Kereső toggle

100 nap a kés alatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Politikai szempontból sokkal könnyebben sikerült a fideszes vezetői körök szerint a kormány első száz napja, mint azt előzetesen várták. Elégedetlenség – egy kormányzati tanácsadó szavait idézve – csak a „saját bolondjaik” miatt alakulhatott ki e társaságban, mivel az ellenzék a várakozásaik alatti nívón szerepel. Az önkormányzati választásokat követően várhatóak a komolyabb gazdasági intézkedések, de a Fideszben ma leginkább saját maguktól félnek.

A 2006-os gyurcsányi kormányalakítással ellentétben Orbán Viktor kormánya az első száz napját nem áldozta fel a gazdaságpolitikai fordulat oltárán, ezért egyetlen olyan „fájdalmas" intézkedést sem jelentettek be, melyek bármely komolyabb választói csoport lemorzsolódásához vezethetett volna. Annak ellenére sem tették, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben a Fidesz-kormány nyugodtan mutogathat elődjére. Teszi is, de még sincs „Orbán-csomag".

Csak a Fidesz!

Politikai szempontból a rövid- és középtávú „veszélyeket" ugyanis sikerült Orbánéknak kivédeniük. A kormányzásuk kezdetén meghozott szimbolikus, nemzeti érzelmű ügyekkel (kettős állampolgárság, Trianon-emléknap) kiütötték a „nemzeti kártyát" a Jobbik kezéből, majd az elszámoltatási kommunikációval a bosszúra sóvárgók számára is alternatívát kínáltak. A Fidesz vezérkarában nem alaptalanul tartottak attól, hogy az elégedetlenség hullámait meglovagló Jobbik

rövidtávon veszélyt jelent támogatottságukra, s az önkormányzati választásokig képes lehet tovább növelni a táborát Vona Gábor pártja. A Jobbik expanziója - legalábbis a fideszes értékelések szerint - látványosan megfeneklett.

Hosszabb távon a Fidesz politikájára legnagyobb veszélyt előzetesen az MSZP jelenthette, hisz a múltban a szocialisták tartósan kétmilliós szavazótáborral rendelkeztek. Az elmúlt húsz év tapasztalata, hogy Magyarországon legalább ennyi szimpatizáns kell ahhoz, hogy egy párt kormányképes erővé válhasson, azaz váltópárt lehessen.

A korábban említett „fájdalmas intézkedések" elmaradásának oka többek között az volt, hogy a baloldal ne tudjon helyhatósági pozíciókat megőrizni, különösen ne legyen képes Budapest irányítását megtartani. E pozíciókból ugyanis újjászervezhette volna magát az MSZP, miként tette például Olaszországban a baloldal Róma „birtoklásával".

Az elmúlt száz napban viszont nem tűnt úgy, hogy a teljes szétesettséget és kiüresedést mutató MSZP képes lesz valamikor visszaszerezni korábbi bázisát, sőt, áprilisi szavazótáborának megőrzése is kétségesnek látszik. Az önkormányzati választásokon az MSZP jelöltjei igyekeznek a párt korábbi színhasználatát, különösen a vöröset kerülni, és a párt logóját a lehető legkisebb méretben feltüntetni, ami azt jelenti, hogy bukásra áll az MSZP mint brand.

Bár sokan meglepő szimpátiával tekintenek a Fideszben az LMP-re, és úgy látják, hogy a Schiffer András vezette tarkabarka formáció nem tűnik ma olyannak, amelytől a közeljövőben tartaniuk kellene. Szóval érdemi ellenzék nélkül maradt a Fidesz, ami a józanul gondolkodók számára egyértelműen óriási kockázatokat is rejt.

Adóssághegyek

„Ha nincs fenyegetettség, ha nincs ellenfél, az veszélyes a rendszerre" - magyarázta lapunknak egy belsőkörös kormánytanácsadó. Azonban - ahogy a miniszterelnök is fogalmazott az értékeléseiben - „kegyelmi pillanatait" éli még a Fidesz. A kormány száz napját összegző beszédében az Orbán által kihangsúlyozott hihetetlen mértékű államadósságról szóló adatok mellett ugyanis az eddigi alkotmányos berendezkedést, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerét, a szabad sajtót védelmező értelmiségi érvek eltörpülni látszanak. (2011-ben, az előttünk álló költségvetési évben 2858 milliárd forintot kell majd visszafizetnünk, 2013-ban pedig még ennél is többet: több mint 3000 milliárd forintot.)

