Kereső toggle

A nép nevében

A multik fizetnek, mint a katonatiszt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a kormány a II. akciótervének társadalmi vitáját nem bonyolította, azaz pár nap alatt áthajtotta a terveit a parlamenten, érdemben nem tárgyalt a válságadó alanyaival, sem a háromezer milliárdos vagyonnal rendelkező magánnyugdíjpénztárak képviselőivel, mégis vélhetően (különösen a középosztály és a gyermekes családok esetében) óriási társadalmi támogatásra számíthat az adócsökkentési terve alapján. A magadóztatott nagyvállalatok ugyan nem rokkannak bele az adóba, de az biztos, hogy a magyar gazdaság jelenlegi szerkezetébe sikerült alaposan belenyúlnia a „jó király” pozíciójába került Orbán Viktor kormányfőnek.

A hét elején elfogadott hároméves válságadó távközlési és telekommunikációs szektorra eső része egyes számítások szerint jóval meghaladja majd a kormányfő által remélt évi 61 milliárd forintot. Ebben a piaci szegmensben elsősorban a Magyar Telekom, a Telenor, a Vodafone, az Invitel és a UPC érintett. Ők azok, akik éves bevételük ötmilliárd forint fölötti részének 6,5 százalékát válságadóként lesznek kénytelenek átutalni. A listavezető adózás előtti profitjának 30 százaléka bánja (31 milliárd forint), míg mondjuk a Vodafone esetében - állítólag - a teljes haszon odaveszne. A szerencsés nyertesek azok, akiknél az adóalap nem haladja meg a 100 millió forintot: ők semmit nem fizetnek kormányuknak.

Ennek primer oka az, hogy másfél órával a vonatkozó jogszabályról szóló végszavazás előtt tiltakozó levél érkezett a 176 érintett céget képviselő Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség elnökétől az Országgyűlés Informatikai Bizottságához. Nyírő Péter ebben arra kéri a miniszterelnököt, hogy legalább a legkisebbeket mentesítsék a kötelezettség alól. „Ez az adó azokat kapja derékba, akik még nem elég nagyok, de már beleesnek a fizetési kötelezettséggel érintettek körébe, és átlagos profitjuk nem sokkal több, mint amennyit a kormány válságadó formájában beszed tőlük" - mondja a szövetség elnöke, aki ezzel együtt sem fájlalja a különadót, mivel - mint fogalmaz - talán arányosítja az elmúlt húsz évben kialakult megkérdőjelezhető versenyelőnyöket.

Lássuk a kifogásokat! A legnagyobb vesztes Magyar Telekom Nyrt. úgy nyilatkozott, hogy a váratlan kiadás „nem érinti a cég korábban közölt idei célkitűzéseit", a válságadót várhatóan az „egyéb költségek között számolja el a társaság". A fejlesztéseket azonban el kell felejteni: vagyis a széles sávú internet gerinchálózatának kiépítése nem tud megvalósulni, ami veszélybe sodorhatja az Európai Unió által előírt 2011-es digitális átállást. A Vodafone hazai vezetése nyomban tárgyalásra hívta a kormányt a „további fejlesztések" és a „fogyasztói érdekek" témakörében. A távközlési társaság vezérigazgató-helyettese szerint a kormány döntése a harmadik és negyedik generációs mobilhálózatok fejlesztését teszi kérdőjelessé.

„Láthatatlan" extraprofit

„Az érintett nagyvállalatoknak a fogyasztók érdekeire hivatkozó kifogásai jogi értelemben megállják helyüket, de etikailag megkérdőjelezhetőek annak fényében, hogy mekkora mértékű láthatatlan, sehol sem dokumentált, sok százmilliárdos extraprofitot halmoznak fel évente" - állítja Balassy Zsolt. A távközlési és informatikai cégek érdekképviseletét ellátó Magyar Nemzeti Host Egyesület főtitkára éppen emiatt arról van meggyőződve, hogy a „telemultik" megadóztatása semmilyen komolyabb érvágást nem jelent azok jövőjében. Szerinte ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni hogy e cégek költségvetésében nem az üzemeltetési költségek vonják el a legtöbb pénzt, hanem a hihetetlenül túlfizetett vezetői réteg bérezése.

Szijjártó Péter szóvivő a különadóról szóló törvényjavaslat vitájában azt állította, hogy „a megadóztatni tervezett szektorok nem fogják áthárítani a különadót a fogyasztókra", a mobilszolgáltatók például a „gyilkos árverseny" miatt. Biztos, ami biztos, Rogán Antal - aki egyéni képviselői indítványként benyújtotta a sarcot - zárszavában megüzente: ha a cégek nem tanúsítanának önmérsékletet, „a parlament felhatalmazást adhat a beavatkozásra". Az ágazati miniszternek amúgy is külön kell letárgyalnia a befizetőkkel a hajlandóság mértékét, és ebben a kellemetlen alkudozásban csak egyetlen aduász van a kezében: új (sajnos külföldi, például a British Telephone) versenypartnerek behozatalával a piac többszereplőssé tétele.

Az árversenyre hivatkozva nyugtatja a kedélyeket Nyírő Péter is, mondván: bármelyik szolgáltatót nézzük, egy állampolgárra 3-6 ajánlattevő jut, vagyis aki tarifát emel, előfizetőt veszít. Balassy Zsolt nem ilyen optimista, szerinte a hivatalos kommünikékben a cégek lenyelik a békát, de olyan technikákat alkalmaznak majd a „fizetési kedv növelésére", melyeknek köszönhetően a fogyasztókra terhelt pluszbevételekből könnyedén finanszírozhatják a válságadóba elfolyt mínuszt.

Itt a Tesco-adó

A bankadó mellett talán az úgynevezett „Tesco-adót" fogadta a hazai közvélemény egyfajta tenyérdörzsölő megelégedéssel. A „multik" a róluk kialakult sztereotípia szerint a hazai beszállítókat kihasználják, a vevőt becsapják, külföldről olcsó, megkérdőjelezett minőségű termékeket hoznak be, miközben a válság idején is jókora nyereséget tesznek zsebre. Az tény, hogy a válságadó kereskedelmi láncokra szabott 30 milliárd forintos szeletének kikalkulálásakor a kormány szakértői a 2009-es árbevétel mellett a nyereséget is figyelembe vették, meglehet ugyanakkor, hogy más számokat használtak, mint az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ). Ugyanis Vámos György főtitkár a Heteknek azt hangsúlyozta, hogy a sarc alá vetett kiskereskedelmi szektor éppenséggel nem volt nyereséges tavaly, hanem 33 milliárdos veszteséget produkált (miközben a „békén hagyott" hazai nagykereskedelem 117 milliárdos adózás előtti nyereséget ért el).

Ennek ellenére az extraadót ki kell fizetnie minden 500 millió forintnál nagyobb bevételt produkáló kiskereskedelmi cégnek. A 30 milliárd forintos költségvetési plusz jelentős részét hat cég állja majd a bevétellel arányosan, progresszív rendszer alapján. Az OKSZ összesítése szerint a Tesco 12,1 milliárd forintot, a Lidlnek 1,6 milliárd, a Cora-csoportnak 1,5 milliárd, a Penny Marketnek pedig 1,2 milliárd forintos különadót kell majd fizetnie. A magát a legnagyobbnak tartó magyar CBA-hálózat nem tartozik bele a körbe, ugyanis több önálló vállalkozásból áll, és hasonló felépítésű a Reál hálózata is.

Vámos szerint a nagy kereskedelmi láncok közül is többen veszteségesek voltak, mégpedig nagy volumenű beruházásaik miatt. A főtitkár elismerte, hogy vannak olyan pénzügyi technikák - például névhasználati díj, menedzserdíj - amelyekkel a külföldi tulajdonos a magyar leányvállalataitól ki tudja menteni a nyereség jelentős részét, de az így kivitt összegek - mint fogalmazott - eltörpülnek a munkahelyteremtésre, infrastruktúra kiépítésre és fejlesztésre költött összegek mellett. „A válságadóra a külföldi tulajdonosok is felkapták a fejüket, mert ezek nem olyan összegek, amiket csak úgy mellényzsebből kifizetnek" - állította Vámos György, aki mindezek ellenére nem tagadja a válságadó szükségességét. „Ez bizonyos értelemben egy befektetés: az így nyert adókönnyítés révén 300 milliárd forint marad az emberek zsebében, ami növelheti a belső fogyasztást, vagyis jót tesz a kereskedelemnek. Persze arra is szükség van, hogy racionalizálják a költségvetés kiadási oldalát is. Ha ezt nem teszik meg, akkor a válságadó egy feneketlen zsákba öntött pénz lesz."

A kereskedelmi láncok nyereségességét illetően az előzővel ellentétes álláspontot képvisel Pogátsa Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdász kutatója. Szerinte ezeknél a vállalatoknál extraprofitok képződnek, és ami még érdekesebb, válság idején is (más kérdés, hogy ezeket milyen technikával könyvelik le). „A kormány megnézte a válságadó alá vont szektorok nyereségességét, és azt mondta, hogy ennek a felét elviszem. Tekintve, hogy a rendszerváltás óta ezek az iparágak jelentős kedvezményeket és támogatásokat kaptak az államtól, ez a lépés nem az ördögtől való, hiszen úgy illik, hogy a bajban mindenki szolidarizáljon" - fogalmazott a szakértő.  Hozzátette: az érintett cégek sem tönkremenni, sem kivonulni nem fognak, legfeljebb az osztalék lesz alacsonyabb. A többletterheiket a fogyasztókra sem háríthatják át, hiszen rontaná a versenyhelyzetüket. Pogátsa Zoltán hangsúlyozta: a kormány a válságadóval 2-3 év haladékot kapott a szerkezeti reformok kivitelezéséhez, de ha ezeket nem hajtja végre, akkor az ország kilátásai nem fognak javulni.

Az energiaszektorban, ha a Gyurcsány-kormány által bevezetett Robin Hood-adót eltörlik, akkor a MOL járhat viszonylag a legjobban, mivel eddig a 2008-ban bevezetett különadók terheit majd 50 százalékban ez a cég viselte. Az egyébként nagyon érdekes, hogy az energiacégek, annak ellenére, hogy három év alatt több százmilliárdot fizetnek be a költségvetésbe, nagyon visszafogottan kommunikálnak. A létükben fenyegetett magánnyugdíjpénztárakhoz képest egyetlen éles mondat vagy vitriolos kritika sem került nyilvánosságra az energiaszektor szereplői közül. Felsmann Balázs energiaipari szakértő szerint ennek többek között az az oka, hogy az államilag ellenőrzött árképzési piacon még nem született döntés az új árakról. (lásd keretes cikkünket)

Az adónövelésből adócsökkentés

Ha egykulcsos adót vezet be a kormány, és az adókulcs 17-ről 16 százalékra csökken, akkor mindenki jobban jár - deklarálta a parlamentben Orbán Viktor. És a miniszterelnöknek ebben igaza van. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jövőre mindenki valóban jobban jár, ugyanis az adócsomag számos olyan kiegészítést tartalmaz, amelyek lefele rontják a végösszeget. Két esetben azonban mindenképpen nyertes a polgár: ha a bruttó havi bére átviszi a 300 ezer forintot, vagy ha gyereket nevel.

A hétfőn beterjesztett adócsomag fő csapásiránya az egykulcsos adóra való átállás volt - ennek mértékét, függetlenül attól, hogy bér- vagy tőkejövedelemről van-e szó, 16 százalékban állapította meg a kormány. Megjegyzendő: a Bajnai-kabinet rendszere is gyakorlatilag egykulcsosként működött, hiszen 5 millió forintos éves jövedelemig 17 százalékot vett le az állam, így a bérből és fizetésből élők 94 százaléka ez alapján adózott.

Az új rendszerben a 16 százalékos személyi jövedelemadót a félszuperbruttó elve alapján kalkulálják, azaz a bruttó bért felszorozzák 1,27-el, és az így kapott összeg 16 százaléka adja ki az adót. Azaz az szja egy átlagbér esetében 41247 forintra rúg majd. A félszuperbruttó rendszere nélkül ez a tétel 32480 forint lenne - egyébként a kormány tervei szerint lesz is, ugyanis 2012-re a szorzó 1,135-re szolidul, 2013-ban pedig ki is vezetik a rendszerből. Ez azonban a jövő zenéje, a jelenlegi helyzet úgy fest, hogy a zsebben maradó nettó keresetek zöme kisebb lesz.

A legnagyobb szakszervezeti tömörülés, az MSZOSZ számításai szerint egy 80 ezer forintos nettó bér a jelenlegihez képest majdnem 2 ezer forinttal kurtul, egy 120 ezer forintos fizetés esetében kis híján 1500 forinttal marad kevesebb a borítékban, az eddig hazavitt 150 ezer forintból pedig mintegy 110 forint jön le (a csökkenő tendencia az adójóváírás számlájára írható). És itt következik a nagy ugrás, már ami a veszteségeket illeti: 200 ezer forintos bérnél majdnem 3500 forint veszteséggel kalkulálhat a munkavállaló, 250 ezer forint esetén pedig ez az összeg átlépi a 4200 forintot.

