Kereső toggle

Nem vedlett a kígyó

– mondja Pachl Tamás, a Jobbik nyáron leköszönt Komárom-Esztergom megyei alelnöke

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A Gárda és Jobbik között egyértelmű törés van, most éppen a se veled, se nélküled korszak. Létrehozták, aztán a fejükre nőtt, ezért hanyagolják, de gesztusokat azért tesznek feléje, miközben a gárdisták egy része ki akarja őket rángatni a parlamentből.”

Miután Pősze Lajost a Gárdára vonatkozó kijelentése miatt hátrébb sorolták a pártban, ön elköszönt a bajtársaktól. Ez egy folyamat befejező akkordja volt, vagy csak kollegiális udvariasság?

- Többször találkoztunk a Jobbik országos választmányában, ő volt a kilencvenfős társaságban az egyetlen, akivel észérvek mentén lehetett kommunikálni, és nem csupán az ideológiát szajkózta. Mondok egy példát: programot írtunk, amit ugye az országos választmánynak jóvá kell hagynia. Valaki bedobta, hogy vegyük be a programba a jövedéki adó kétszázalékos emelését, és ebből támogassuk a sportot. Mivel én tizenhat éve jövedéki termékkel foglalkozom, pontosan tudtam, hogy ha ezeket az agyonadóztatott árukat tovább terheljük, abból hatalmas felháborodás lesz. A büfében vázoltam Pősze úrnak a dolgot, aki aztán szót kért, és a téma kikerült a programból. Kilencven emberből csak vele lehetett erről érdemben beszélni, mert a többiek éljeneztek, át sem gondolták, hogy pont azokat a választókat veszítjük el, akik a vállukon viszik a magyar gazdaságot.

Azt mondja, hogy a többiek az ideológiát szajkózták. Konkrétan melyiket?

- Azt, hogy az a jó magyar, aki folyamatosan a Nagy-Magyarországról, a történelmi sérelmekről, a múlt nagyjairól beszél. Nekem ez nem ment. 2010-et írunk, ne akarjunk 1945 előtti aggyal gondolkozni a 21. században, mert úgyse fog sikerülni, vagy ha igen, akkor ki fognak utálni minket a világból.

Amikor jobbikos lett, ez nem volt világos ön előtt?

- Azt gondoltam, hogy egy nulláról induló pártnál természetes, ha vannak kevésbé aktuálisan, értelmesen gondolkodó emberek, mert hát nagy a szórás. Bíztam benne, hogy ebből ki fogunk nőni, a kígyó levedli a bőrét, átadjuk a helyet a gondolkodó, vezetőképes embereknek. Sőt azt is reméltem, hogy azok az úttörők, akik elkezdték a Jobbikot építeni, belátják majd, hogy náluk alkalmasabbak érkeztek, és engedik pozícióhoz jutni a szakterületükön értelmesebb és hasznosabb tagokat. De nem ez történt.

Ez a helyi viszonyok kórképe, vagy országosan jellemző tendencia?

- Amit helyben tapasztaltam, az ismereteim szerint kivetíthető az egész országra. Minden politikai pártban zajlanak a könyöklések, ügyeskedések, trükközések - ez a papírforma. De a Jobbikban, ahol szinte baráti volt a viszony, elfogadhatatlan, hogy valakit - jelesül engem - úgy döntsenek meg pozíciójában, hogy egy titokban összehívott megyei közgyűlésen azt hazudják, hogy az illető ellen fegyelmi eljárás zajlik Budapesten. Egy hónapig vártam választ az elnöki beavatkozást kérő levelemre, amit a helyben zajló torzsalkodások kapcsán írtam Vona Gábornak, de semmi nem történt. Viszont, amikor hetek múltán szintén levélben jeleztem a lemondásomat, egy órán belül érkezett a reakció, hogy elfogadják. Ezt követően oszlatták fel technikailag és szervezték újjá azonos vezetéssel az „elnökség egyhangú döntése értelmében" a tatabányai alapszervezetet, mivel ott még mindig többségben voltak az én támogatóim.

Jól értem, hogy tulajdonképpen azok nem akarják tudomásul venni, hogy eljött a szakpolitizálás ideje, akik betolták a Jobbikot a parlamentbe? A Magyar Gárdára és a többi kriminális félkatonai szervezetre gondolok.

- A Gárda egy óriási PR-fogás volt.
A társadalom felé kommunikált célkitűzéseket sajnos megették a tagok. Egy egyszerű gárdista tényleg karitatív céllal vagy a hagyományőrzés miatt jelentkezett a csapatba. Az önmutogató, lumpen militarista beállítottságúakat most hagyjuk. Mivel parancsuralmi rendszer van, a jóemberek akkor mennek masírozni, amikor mondják nekik, anélkül hogy az adott feladat értelmén elgondolkodnának.

Azt állítja, hogy a Gárda vezetése - a Jobbikkal karöltve - nem a meghirdetett társadalmi célokra használja fel ezeket az embereket?

- Ha egy vezető nem veszi észre, mikor használják politikai PR-célokra azt a szervezetet, amelyet ő irányít, akkor rossz vezető, vagy beépített ember. Ez a két lehetőség van. A Gárda exvezetője jelen pillanatban a képviselőházban dolgozik nem kevés fizetésért, míg az ő gárdistái a rendőrökkel kínlódnak az utcán, és arra várnak, hogy a bíróságok semmissé nyilvánítsák a harminc-ötvenezres bírságaikat. Szerintem komoly nézetkülönbség van a vezetés és a tagok között. Pősze Lajos tökéletesen mondta, hogy a Gárda most nem aktuális, félre kéne tenni, mivel a Jobbik nem ért el akkora sikereket, hogy politikailag meg tudná védeni. Átmeneti megoldásként be kellene olvadniuk a polgárőrségbe, a nemzetőrségbe, el kellene bújniuk, amíg a patronáló párt olyan helyzetbe nem kerül, hogy ismét hivatalossá tudja tenni őket. A tagság simán meg is lépné ezt a túlélési manővert, hogy az említett testületekben tehessék azt, amiért eredetileg a Gárdába jöttek, de mivel a Jobbiknak szüksége van rájuk a politikai ügyeskedésekhez, a vezetőik nem engedik őket máshová. Így viszont az egész szép lassan szét fog hullani.

Vona Gábor épp az idei Magyar Szigeten tett újabb gesztusokat a Gárda, a Hatvannégy Vármegye, a Betyársereg és a többi hasonló társulat felé, azt állítva, hogy sokkal üdítőbb a magyar harcosok között lenni, mint a „Parlament bűzös levegőjét" szívni.

- Ez duma. Pősze Lajos letolásával Vona Gábor meghúzott egy határvonalat. Ez azt jelenti, hogy ebbe a társaságba jobbközépről nem lehet belépni, illetve nem ajánlatos, mert ők úgysem alkalmazkodnak, a jobbszélről érkező radikálisok, militánsok száma pedig erősen korlátozott. Aki jönni akart, már itt van. Fejlődésre semmi kilátás, mivel tudjuk, hányan vannak, tudjuk, milyen szervezetekbe tömörülnek. Vona Gábor mellettük tette le a voksát, mert ez a létszám elég arra, hogy őt és a barátait bejuttassa a parlamentbe. Szüksége van rájuk, ezért vetített nekik a Magyar Szigeten, és ezért finanszírozta a bulijukat.

A Jobbik jövője ezek szerint itt, ezzel az irányvonallal megrekedt?

- Kész, lefőtt a kávé.

Ehhez képest arról beszélnek, hogy nemsokára ők fogják kormányozni Magyarországot.

- Ahhoz a konszolidált középosztályhoz tartozó polgárokkal kéne párbeszédet kezdeményezni, de eszük ágában nincs. Hetvenkét körzetben hetvenkét szavazatszámlálót delegáltam mint kampányfőnök az országgyűlési választások első fordulójában. Utána összejöttünk egy kis eredményváró vacsorára, ahol én csak síró-rívó, bánatos embert láttam, akik mind hozzám, a megyei alelnökhöz jöttek panaszkodni, hogy a Gábor azt ígérte, kormányozni fogunk. Csak annyit tudtam kérdezni tőlük: ti mit néztek, a cseh kettőt? Aki ezt elhitte, az nem ismeri a valóságot, nem olvas újságot, nem néz tévét.

A Jobbik vezetése csak akkor tudna meríteni a Fidesz szavazótáborát képező jobboldali holdudvarból, ha tudatosan elsodródna a szélsőséges, militáns, ultranacionalista gerilla vonaltól?

- Amióta a Fidesz a szociális helyzet miatt kénytelen olyan témákban és úgy megnyilvánulni, ami szinte már átsorolja őt a baloldalra, a jobbközép úgymond megszűnt Magyarországon. Az uniós választások után a korábbi négyszázezer szavazó mellé további négyszázötvenezer jött, akiket a Jobbik meg tudott szólítani, de ezzel a szélső mező kiürült. Középen viszont még volna lehetőségük, ha elég okosak lennének kihasználni, mert van rá igény. Történelmi tény ugyanis, hogy Magyarországot jobboldalról kell irányítani, de az is, hogy a kilengéseket nem szeretjük. Ha szeretnénk, akkor már 2006-ban az utcáról át lehetett volna venni a hatalmat. De a magyar emberek sosem szerették az ilyesmit.

Hol húzódnak a valódi törésvonalak a Jobbikon belül, ha a Gárda csak PR-felület, de aki beszól nekik és szakpolitikát követel, azt hátraléptetik?

- A Gárda és a Jobbik között egyértelmű törés van, most éppen a se veled, se nélküled korszak. Létrehozták, aztán a fejükre nőtt, ezért hanyagolják, de gesztusokat azért tesznek feléje, miközben a gárdisták egy része ki akarja őket rángatni a parlamentből. A párton belül megoszlik a megítélésük, de egyelőre az a csapásirány dominál, hogy nem kapnak fülest még az ordító hibákért sem. Legfeljebb lebukik a kapitányuk. A pártból való kilépésem egyik oka éppen az volt, hogy egyebek mellett ebben sem volt egyértelmű a vezetés. Hogyan bízzak olyan vezetőkben, akiket több helyről is zsarolnak, és egy részük ráadásul a saját táborunkból?

Mit értsünk az alatt, hogy több helyről is zsarolják a jobbikos vezetőket? Nem Vona Gábor fújja a passzátszelet a pártban?

- Nagyon egyszerű kérdést szoktam feltenni a jobbikosoknak: tudjátok-e, hogy Vona Gábor miből él? Na, ilyenkor szoktak elküldeni Izraelbe. Gábor már nem dolgozik pedagógusként, és már annak a bizonyos biztonságtechnikai cégnek sem üzletkötője. Azóta gyereke született, Hugo Bossban jár, és továbbra sem fotoszintetizál, valamiből tehát finanszírozza a kiadásait. Mivel a pártvezetés nem gazdag emberekből áll, a mecénások állják a költségeket, cserébe viszont van beleszólásuk a folyamatokba. A párton belül további két potens: Szabó Gábor pártigazgató - aki szinte név szerint ismer minden jobbikost, hiszen ő felelt a legtöbb alapszervezet létrehozásáért - és Novák Előd, aki tökéletes főszerkesztője lenne a Kuruc.infónak. Ez a szélsőséges véleményformáló orgánum szintén zsarolja a Jobbikot. Vonáéknak azonban érdekük ez a kényelmetlen szimbiózis, mert azt a belső négyszáz-négyszázötvenezres tömeget, akiket ezzel a zsidózó, cigányozó retorikával táplálnak, így tudják napi szinten magukhoz kötni, egyben tartani. A baj csak az, hogy míg a pártvezetés hírfelületként tekint a Kurucra, az olvasók szentírásként.

Szembement Vonával, ledarálták

Részletek a Kiss Róbert lebuktatott gárdakapitánynak tulajdonított búcsúleveléből:
(…) Mielőtt 2008 őszén a Magyar Gárda főkapitányi posztján az akkor lemondott Dósa Istvánt váltottam, több órán át beszéltem négyszemközt a Jobbik elnökével, Vona Gáborral. Gábor akkor az értésemre adta, hogy Dósának azért kellett mennie, mert szembement a párttal. A Jobbik vezére egy percig sem tagadta előttem, hogy a Magyar Gárda a párt alá tartozik, és olyan főkapitányra van szüksége, aki lojális a pártvezetéshez. Mivel én akkor a Jobbikot tartottam az egyetlen hiteles magyar pártnak, ez nem is volt számomra visszatetsző. Ezért is vállaltam el a felkérést, szívvel-lélekkel. Dósával ellentétben én egyetértettem Gáborral abban, hogy a Jobbikot illeti a Gárda stratégiai irányítása, a főkapitányt pedig az operatív irányítás joga. Csakhogy a választások után nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a Gárdát életre hívó Jobbik nem akarja irányítani azt sem stratégiai, sem semmilyen szinten. Csak el akarja lehetetleníteni, jelentéktelenné akarja tenni, miután felhasználva a Gárda erejét, a párt elérte célját, és bekerült a parlamentbe. Az első komolyabb konfliktusom a pártvezetéssel akkor volt, amikor Vona Gáborék a tiltakozásom ellenére létrehozták a Magyar Nemzeti Gárdát, ami egy gyenge, jelentéktelen változata annak a szervezetnek, amelynek működéséért jómagam és mások is rengeteg erőfeszítést tettünk, szabadidőt, energiát nem kímélve, s amiért sokan még a megalázó büntetőeljárást is vállaltuk. Véleményemet a Magyar Nemzeti Gárda megalapításakor Gábor szemébe is mondtam; erre több tanúm is van.
A szemére vetettem, hogy hazudott a párt szimpatizánsainak és a gárdistáknak, amikor arról beszélt, hogy neki szívügye a Magyar Gárda. Az igazság az, hogy csak kihasználta a Gárdát politikai célokra, ahogy tette ezt a Jobbik vezérkara is. (…)
Érdekes, hogy miután nyíltan szembementem a pártvezetéssel, a nemzeti oldal fórumai, élén a Kuruc.infóval, betámadtak és hazugsággal vádoltak. Szinte ugyanazt játszották el velem, mint annak idején Dósa Istvánnal. Először a pornózó Müller Niki ügyében értek támadások, majd felkerült az internetre az a bizonyos videó. Mindkét ügyet az a Kuruc.infó fújta fel jó nagyra, amelynek szerkesztői között bizony ott volt egy ismert jobbikos országgyűlési képviselő is. Micsoda véletlen! (…) A valódi bűnöm az volt, hogy Vona Gáborékkal szemben kiálltam a Magyar Gárdáért, amit fontosnak tartottam, és fontosnak tartok mind a mai napig is! Ezt a lépésemet honorálta a Jobbik vezetése azzal, hogy a magánéletemet aljas módon kiteregette! (…) Lenne mit mesélnem azokról a magukat hazafinak, nemzetvédőnek tartó emberekről, akik bizony nap mint nap hazudnak választóiknak, szimpatizánsaiknak és saját karrierjüket építgetve üzleti hasznot húznak ebből a közegből. Tudnék mesélni szír támogatóról, az elvtelen Orbán–Vona-alkuról, a Kuruc.infót szerkesztő Jobbikos országgyűlési képviselőről, elhallgatott jobbikos ügyekről, mocskos pártfinanszírozásról, arról, hogy kit és miért is vertek meg a Magyar Szigeten, ki kinek üzent ezzel, és ki miért akarja elkenni, elhallgatni ezt a pártügyet (is). Vagy éppen arról, hogy a Magyar Gárda számla nélkül beszedett tagdíjait hogyan kellett leadnom bizonyos személyeknek…

Olvasson tovább: