi versenyhiány, a katasztrofálisan gyenge, korrupt állami szabályozás miatt az erőfölényben lévő nagy cégek (a multik és a spontán privatizációban meggazdagodott milliárdosok) kimagasló profitra tudnak szert tenni – még a világválság ellenére is. A szolgáltatásaik ezért drágák, pestiesen szólva „lekaszálják” az embereket. Orbán Viktor számára persze mindez érvkészletet jelentett arra, hogy a bankoktól a hipermarketekig extraadót vethessen ki a gazdasági élet legfontosabb szereplőire. Bár lehet, hogy a közgazdászvilág nem erre az amúgy kétségkívül populáris megoldásra gondolt.

„Majdnem leestem a székről. Bár ne mentem volna el!" - panaszolta a Heteknek a gazdasági élet egy meghatározó prominense, hogy milyen érzés volt végighallgatni Orbán Viktor beszédét Széll Kálmánról, a századelő konzervatív miniszterelnökéről elnevezett alapítvány konferenciáján, a Millenárison. Pedig a rendezvényen válogatott, nagy többségben jobboldali elkötelezettségű értelmiségiek voltak jelen. Külön érdekesség, hogy az üzletemberek mellett a Fidesz holdudvarához tartozó színészek, zenészek és más humán értelmiségiek is meghívót kaptak a II. gazdasági akcióterv bemutatójára.

Orbán Viktor folytatta ugyanis a korábbi „népvédő" retorikáját, miszerint az átlagemberektől már nem lehet többet „lehúzni", hisz a Bajnai-kormány ideje alatt egyhavi nyugdíjat vettek el az idősektől, ugyanennyi járandóságot a közalkalmazottaktól, sőt, a nyugdíjkorhatárt is jelentősen emelték. Ahhoz viszont, hogy tartani lehessen a pénzügyi világ elvárásait (idei 3,8 százalékos, jövő évi 3 százalék alatti államháztartási hiány) válságadókat kell kivetni. Mivel nem lenne igazságos újra megterhelni az adófizetőket, ezért távközlési és telekommunikációs cégeknek évi 61 milliárd forintot kell befizetniük a költségvetésbe, míg az energiaszektornak 70 milliárdot három éven keresztül. A kereskedelmi láncoknak szintén három éven keresztül kell évi 30 milliárddal szanálniuk. Emellett november 1-jétől 2011. december 31-ig felfüggesztik a magánnyugdíj-rendszerbe jelenleg havonta 30 milliárd forint értékben folyósított összeg átutalását is.

A konzervatív, piacbarát közgazdászok egyébként már évek óta kongatták a vészharangot a gazdasági életet körbevevő „hangulat" miatt. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy Magyarországon kialakult egy „járulékvadász" üzleti modell, ahol nem valódi értékteremtés a cél, hanem csak a már meglevő értékek újraelosztása. A magyar vállalkozók és milliárdosok egy része például azért népszerűtlen, mert nem szisztematikus munkával, kreativitással, hanem állami kapcsolatok kiaknázásával, korrupcióval vagy félig legális üzletekkel szerezték a vagyonukat. Sajnos ez oda vezet, hogy sokszor a valóban kreatív emberek inkább azt érzik: tehetségükkel külföldön képesek korrekt körülmények között érvényesülni. Mindezért a magyar üzleti világot mély szkepszis veszi körül, ami rombolja, öli a bizalmat. (Nemcsak a politikusokon múlik. Hetek, 2008. február 8.)

Másrészt azt vetik az MSZP-SZDSZ- koalíció szemére, hogy a közszolgáltatások árai kiugróan magasak lettek a szolgáltatás minőségéhez képest. (Négy gyerek, nulla adó. Hetek, 2010. május 28.). Az elmúlt években az állam gyenge szabályzó volt, ezért például a magyar bankok jó időben évi 400 milliárd, rossz időben, világválság idején - amikor nagyon sok cég veszteségessé válik, és csökken az életszínvonal - 200 milliárd forintnyi hasznot „tettek zsebre". (A PSZÁF adatai szerint 2005-ben 381 milliárd, 2006-ban 426 milliárd, 2007-ben 390 milliárd adózás előtti eredményt értek el, a válság éveiben, így 2008-ban 281 milliárdot, 2009-ben pedig 256 milliárdot.) Egy átlag magyar kis- és közepes vállalkozás arányaiban másfélszer több adót fizet, mint a bankszektor cégei, amelyek képesek egy sor nyereségcsökkentő trükk bevetésére. Egy külföldi tulajdonú cég magyar „leányainak" egy sor „belső" szolgáltatást olyan felárral biztosít, hogy a nyereséget adómentesen képes külföldre vinni. A fideszes politikusok szerint több külföldi tulajdonú bank az elmúlt években ezer milliárdokban mérhető összegeket vitt ki az országból.

Ezen érvelés szerint hasonló a helyzet a most megadóztatott szférákkal is, hiszen az energiaszektor (például a Mol), a távközlési ipar (Magyar Telekom), illetve a hipermarketek és kereskedelmi láncok a válság ellenére is jelentős hasznot tudtak realizálni az elszegényedő Magyarországon. (A Tesco 572 milliárdos árbevétel mellett 9,7 milliárdos nyereséget produkált, de például a Spar 360 milliárdos árbevétel mellett 14,8 milliárd forintos veszteséggel zárt.)

Kockázatok és mellékhatások

A szakértők a reakcióikban elismerik, hogy ezekkel a lépésekkel lehet konszolidálni az idei és a jövő évi költségvetést, de rendre kifejtik azt a dilemmát, hogy a rendszer ezzel nincs megreformálva. Orbán Viktor rendkívüli adókból megteremti a költségvetés egyensúlyát, illetve az egyszeri, jelentős adócsökkentés fedezetét, de mi történik 2-3 év múlva, ha nem történik változás a nemzetközi gazdaság helyzetében? Az is kérdéses, hogy mennyire jár jobban a középosztály, ha az adócsökkentésnek köszönhetően ugyan növekszik a jövedelme, de lehet, hogy a multik áthárítják az extraadókat ügyfeleikre, azaz rájuk.

Ráadásul a 3000 milliárdos vagyonnal rendelkező magánnyugdíjpénztárak csendes kivéreztetése (első olvasatra ezt jelenti a kormány terve) a megtakarításra alapuló, öngondoskodás-centrikus gazdaságpolitikai eszköztárnak „tesz be". Beszéltünk olyan közgazdásszal, aki szerint ez azt jelenti, hogy a jövőre szóló megtakarításokat áldozzák fel a napi fogyasztás oltárán, hiszen az adócsökkentés első körben a belső fogyasztást fogja megnövelni. A jelenlegi rendszer szerint a munkáltató a munkavállaló bérének 9,5 százalékát fizeti ki nyugdíj jogcímen az APEH-nak. Ebből 1,5 százalék az állami felosztó-kirovó rendszerbe megy, a maradék 8 százalékot pedig az APEH továbbítja az általunk választott pénztárnak. Ezt az átutalást fogja felfüggeszteni a kormány, azaz az összes befizetett nyugdíjjárulék az állami kasszában köt ki. Ha nincs tagdíjbevétel, nincs működési bevétel sem. Ezzel gyakorlatilag lassú halálra ítélik a pénztárakat.

Olvasson tovább: