Politikai operetté vált a 2008 óta hiányos Alkotmánybíróság két új tagjának megválasztása, miután a kormányoldal befutóit csak a kétharmados többség tudta pályán tartani a megmérettetésben. A jogászszakma mértékadó képviselői szerint Stumpf István jelölésével a Fidesz újabb törvénysértésbe hajszolta bele a parlamentet.
Az új kormány kitüntetett figyelmet szentel mindennek, amiben szerepel az „alkotmány" szó: alkotmány-előkészítő bizottság dolgozik egy új alaptörvény megszövegezésén, két hónap alatt négy alkalommal módosították a jelenleg is hatályos törvényszöveget, és alkotmánybírákat is választat az Országgyűléssel még a vakációs időszak beköszönte előtt. Ahhoz azonban, hogy saját jelöltjeinek esélyeit bebiztosítsa, ki kellett operálni a vonatkozó törvényből azt a szakaszt, amely ez idáig a pártkatonák testületbe jutását megnehezítette, illetve egy olyan tizenöt tagú eseti bizottság gründolására volt szükség, amelynek kétharmados kormánypárti többsége jelöltként fogadja el az egyes pártok, de főleg a saját delegáltjait.
„Színházat csinálnak az egész ügyből" - fogalmazta meg véleményét a szocialista Simon Gábor, aki elképesztőnek nevezte, hogy a Fidesz egymaga két jelöltet ajánl a két üres székre. Schiffer Andrásnak, az LMP frakcióvezetőjének ugyanerről a „felesleges bohóckodás" szókapcsolat jutott az eszébe. Szerinte is botrányos, hogy Orbán Viktor - a házelnök és a köztársasági elnök jelöléséhez hasonlóan - levélben jelezte, kiket látna szívesen alkotmánybíróként, megelőlegezve, hogy „szervilis emberei" úgyis végrehajtják majd utasításait a bizottságokban.
A kormányfő favoritjainak egyike - annak ellenére is, hogy életkora miatt csak két és fél évig tudná ellátni feladatait a taláros testületben - Bihari Mihály, volt alkotmánybíró, akit a hivatalos indoklás szerint a Fidesz baloldali szavazóira figyelemmel érhetett a megtiszteltetés. (No meg, egyes elemzők szerint a vizitdíjvita során, akkor még aktív alkotmánybíróként tanúsított jószolgálataiért cserébe.) Vele kapcsolatosan további aggályként merülhet föl, hogy élesen bírálja a rendszerváltás hajnalán megszületett, szabadságjogokat rögzítő szabályozást. A gyülekezési és egyesülési jog esetében azonnal hatályon kívül helyezné a szerinte elavult törvényt, ezzel kényszerítve a parlamentet új, a kor kihívásaihoz illő szöveg megalkotására.
A másik befutó Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány vezetője és az új Alkotmány koncepcióját előkészítő bizottság egyik szakértője, miniszterelnöki tanácsadó, akinek szakmai alkalmassága azóta is folyamatos vita tárgya. A szocialisták Mészár Rózát, a Legfelsőbb Bíróság büntetőbíráját, a Jobbik a Szent Korona-kutató ügyvéd Zétényi Zsoltot, míg az LMP három szakembert: Lehoczkyné Kollonay Csilla munkajogi professzort, Tóth Mihály büntetőjogászt és Bándi Gyula tanszékvezető egyetemi tanárt kérte fel a megmérettetésre.
Miután a forgatókönyvnek megfelelően az eseti bizottság kormánypárti többsége valamennyi szakembert alkalmasnak találta a jelöltségre, már csak az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtt zajló - amúgy formabontó és a korábbi pártközi háttéralkuk helyére lépő - meghallgatások maradtak hátra. A volt kancelláriaminiszter megérkezéséig a kormánypárti képviselőket és a sajtó munkatársait sem igazán lehetett tűzbe hozni az ellenzéki jelöltek beszámolóival, olyannyira, hogy Schiffer Andrásnak külön kérnie kellett a levezető elnököt a hangzavar beszüntetésére. A szocialisták főleg a december 31-ig tartó alkotmányozási periódus rövidségének elítélését akarták kimondatni a jelöltekkel, míg a Jobbik képviselői a Szent Korona és az „ezeréves történeti alkotmány" iránti elkötelezettségüket firtatták.
Stumpf, a nap - Lamperth Mónika MSZP-s bizottsági tag megfogalmazásában - „politikai primadonnája" papírból olvasta a bizottságnak, miért is alkalmas a megtisztelő pozíció elnyerésére, és valóban tiszteletre méltó szakmai életutat bontott ki a hallgatóság előtt. Kár, hogy nem a jogtudományok terén. És erre utaltak azok az ellenzéki kifogások is, melyek élén az LMP frakcióvezetője már a meghallgatás előtti héten is elfogadhatatlannak nevezte Stumpf a politológia és a szociológia terén végzett tudományos tevékenységének jogi természetűvé keresztelését. A Fidesz jelöltje szerint nemhogy a törvényben megkövetelt húsz, hanem egyenesen huszonöt év szakmai múlttal büszkélkedhet, és különben is a jogszabály nem szakvizsgát követel, hanem olyan tevékenységet, amihez jogi végzettség szükségeltetik.
Akárhogy is számolta, Schiffer Andrásnak akkor is csak tizenkét év jogi pálya jött ki, és ebbe nagylelkűen beleszámolta még a kancellárián eltöltött négy évet is, amihez szintén nem kell jogi végzettség. Balsai István fideszes bizottsági elnök mentőkötelet dobott ugyan az egyre kipirultabban és hangosabban érvelő tudósnak, mikor közölte, hogy a szakmai alkalmasságát firtató kérdésekre nem kell válaszolnia, mert arról már előző nap döntött az eseti bizottság. De Stumpf nem élt a lehetőséggel, és elmagyarázta Schiffernek, hogy a jogelméleti, államtudományi munkásságról napjainkban az a kiszélesedő értelmezés hódít, melynek köszönhetően az alkotmánybíró-választásnál egyre inkább gyakorlati, és nem elméleti szakemberek kerülnek a testületbe.
A bizottság valamennyi jelölt indulását támogatta, igaz, egyedül Stumpf István zsebelhette be az összes ellenzéki elutasítást. Az LMP szerint jelölésével a kormánypártok „egyfajta törvénysértésbe hajszolhatják bele a parlamentet". Schiffer egyenesen úgy vélte: ilyen alapon Havas Henriket is lehetett volna alkotmánybírónak jelölni. Ha a lapzártánk másnapján zajló parlamenti szavazáson a Fidesz jelöltjei lesznek az Alkotmánybíróság új tagjai, akkor a taláros testület tizenegy tagjából nyolcra emelkedik az újraválasztható bírák száma.
