Nem indokolta a Fidesz vezérkara, hogy az általuk öt éve az államfői székbe emelt, a Gyurcsány-kormánnyal sokszor élesen konfrontáló, mérsékelt jobboldali körökben népszerű Sólyom László helyett miért épp Schmitt Pált jelölik köztársasági elnöknek. Noha fideszes körökben, illetve a párt értelmiségi udvarában (szigorúan fű alatt) okozott némi megütközést a döntés, nyílt kritikára eddig nem került sor.
Ráadásul közel sem egy kaliber a két politikus. Sólyom Lászlónak soha nem voltak kommunista vegyértékei, míg Schmitt Pál magasabb állami tisztséget töltött be a pártállam idején (az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt miniszterhelyettesi rangban), mint az - amúgy a jobboldalon rendre utódpárti jelzővel illetett - MSZP-frakcióból ma bárki. Míg Sólyom tudományos körökben szaktekintélynek számít, addig Schmitt inkább a könnyedebb sportvilágban jeleskedett. Bár a távozó államfő jobboldali elkötelezettsége nyilvánvaló volt, mégis nehezen hihető, hogy Schmitt nála jobban lesz képes megvalósítani az államfőtől elméletileg megkövetelt „pártok felettiséget", mint ahogy az is kétséges, hogy valamiféle ellensúlya lesz a kormánynak. Jóllehet, az egykori olimpikon biztosan közvetlenebb és „emberibb" lesz, illetve jobb diplomata, mint Sólyom László, akit számtalanszor ért az a vád, hogy túlzottan ridegre szabta államfői stílusát.
Könnyebben mehet?
A döntés mögött a legtöbben (értsd: középszintű fideszesek) mégis azt látják, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek könnyebb lehet két év múlva Schmitt Pált felállítani az államfői székből, mint mondjuk egy tekintélyes akadémikust, Pálinkás Józsefet vagy Vizi E. Szilvesztert. Már, ha a miniszterelnök-pártelnök úgy dönt, hogy francia mintára átszabja a magyar közjogi berendezkedést. 1958-ban de Gaulle megreformálta az addig kormányválságról kormányválságra vergődő francia parlamentáris rendszert: megerősítették a köztársasági elnök pozícióját, a hatalmat személye köré építették. De Gaulle akkor úgy érvelt: „Arra törekedtünk, hogy (megőrizve a Parlament törvényhozói szerepét) a hatalmat ne politikai pártok osszák el egymás között, hanem a közvetlenül a néptől származó hatalomnak a nemzet által választott államfő legyen a forrása és birtokosa."
A pár hete létrehozott Fidesz-adminisztráció is afelé mutat, hogy a napi kormányzást nem Orbán Viktor végzi, az általa létrehozott miniszterelnökség afféle államfői intézményként lebeg a hétköznapi kormány felett. A napokban elindított alkotmányozás során átszabva a közjogi rendszert könnyen lehet, hogy két év múlva a Sarkozy államfő-Fillon miniszterelnök szereposztáshoz hasonlóan Orbán Viktor-Varga Mihály „páros" irányíthatja az akár forradalmian újjá alapított Magyar Köztársaságot.
Mindez persze többnyire találgatásnak számít, noha Orbán Viktor a közelmúltban többször pozitív példaként emlegette Franciaországot az anarchiából kimenekítő de Gaulle-i reformokat, és az is biztos, hogy Schmitt Pál államfővé való kinevezése majdnem biztos volt akkor, amikor az Országgyűlés elnökének delegálta a Fidesz. Az is biztosnak tűnt, hogy Kövér László lesz az új házelnök. Az ide-oda való tologatásnak értelmére egyetlen fideszes forrásunk sem tudott logikus választ adni, miközben voltak, akik elismerték, hogy a párton belül nem övezi egyértelmű dicsfény a személyi döntéseket (Sólyom „leváltása", Domonkos László fideszes képviselő jelölése az ÁSZ vezetőjének és a médiahatóság jövendőbeli elnökének kilencéves időszakra való kinevezése.)
A frakció többsége láthatóan ma még a győzelem mámorában él, legtöbben nem tartották mindezeket kardinális kérdésnek. Beszéltünk olyan kormánytaggal, aki éppen a túlzott „finomkodást" tartotta helytelennek, mondván, hogy a szavazóik radikális lépéseket várnak el tőlük. „Nem arra kaptunk felhatalmazás, hogy körömvágó ollóval csipegessük a széleket, és egyensúlyozgassunk. A bázisban már azt is a túlzott engedékenységnek tartják, hogy Bihari Mihályt jelöljük alkotmánybírónak, míg Warvasovszky Tihamért ÁSZ-alelnöknek."
Elhalkult értelmiség
Május elején több tucat értelmiségi nyílt levelet intézett az országgyűlési képviselőkhöz, amelyben arra kérték őket, hogy ismét Sólyom Lászlót válasszák meg köztársasági elnökének. A kezdeményezők között voltak neves jobboldali értelmiségiek, mint például Kopp Mária egyetemi tanár, Makovecz Imre építész, Mellár Tamás, a KSH volt elnöke, Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke, Tölgyessy Péter politológus, Vida Gábor akadémikus és Zlinszky János volt alkotmánybíró is. Rajtuk kívül ötezren csatlakoztak a kezdeményezéshez.
Az elmúlt napokban több jobboldali értelmiségit is megkerestünk az aláírók közül, de elhárították az érdeklődésünket. Úgy tudjuk, hogy az egyik szervező, Lányi András harciasabb Sólyom-párti akciótervére is többen nemet mondtak. Lapunknak csak annyit fejtettek ki, hogy nem akarnak további feszültséget gerjeszteni a Fidesz körül. Volt, aki úgy vélte: Schmitt jelölése után kristálytiszta a kép: „A Fidesz nem sokat tanult az 1998 és 2002-es hibáiból, és ott folytatják, ahol annak idején abbahagyták. Sokkal elegánsabb lett volna, ha fajsúlyosabb személyt találnak erre a kiemelt posztra, illetve ha jobban figyelembe veszik a saját, mérsékelten kritikus értelmiségük igényeit."