A Fidesz holdudvarába tartozó „realista" vezető értelmiségi szerint ugyanis joggal merül fel egy átlagpolgárban, hogy miként lehetett, hogy az ország államháztartása az elmúlt években ennyire lesújtó állapotba került az „ellensúlynak és féknek" - egyebek mellett - leírt Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság és a magyar sajtó „ellenőrző" tevékenysége mellett. Hiába fogalmaz meg kritikát az MSZP és az LMP a kormány kinevezési gyakorlatával szemben (lásd például Domonkos László számvevőszék-elnöki kinevezése, illetve az AB két új tagjának megbízása) vagy a Parlament működési rendjével kapcsolatban, az átlagember számára bizonyos, hogy a korábbi szisztéma volt működésképtelen - amit persze Magyarország lemaradása bizonyít Lengyelországhoz, Csehországhoz és Szlovákiához képest.

A „Ki védi meg a kormányt a saját tévedéseitől?" kérdésre viszont annyi a válasz, hogy a korábbi években sem a fent nevezett intézmények bizonyultak fékeknek (mint például az egészségügy több-biztosítós privatizálása esetében), hanem a politikai akciók, az ellenálló tömeg megszervezése. A Fidesz valójában külső kontroll nélküli pozícióból próbálhatja meg, hogy képes-e Magyarországot felvirágoztatni - fogalmazott az említett forrásunk, aki szerint a közvélemény az előbbiek miatt nézi el a kormány olykor erősen túlzó retorikáját.   („A teatralitást kedvelők okkal mondhatják azt, hogy ez a száz nap történelmi volt.")

Gazdasági fékek

Az ország felvirágoztatásának a kérdésénél viszont eljutunk a gazdaság kardinális kérdéseihez. Számos vitát váltott ki a miniszterelnök kötcsei beszédéből kiszivárgott mondat, miszerint a következő három évben ezermilliárdszámra kell kivonni a forrásokat a gazdaságból. A Hetek által megkérdezett szakértők szerint Orbán a külföldi hitelek visszafizetéséről és a függőség csökkentéséről beszélt. A másik kérdés, hogy az IMF-fel és az EU-val felvállalt konfliktusban (lásd: „gazdasági szabadságharc") a magyar kormány meddig feszítheti a húrt. Ha például a jegybanki függetlenség témájában Brüsszel kikényszerítési eljárást kezdeményez, illetve, ha Magyarország nem tud kompromisszumot kötni, akkor komoly árat fizethetünk a „makacskodásunkért".

Olykor nehezen értelmezhető Orbán Viktor mondandója, de megeshet, hogy a nemzeti össztermék (GDP) és a nemzeti jövedelem (GNP) közötti különbségre gondolt - próbálja megfejteni a miniszterelnöki kijelentést Róna Péter. Ugyanis, magyarázza a volt bankvezér, a GDP-vel ellentétben a GNP azt a tőkét mutatja, ami valóban a nemzetgazdaság rendelkezésére áll, és bizony ez mintegy 2200-2400 milliárd dollárral kevesebb, mint a 26,1 ezer milliárdra rúgó GDP, ugyanis ennyit visz el évente a külföldi tőke. Ez egyébként, figyelmeztet Róna, az egy évszázada követett rossz gazdasági modell rovására írható, aminek alaptétele, hogy Magyarországot a külföldi tőkére építve a külkereskedelemmel lehet gazdaságilag felhúzni. Úgyhogy a közgazdász szerint Orbán arra is gondolhatott, hogy ezermilliárdok mennek ki a gazdaságból, és soha nem térnek vissza.

Lehet, hogy paradigmaváltás

Ebben az esetben Orbán viszont egy olyan gazdasági paradigmaváltást vetített előre, ami kevésbé támaszkodik majd a külföldi tőkére. Róna szerint ebben van logika, ugyanis a külföldi tőke egész egyszerűen túl sokba kerül, a magyar gazdaság nem tudja kitermelni a megtérülését. Csakhogy a helyzet nem rózsás, ugyanis a gazdaságélénkítés eszközei meglehetősen szerények jelenleg. Ráadásul, ha Orbán tartani akarja a 2011-re ígért 3 százalékos hiánycélt, akkor Róna szerint nincs mese, a kormánynak vágnia kell például a közigazgatási, a szociális, az egészségügyi és az oktatási szektorban, azaz jönnek a megszorítások. Amikkel kapcsolatban két kérdés merül fel: mennyit forgat vissza a megtakarításokból a kormány a gazdaságba, illetve milyen politikát folytat majd a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

Elbaltázta a jegybank

Merthogy a jegybank Róna szerint eddig nem muzsikált túl jól, csak a kamatcsökkentésre és növelésre koncentrált, hogy az erős forinttal visszaszorítsa az inflációt. Ugyanakkor például a pénzügyi szektor stabilitására vagy a bankok tőketartalékának mértékére nem figyelt. Ám amikor a nemzetközi pénzügyi helyzet fokozódik, akkor ellenszélben a forintot úgysem képes stabilizálni, a többi terület viszont teljesen védtelen. Pedig az MNB legfőbb feladata - mondta a közgazdász - annak biztosítása, hogy a pénzügyi ágazat úgy működjön, hogy kielégítse a nemzetgazdaság igényeit. Magyarán, azok a háztartások és vállalkozások, amelyek hitelhez akarnak jutni, megtehessék ezt - persze ésszerű feltételek között. Úgyhogy, vélekedett Róna, Matolcsy György gazdasági miniszternek részben igaza van, amikor azért kárhoztatja a jegybankot, mert az nem figyel a bankrendszer kérdéseire. Csakhogy hiba volt a jegybank ügyéből politikai kérdést kreálni. Ugyanis az offshore-lovagok emlegetése és Simor jegybankelnök fizetésének megkurtítása Brüsszelből kicsinyes személyi torzsalkodásnak tűnik, ami felsorakoztatta az uniót és az Európai Központi Bankot az MNB mellé. Azaz, az Orbán-kormány maga szűkítette mozgásterét, hogy a jegybanki politikában változtatásokat eszközöljön.

A cseheknél fele ennyi

Márpedig kölcsönhöz jutni akkor lehet, ha a jegybank jó gazdája a bankrendszernek, és az állam is odafigyel rá. Ez utóbbi azonban Róna szerint hibádzik, legalábbis ez olvasható ki például a bankadóból. Aminél a kormányzati dilemma az, hogy az állam egy jól működő pénzügyi szektorban benn hagyja a pénzt, és az így feltőkésített vállalkozások adójából növeli bevételeit, vagy eltűri, hogy a bankok kiszedjék a pénzt a nemzetgazdaságból, ha cserébe jelentős sarcot fizetnek a költségvetésbe. (Azaz a kérdés az, hogy az állam a bújtatott adózás útját járja-e.) És a jelek szerint igen, ugyanis Róna szerint egyik kormány sem mert érdemben hozzányúlni a bankrendszerhez, miközben tudván tudta, hogy az jelenlegi állapotában hihetetlen versenyhátrányba kényszeríti a cégeket. Többek között, hoz példát Róna, egy magyar háztartásnak vagy vállalkozásnak - főként a rárakódó pénzintézeti költségek miatt - kétszer annyiba kerül egy euróhitel, mint egy cseh famíliának vagy cégnek. Ez pedig behozhatatlan versenyhátrányt jelent.

A bankrendszernél kéne kezdeni

És ez vezetett oda, hogy a bankok nyakló nélkül szórták ki hiteleiket - gyakran tőkeállományuk 160-170 százalékának megfelelő összeget helyezve ki. Most ez az arány ugyan 140-150 százalékra mérséklődött, ám egyelőre köszönő viszonyban sincs a kívánatosnak tartott 90 százalékos aránnyal. Márpedig munkahelyteremtés nincs, ha a bankok cudar helyzete miatt összeomlik a fizetőképes kereslet és a beruházási kedv. Róna szerint ugyanis ha Orbán Viktor sem nyúl hozzá a bankrendszerhez, akkor bizony nem tölti ki a négyéves ciklusát, az új monetáris politika hiányába ugyanúgy belebukik, mint Gyurcsány Ferenc. Úgyhogy Róna arra jutott, hogy sokkal nagyobb bizalmat szülne a piacokon, ha Orbán a bankrendszer átalakítását ígérné meg, mint bármilyen megszorítás belengetése.

Mindenestre a pénzintézetek most nagyon csehül állnak, ugyanis a Hetek MNB-közeli információi szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elvégezte az úgynevezett stresszteszteket, melyek azt mutatják, hogy a 220 forintos svájci frank, illetve 300 forintos euró környékén komoly baj lehet a bankokkal - nevezetesen előállhat a tömeges fizetésképtelenség. (A Hetek úgy tudja, hogy jelenleg a mintegy 1,4 millió különféle jellegű devizahitelből körülbelül 120 ezret nem törlesztenek hónapok óta.) Márpedig, magyarázza Róna, ha az ügyfelek nem fizetnek, veszélybe kerül a pénzintézetek forrásoldala, és ez végighullámzik az egész nemzetgazdaságon. Ugyanis a rendszer úgy működik, hogy a bank annak érdekében, hogy további hiteleket tudjon kihelyezni, hitelállományát kedvezményesen eladja egy úgynevezett hitelkihelyező társaságnak. Csakhogy ezek a társaságok - tekintve, hogy a jelenlegi szabályozás szerint nem gyűjthetnek betéteket - szintén hitelből fedezik a hitelállomány-vásárlást. Ám ha a bankok forrásoldala kiszikkad, akkor a hitelkezelő cégeknek sem képesek kölcsönadni, és a kör bezárul: a bankok ott állnak a hitelállományukkal, jelentős bevételkiesés mellett. Persze ilyenkor egy bank lefoglalhatja a kölcsönadott pénz fedezetéül szolgáló ingatlanokat, autókat, csakhogy ezek a nyakán maradnak, hiszen egyrészt hirtelen erős kínálati piac alakul ki, másrészt - magyarázza Róna -, más pénzintézetek sem tudnak kölcsönt adni az esetleges lakás- és autóvásárlóknak. És ebben a helyzetben a bankok külföldről is nagyon nehezen tudnának pénzhez jutni, hiszen ha a nemzetközi piac azt érzékeli, hogy labilis a magyar pénzintézetek forrásoldala, akkor nem folyósít kölcsönöket.

Adósság-visszafizetés erőltetett menetben

És még egy nagyon fontos tétel van, ami befolyásolja az ország pénzügyi helyzetét: nevezetesen, hogy képes-e külföldi hiteleit törleszteni az állam. Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója szerint, amikor Orbán az említett forráskivonásra gondolt, akkor épp a külföldi hitelállomány lefaragásáról beszélt, amit úgy lehet érdemben csökkenteni, hogyha Magyarország a következő három évben - devizaárfolyamtól függően - 700-1000 milliárdot törleszt minden esztendőben. Persze azt Mellár sem vitatja, hogy művészet ezt a summát anélkül kigazdálkodni, hogy komoly forrásokat vonjanak ki a gazdaságból, illetve ne sarcolják meg az embereket. Szerinte a megoldás kulcsa az úgynevezett nagy elosztási és ellátórendszerek reformja. Például Mellár megítélése szerint jelentős milliárdokat lehet nyerni a felsőoktatási rendszer racionalizálásából, hiszen a kutatási igazgató úgy látja: semmi szükség mintegy 70 egyetemre, főiskolára, illetve fölösleges a 18. évüket betöltők 50 százalékát beiskolázni. Mellár úgy kalkulál, hogy 20 felsőoktatási intézmény elegendő lenne, és ebből például 10-et tarthatna el az állam, a többi pedig a piacról élne.

Már az idén rendszert kell faragni

Ezenkívül Mellár megkurtítaná az állami vagy részben állami tulajdonú cégeknek nyújtott adókedvezményeket és állami támogatásokat - a két tétel jelenlegi formájában mintegy 1000-1000 milliárdos nagyságrendű. És némiképp erősen átalakítaná a közigazgatást, például centralizálná a 3200 települési önkormányzatot, ugyanis szerinte semmi szükség ennyi irodára és hivatalra. Az egészségügyet viszont átstrukturálná Mellár, de pénzt nem vonna ki belőle. A kutatási igazgató persze számol azzal, hogy ezek az intézkedések a fideszes polgármesterek körében ellenérzéseket szülhetnek, hiszen például mindenkinek a saját egyeteme a legfontosabb. De Mellár szerint, ha csak vág a kormány, akkor újból kinő a fű (magyarán megszorításokkal csak ideiglenesen lehet helyre tenni a bajokat), és annak nem sok értelme van. Ám, figyelmeztet a kutatási igazgató, a kormánynak már a 2011-es költségvetésbe be kell emelnie egyes rendszerátalakításokat, különben veszélybe kerül a tartható büdzsé.

Olvasson tovább: