Kereső toggle

Beszélgetés Tarlós Istvánnal, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltjével

Magáénak érzi Budapestet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szinte biztosra vehető, hogy húsz év után ő váltja Demszky Gábort Budapest élén, ennek ellenére Tarlós István még nem tervezi a győzelmet követő ünnepséget.

Mit szeret Budapestben?

- Nem tudom kívülről nézni a várost. Itt születtem, itt született az anyám, itt született a nagyanyám. A katonaéveimet leszámítva csak itt éltem. Kicsit hasonló a kérdés, mintha megkérdezné, mit szeretek a gyerekeimben.

De arra is lehet válaszolni: okosak, szépek, kedvesek...

- Arra is az a legfontosabb válasz, hogy az enyémek. Budapestnél is ez a legfontosabb válasz, hogy bizonyos értelemben ezt a várost érzem magaménak, mivelhogy itt vagyok otthon. És ez a legfontosabb. Sok mindent kiemelhetnék, hiszen csodálatos adottságú város. De aki nem érzi azt, hogy mit jelent valahova tartozni, hanem bárhol otthon tud lenni, annak hiába magyarázom ezt az érzést.

Milyen kvalitások kellenek Budapest vezetéséhez? Jó politikusnak vagy jó szervezőnek, jó pénzügyi szakembernek vagy jó menedzsernek kell lenni?

- Ez egy „tízpróbás játék", én pedig egy tízpróbás alkat vagyok. Azt akarom ezzel kifejezni, hogy a tízpróba egy olyan sportág, hogy aki végül összetettben jól szerepel, az nem biztos, hogy a legmesszebbre löki a súlyt, a leggyorsabban futja a száz métert, a legmagasabbra ugrik vagy a legmesszebbre veti a gerelyt. De ha a részeredményeket összeadják, akkor lehet, hogy sokkal jobb eredmény adódik, mint amilyen végeredményt produkál a legjobb súlylökő, a legjobb futó. Azért mondom ezt, mert eredendően humán beállítottságú, majd műszaki pályára került valaki vagyok. A vérbeli reáloknak túl humán, az esszenciális humánoknak túl reál. Ez viszont a politikában nagyon jó adu a számomra, mert nyilván többet konyítok a műszaki dolgokhoz, mint a humán értelmiség, viszont a humán élet dallamát sokkal jobban sejtem, mint bármelyik kiemelkedő műszaki. De hogy konkrétan válaszoljak: Budapestnek most szervezőkészségre és egy rendszerelvű gondolkodásra van a legnagyobb szüksége.

Hogyan lehet mérni az ön teljesítményét négy év múlva?

- Megválaszolhatatlan kérdés, hiszen nem látok a jövőbe.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy mihez fog hozzá elsőként, vagy mi fog ebben a ciklusban megvalósulni, ami majd számon kérhető lesz.

- Az adottságok szabnak határt a lehetőségeknek. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy pontosan meghatározzuk az origót, azt, hogy honnan indulunk. Leltárt kell készíteni. Egy ekkora város pénzügyi, gazdasági helyzete befolyásolja, hogy mit és milyen ütemben lehet megvalósítani. A számok nem jobboldaliak, nem baloldaliak, hanem kikényszerítik a maguk igazságát. Ha ez a leltár készen van, akkor lehet értelmesen válaszolni azokra a kérdésekre, hogy például milyen fejlesztéseket hajtunk végre. Most ott tartunk, hogy a négyes metrót szeretnénk befejezni, de minden rendelkezésre álló adat szerint százmilliárdos nagyságrendű forrás hiányzik az egyes szakasz számláinak a kifizetéséhez. A BKV külső-belső adóssága közel négyszázmilliárd. Ezeket a számokat és adottságokat egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Amire törekedni szeretnék, az egyrészt a működési és a pénzügyi helyzet stabilizálása, a működési biztonság megteremtése. A folyamatban lévő nagyberuházások befejezése, az elképzelt beruházások gondos megtervezése és előkészítése: nehogy úgy járjunk, mint a Podmaniczky-tervvel jártak, hogy az abban foglalt ígéretek hetvenöt százaléka a megvalósítás közelében sincs. Igyekszem olyan kommunikációt bevezetni, ami nem vezeti félre a budapestieket. Szeretném az ellenzéket is együttműködő partnerként kezelni, nem úgy, ahogy a szocialisták és a szabad demokraták bennünket ebben a ciklusban kezeltek, hogy még az ellenőrző funkciók zömét is magukhoz ragadták.

Az MSZP megroppanásában komoly szerepe volt a Hagyó- és Hunvald-féle bűnügyeknek. Mit tesz, ha esetleg hasonló történetek kerekednek ki jobboldali érintettséggel?

- Nézze, ez egyrészt kicsit elképzelt történet, mert most azt kéri tőlem, hogy arra válaszoljak, hogyan fogom kezelni azt, ami vagy lesz, vagy nem lesz. Ennek így túl sok értelme nincs, szerintem. Azt sem gondolom, hogy lehet csak Hunvaldról vagy csak Hagyóról beszélni. Végül is a városüzemeltetés területét tizenöt évig a szocialisták irányították, nem egy-egy ember, hanem a szocialista párt. Hallottuk, hogy Horváth Csaba decemberben rendbe tette a BKV-t. Ehhez képest négyszázmilliárd körüli adóssággal küszködik. A budapesti szocialisták kudarca az, ami ezen a területen történt. Más szerződéskötési, más közbeszerzési gyakorlat kell, a személyi felelősséget pedig előre meg kell jeleníteni. Nem szabad megengedni, hogy már a kiírás pillanatában eldőljenek dolgok.

Én sosem állítottam, hogy az egyik gondolkodói körben csupa gazember van, a másikban meg csupa szent, ilyenről szó sincsen. A gyanús szerződések és kifizetések mindig a megfelelő helyen fognak kikötni, függetlenül attól, hogy mi lesz a vizsgálat eredménye.

Budapest-programját nézegetve találtam a következő részt: „A visszaeső elkövetők kapjanak jelentősen súlyosabb büntetést, és legyen mód a nem budapesti magyar elkövetők időleges kitiltására a fővárosból." Ez nagyon eredetinek tűnik. Kifejtené?

- Annyiban nem eredeti, hogy a jelenlegi jogszabályban is szerepel, a szocialista-szabaddemokrata vezetésnek azonban esze ágában sem volt élni vele. Egyébként tapasztalom, hogy hangulatkeltő körök valamiféle embertelen lépésnek igyekeznek feltüntetni a tervet.

Én tegnap este találtam rá az interneten, nekem senki nem szólt.

- A többség igénye az, hogy Budapest jó hangulatú, könnyen élhető város legyen. Azok a visszaeső bűnelkövetők vagy szabálysértők, akik azért járkálnak a városba, hogy a budapestieket megalázzák, vagy tönkretegyék a napjaikat, menjenek vissza, ahonnan jöttek.

Ez körülbelül hány embert érint?

- Honnan tudjam!

Azt gondoltam, ismert adat, hogy öt-tízezer vagy kétszáz. Úgy hittem, nagyjából sejtik, ha meg kell hozni egy ilyen szabályt.

- Olyan érdekesen fogalmaz. Nem tudom, mi értelme föltenni egy olyan kérdést - elnézést -, hogy mondjam meg, hány visszaeső lesz Budapesten.

Nem azt, hogy mennyi lesz, hanem hogy mennyi van.

- Ezt sem tudom megmondani, mert pontos statisztikát erről nem kapok, de magam is látom, mi történik a városban, és kapom számolatlanul a visszajelzéseket: ez a jelenség létezik. Létezik közterületi agresszió, bolti agresszió, tömegközlekedési agresszió. És az elkövetők egy részéről mindig kiderül, hogy nem is budapestiek.

A hajléktalanoknál is ez az egyik probléma: hogy a magyar hajléktalanok túlnyomó többsége, egészen aránytalan hányada Budapesten jelenik meg. Ezekkel az emberekkel emberségesen kell bánni, de az emberség nem azt jelenti, hogy azt csinálhatnak, ami épp eszükbe jut. Legyenek biztonságban a szállókon, legyenek koedukált szállók, és végezhessenek munkát. Ha mindezek biztosítása mellett sem hajlandóak bemenni a szállókra, nem hajlandóak dolgozni, hanem folytatják azt az életmódot, ami a pályaudvarokon és az aluljárókban tapasztalható, akkor kérdem én, ki az, aki törvényen kívül helyezte magát? A konszolidált budapestiek másfél milliója, vagy az az egy-kétezer ember, aki így viszonyul az emberi együttélés szabályaihoz?

Váltsunk témát! Életrajzában azt írja: „A rendszerváltozás előtt politikai tevékenységet nem folytattam, az MSZMP-nek soha nem voltam tagja, nem voltam munkásőr, sem ügynök."

- Mi van ebben?

Ez tiszteletre méltó, és nyilván fontos is önnek, hiszen most is fenn van a honlapján. De az önt támogató pártban vannak olyanok, akikre a fenti jellemzők közül valamelyik vagy több is ráillik. Ez foglalkoztatja?

- Érdekes kérdés.

Gondoltam, megpróbálok olyat is föltenni, amit ritkábban kérdeznek meg.

- Először is, akiknek ilyesmi nyomja a lelkét, azoknak önmagukkal kell elszámolni. Én Tarlós István vagyok, helyettük nem tudom megtenni. Egyébként egyáltalán nem tartom bűnnek, ha mondjuk valaki MSZMP-tag volt. Az megint más kérdés, ha valaki ilyen-olyan vezető beosztásban dolgozott az MSZMP-ben, és most nekiáll félteni a demokráciát. Nem hinném, hogy az esetleges egyszerű párttagok, akik ott csellengnek a jobboldali gondolkodói kör körül, ugyanolyan felelősséget viselnének, mint azok, akik főállásban szolgálták ki a diktatúrát. Én ezekről az emberekről nem mondok semmi rosszat, sőt, egyikkel-másikkal nem is rossz a kapcsolatom, de aránytalannak érzem - nem mondom, hogy provokatívnak - egyszerű párttagok múltját feszegető kérdést feltenni akkor, amikor egykori pártvezetőknek ugyanezt a kérdést nem teszik fel.

Nem csak egyszerű párttagok vannak az úgynevezett jobboldali gondolkodói körben.

- Nézze, mivel én sem párttag, sem munkásőr, sem egyéb nem voltam, ezért úgy gondolom, nekem ebben a kérdésben nem kell túlzottan elmélyednem. Nem is foglalkoztat különösebben.

Kötcsén ott volt a hétvégén?

- Igen.

Akkor hadd tegyek fel még egy kérdést a Fidesszel kapcsolatban. A kötcsei piknik mottója a „Nemzeti kormányzás" volt. Az eseményre azonban csak a jobboldali sajtót engedték be.

- Honnan veszi? Ez csak híresztelés, nem?

Úgy tudom, ellenzéki lapok nem lehettek jelen.

- Ezek feltételezések, és én elképzelt történetekről nem szívesen vitatkozom. Nem tudok róla, hogy lett volna ilyen központi intézkedés. Azt láttam a televízióban, amikor annak idején Szűcs Erika elzavarta a jobboldali médiát az MSZP-s összejövetelről. A magam részéről - amint ön is tapasztalhatja - mindig fontosnak tartottam, hogy a sajtó egészével korrekt kapcsolatban álljak. Ez most is így van, nem is értem, miért nekem teszi fel ezeket a kérdéseket.

Azért, mert önt támogatja a legnagyobb kormánypárt. Van még egy hasonló kérdés...

- Nyugodtan kérdezzen.

Szerintem egy interjú akkor jó, ha van benne feszültség.

- Nem is sértődöm meg, csak azt válaszolom, amit gondolok. Udvariatlan vagyok?

Egyáltalán nem. Szóval, ön volt a Fidesz 2008-as szociális népszavazásának kampányfőnöke. Most viszont Schöpflin György, az Orbán Viktor által felkért alkotmány-előkészítő bizottság tagja azt javasolja, hogy a jövőben ne lehessen népszavazást tartani, legfeljebb morális kérdésekben.

- Nem támogatom, hogy szüntessék meg a népszavazás lehetőségét. Az megfontolható, hogy hány állampolgár ajánlása kelljen egy népszavazás lebonyolításához, mert fontosnak tartom, hogy egy zsákutcányi ember ne tematizálja a közbeszédet mindenféle jogos vagy kevésbé jogos ötlettel. De a népszavazást demokratikus intézménynek tartom, és az a véleményem, hogy nem szabad megszüntetni.

Szinte biztos, hogy ön lesz a főpolgármester...

- Biztos az, ami elmúlt.

Tervezi már, hogyan ünnepli meg a győzelmet?

- Életemben nem tippeltem. Másokkal ellentétben úgy gondolom, hogy rangos ellenfeleim vannak. A meccsnek akkor van vége, ha lefújták, egyébként sem ittam soha előre a medve bőrére. Úgyhogy eszem ágában sincs az ünneplésen gondolkodni.

Olvasson tovább: