Az újrafogalmazott önkormányzati választási törvény önmagában erősen mérsékelte a szocialisták őszi esélyeit, ám a kormánypárt semmit nem bíz a véletlenre, az összes még vörös nagyváros választókerületi rendszerét fideszes megyei főjegyzőkkel daraboltatják fel és építik újra.
Éppen átrajzolja Magyarországot a Fidesz – a szó politikai és elsődleges értelmében egyaránt. Ugyanis az önkormányzati választásokra készülő kormánypárt felére csökkenti a helyhatósági képviselők számát, így a választókerületi és városatyai létszám arányosítása érdekében gyakorlatilag egy új voksolási térképet kell felskiccelni. A mintegy 3200 település zöme már végzett a feladattal, a jegyzők meghúzták az új választókerületi határokat, illetve, ha igény volt rá, a kerületeket alkotó szavazókörzeteket is átformálták. Ennek ellenére mégsem jutott nyugvópontra a kérdés, várhatóan több tucat település fordul majd az országos, illetve a helyi választási bizottságokhoz, mondván: sérült az esélyegyenlőség és az arányosság elve a frissiben kijelölt kerületeknél.
Rajzolnak és vívnak
A kijelölési háború a jegyzők között zajlik, pontosabban a települési főjegyzők viaskodnak a megyei főjegyzőkkel – ugyanis utóbbiaknak törvény adta hatalmában áll, hogy felülírják falusi és városi kollégáik döntését. Persze a konfliktus nem automatikus, ott robban ki, ahol szocialisták és fideszesek feszülnek össze. A kormánypártnak ugyanis alapvető érdeke, hogy négy, jelenleg vörös nagyvárost narancsszínre fújjon át: Nyíregyházát, Szegedet, Miskolcot és Budapestet kell beterelni a fideszes akolba. És az országgyűlési választások eredményének ismeretében sem egyértelmű, hogy ez sikerül. Pontosabban a Fidesznek nem attól kell tartania, hogy e városok képviselőtestületében az MSZP szerezne többséget, hanem attól, hogy kitartanak az MSZP-s első emberek.
Bár a szegedi Botka László és a miskolci Káli Sándor szintúgy elbukott a parlamenti voksoláson, alapvetően nem a városi választókerületük utasította el őket, hanem a választókerületekhez tartozó külső települések nem kértek belőlük. (Kálit három, Miskolcon kívüli település húzta le, Botkát pedig sok apró falu.) És bizony, ha a Nyíregyházát vezető Csabai Lászlóné rászánja magát, hogy elindul, akkor befuthat – fideszes önkormányzati forrásaink szerint ugyanis a polgármester asszony ugyanúgy be van betonozva, mint Kósa Lajos Debrecenben. (Megjegyzendő: a szocialista polgármesteri posztok ugyan dagaszthatják a baloldal kebelét, de igazából szimbolikusak, ugyanis fideszes többséggel a hátában az MSZP-s városvezető gyakorlatilag még a fizetéséről sem dönthet.)
Szóval a körzetátrajzolási képlet rendkívül egyszerű: a települési jegyző közleményben deklarálja, hogy miként alakulnak az új határok, amiket azonnal megfellebbeznek, és az ügy átkerül a megyei főjegyzőhöz. Márpedig a 19 megyei közgyűlésből 18 fideszes, következésképpen a főjegyző is az. A dolog külön pikantériája, hogy a főjegyzői verdikt ellen nincs fellebbezés, legfeljebb a választási bizottságoknak lehet panaszkodni, hogy nem arányos, illetve nem igazodik a település tradicionális tagolásához az új körzetrendszer. (Azaz egyik kerületben túl sok lakos zsúfolódott össze, a másikban túl kevés, és így tovább.) A jelek szerint azonban ez nem hatja meg a megyei főjegyzőket, határhúzó ceruzájukat nem feltétlenül a pártatlanság vezeti.
Itt az adat, hol a bázis
Hogy mi alapján rajzolnak a megyei főjegyzők, arról csak sommás – és nem igazolható – vélemények akadnak. A leggyakoribb vélekedés, és ez esetben a szocialisták és a jobbikosok egybecsengenek, miszerint a Fidesz-központ utasításai szerint módosulnak a választókerületi határok. (És ebben a kontextusban gyakran emlegetik a Fidesz pártigazgatójához, Kubatov Gáborhoz köthető adatbázisokat, amelyek a lakosok pártpreferenciáit is számon tartják. Azért a hitelesség kedvéért álljon itt, hogy ezeket az adathalmazokat vizsgálták, és végül a bíróság úgy találta: nem alkalmasak a választás befolyásolására.)
Annyi mindenesetre biztos, hogy a három említett nagyvárosban össze nem tartozó városrészeket olvasztottak össze, például a szocialisták mellett még mindig kitartó lakótelepi körzetekhez jobbra húzó kertvárosi területeket csatolnak. Miskolcon például akad olyan körzet, amiből egy ötszáz méter hosszú vonal türemkedik ki, ugyanis vélhetően „kimatekolták”, hogy az az egy utca még kell a kerület biztos elhozásához. Szegeden pedig előfordult, hogy az eddig gyakorlatilag önálló választókerületként működő, balos, több mint 5 ezer lakosú Szőreghez hozzácsapták Újszeged egy részét (mintegy 2 ezer lakossal), így gyengítve az MSZP-s esélyeket. És mindhárom városban kettévágják azokat a kerületeket, ahol több ciklus óta 50-60 százalékban nyertek MSZP-s városatyák. A magyarázat: így csak egy fél kerületben ismerik igazán a beágyazott jelöltet.
Zanzásított szocik
A Fidesz most úgy számol, hogy az egyéni választókerületeket hozza el, így ezek arányát erősíti a kompenzációs listán megszerezhető mandátumok ellenében. Miskolc esetében például egyéniből 28 képviselő jutott a testületbe, kompenzációs listáról pedig 18, így az arány mintegy másfélszeres volt. Az új rendszerben viszont 20 egyénit és 8 kompenzációs városatyát lehet választani, azaz az arány két és félszeres lesz. Hasonló a helyzet Szeged esetében, ahol az eredetileg 42 fős testületbe 24-en jutottak be egyéniből, 18-an pedig kompenzációs listán, az új felállásban viszont ez az arány 20 és 8 lesz, és így alakul majd a most 66 tagot számláló, 35 fősre csökkenő budapesti közgyűlés. Ezekben a városokban a szocialista párt azonban pár egyéni és egy-két kompenzációs mandátummal nyugodtan kalkulálhat (Miskolc például 6-9, Budapest pedig 7-10 közgyűlési hellyel számol), a legnagyobb vérveszteséget a kis- és közepes városok szenvedik majd el. Összességében a mintegy 8-9 ezer szocialista önkormányzati képviselőből negatív becslések szerint pár száz, pozitív kalkulációk szerint mintegy 1000-1500 maradhat talpon.
