Miután Pősze Lajost a Gárdára vonatkozó kijelentése miatt hátrébb sorolták a pártban, ön elköszönt a bajtársaktól. Ez egy folyamat befejező akkordja volt, vagy csak kollegiális udvariasság?
- Többször találkoztunk a Jobbik országos választmányában, ő volt a kilencvenfős társaságban az egyetlen, akivel észérvek mentén lehetett kommunikálni, és nem csupán az ideológiát szajkózta. Mondok egy példát: programot írtunk, amit ugye az országos választmánynak jóvá kell hagynia. Valaki bedobta, hogy vegyük be a programba a jövedéki adó kétszázalékos emelését, és ebből támogassuk a sportot. Mivel én tizenhat éve jövedéki termékkel foglalkozom, pontosan tudtam, hogy ha ezeket az agyonadóztatott árukat tovább terheljük, abból hatalmas felháborodás lesz. A büfében vázoltam Pősze úrnak a dolgot, aki aztán szót kért, és a téma kikerült a programból. Kilencven emberből csak vele lehetett erről érdemben beszélni, mert a többiek éljeneztek, át sem gondolták, hogy pont azokat a választókat veszítjük el, akik a vállukon viszik a magyar gazdaságot.
Azt mondja, hogy a többiek az ideológiát szajkózták. Konkrétan melyiket?
2010. 08. 27. (XIV/34)