Hol fordul az adókocka?

Viszont 300 ezer forintos bruttó jövedelemtől fordul az adókocka: ugyanis ebben az estben már több mint 2500 forinttal több marad az adózó zsebében, és ez az összeg a fizetés nagyságával párhuzamosan egyre növekszik. Így aki eddig 400 ezer forint bruttóval büszkélkedhetett, annak több mint 18 ezer forintja marad meg, akinek pedig 500 ezer, illetve 800 ezer forint szerepelt a fizetési papírján, az most havonta 39 ezer, illetve 100 ezer forinttal gazdálkodhat többől. Az pedig, aki átlépte az 1 millió forintos fizetési álomhatárt, jövőre 140 ezer forinttal gyarapodik havonta.

Hogy ez így nincs teljesen rendben - mármint az, hogy a kisebb nettó jövedelmek csökkeni fognak - azt a kormány is érezhette, ugyanis a kabinet azt készül javasolni a munkavállalóknak, hogy 5 százalékkal emeljék a béreket. Ez tagadhatatlanul pozitívba forgatná az összes számlát, ám az más kérdés, hogy ezt megfogadják-e vagy sem a foglalkoztatók.

Mint arra már utaltunk, a fent említett veszteség oka egyébként az adójóváírás szabályainak megváltoztatása. Az adójóváírás rendszerét eredetileg azért találta ki az állam, hogy a kispénzűek helyzetén könnyítsen, illetve adómentessé tegye a minimálbért. Így az a gyakorlat alakult ki, hogy egy adott éves jövedelemhatárig mindenki levonhatta az adójából jövedelmének a legkisebb adókulcsnak megfelelő összeget - persze csak egy bizonyos határig. Idén például 17 százalék volt ez az adókulcs, és mintegy 3,2 millió forintos éves jövedelemig lehetett igénybe venni - havonta maximum 15100 forint erejéig. Ezt a kedvezményt maximálisan bruttó 210 ezer forintig lehetett kihasználni. Most azonban a kormány 3 ezer forinttal mérsékelte az adójóváírás havi összegét 12100 forintban. Ezt viszont a legfeljebb 180 ezer forintos bruttó bérért dolgozók tudják teljes egészében igénybe venni.

Kimagasló kedvezmények a gyerekek után

Az más kérdés, hogy a legtöbb negatív változás csak a gyerekeket nem nevelőket érinti, ugyanis a kabinet erőteljesen megtámogatta a gyerekes családokat. Az ökölszabály szerint az egy, illetve két csemetét nevelő famíliák havonta és gyerekenként 62500 forinttal csökkenthetik adóalapjukat, ami havonta 10 ezer, illetve 20 ezer forintnyi adómegtakarítást jelent, azaz egy évben 120 ezer, illetve 240 ezer forintot. Csak a példa kedvéért, az említett 203 ezer forintos bruttó havi jövedelem éves adóterhe - a szuperbruttó rendszere miatt - mintegy 495 ezer forint, azaz egy gyerek után majdnem az adó negyedét, kettő után pedig majdnem az adó felét spórolhatja meg a család.

Ahol pedig a gyerekszám eléri vagy meghaladja a hármat, ott apróságonként 206250 forinttal csökken az adóalap, magyarán egy gyerek 33 ezer forintot takarít meg a szüleinek havonta.  Azaz éves szinten mintegy 1,2 millió forinttal marad több a kasszában, ez pedig egy havi 500 ezer forintos jövedelem esztendőre levetített adóterhe. Így a háromgyermekes családok zöme nem adózik, sőt többségük még úgysem tudja igénybe venni a teljes kedvezményt, hogy az a két szülő között megosztható. (Hazafi Zsolt, Nagy B. Görgy, Sebestyén István, Szobota Zoltán)

A válságadóktól csak részben emelkedhetnek az energiaárak
Interjú Felsmann Balázs energiapiaci szakértővel

Az energiapiaci cégek valóban nem vettek részt arányosan a közteherviselésben, azaz még válságos időszakban is extraprofitot tettek zsebre, miközben a lakosság extraterheket viselt?
–ŰNem lehet erre egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Egyrészt definiálni kellene, hogy mi az az extraprofit, hiszen önmagában a profit nem rossz dolog: a magáncégek működésének alapja és célja. Badarság lenne ezt elvitatni.  Magyarország a piaci koordináció által működtetett gazdasági modell, a piacgazdaság mellett döntött. A korábbi államközpontú irányítási modellről is lehetnek negatív tapasztalatai a lakosságnak, persze, ha ezt nem felejtették el.  
Visszatérve, az energiaipari cégek nagyon eltérő nyereséget értek el. Az úgynevezett egyetemes szolgáltatók, leegyszerűsítve azok a cégek, akik a lakosságnak áramot, gázt értékesítenek, regulált, azaz az állam által meghatározott áron adhatták az energiát. Mivel ez mindig politikai kérdés volt, ezért valódi verseny ezen a területen nem alakult ki. Jelenleg is egy miniszteri rendelet értelmében befagyasztott állapotban vannak ezek az árak. Ezen a területen tevékenykedő szolgáltatók esetében nem nagyon lehet extraprofitról beszélni, noha érinti őket az új adó.        
Másrészt a gazdasági válság az energiaszektort sem kímélte. Több olyan erőműről tudunk, amely csökkentett kapacitással működik.       A nagykereskedelemben viszont a liberalizációnak köszönhetően „öldöklő verseny” alakult ki. A villamos áram piacán mintegy hatvan, a földgáz esetében közel negyven cég verseng, így a gazdasági válság és a verseny miatt mára alacsony árrésekkel találkozhatunk.
Szerintem azzal, hogy nem a profit alapján, hanem az árbevétel szerint vetik ki a válságadót, torzul a piac működésének a logikája, másrészt versenyképességi hátrányokat okozhatnak a Magyarországon működő cégeknek. Ha valaki Ukrajnából áramot vásárol, akkor egyszer kell az 1 százaléknyi adót kifizetnie, míg egy magyar gázerőmű háromszor fizeti ki ezt: a gázalapanyag vásárlásakor, az áram gyártása során, majd a nagykereskedői értékesítésnél.
Az árbevételhez mért adóztatás célja, hogy az adóalapot csökkentő trükközéseket, a kreatív adózást lehetővé tevő technikákat ellensúlyozzák.
–ŰIllúzió azt gondolni, hogy ettől megszűnik a trükközés. Sőt, bizonyos értelemben ez arra ösztönözhet, hogy a még inkább kreatívabb adózási technikák érvényesüljenek, illetve a nemzetközi vállalatok képesek elérni, hogy a pénzmozgásuk és a beruházásaik egy részét külföldre viszik, így csökkentve a különadó összegét.
Orbán Viktor bejelentése felvezetőjében John Kekes A liberalizmus ellen című könyvére hivatkozva a liberalizmus bukásáról értekezett. Lehet, hogy  az elmúlt években végrehajtott energiapiaci liberalizációt is „visszacsinálják”?
–ŰTermészetesen ez is benne van a pakliban, bár az unió a piacnyitás híve. A valódi piaci verseny ugyanis leszorítja az árakat. Magyarországon a nagyfogyasztók ezt tapasztalataik alapján el tudják mondani. A lakosság ebből nem sokat érzett, hiszen ezen a területen, mint említettem is, szabályozott árak vannak, tehát nem alakult ki érdemi verseny. Az állami dominanciájú gazdaságirányítási modellnek számos hatékonysági problémája van, hosszú távon nem biztos, hogy jobban járna a magyar lakosság, ha a régi, az állami monopolisztikus útra térne vissza Magyarország.
A különadókat képesek lesznek a fogyasztókra terhelni az energiacégek?
–ŰMa a kőkemény verseny és a gazdasági válság okozta fogyasztáscsökkenés miatt a cégek nagyon óvatosan bánnak az árképzéssel, nehogy ügyfeleket veszítsenek. Emiatt csak részben tudják ezt a többletköltséget érvényesíteni. A hatósági áras területeken, a lakossági áram és gáz esetében elméletileg a törvényi előírás szerint, ami meghatározza az árképzés képletét, automatikusan emelkednie kellene a fogyasztói árnak. Azonban ezt politikai szempontból fel lehet függeszteni, illetve a törvényt is lehet változtatni. Többek között azért is nyilatkoznak az energiacégek ebben a témában nagyon óvatosan, mert az új kormány még nem hozta nyilvánosságra a terveit ebben a kérdésben. Az árak most politikai akaratból vannak befagyasztva. A jövőt viszont csak kevesen ismerik.

Olvasson tovább: