Miért ennyit fizetünk a gázért és a villanyért?

Olcsóbb lehet a jövőben a lakossági és kisfogyasztói villamos energia, illetve földgáz és a távhő is, ám döntően nem a Fidesz-kormány által a héten elfogadott hatósági áras rendszer miatt. Az árképzést ugyanis a piaci viszonyok mellett az orosz gáznak való kiszolgáltatottságunk is befolyásolja, valamint drágítják a számláinkat azok a díjtételek, amelyeket az állam – törvénymódosítás nélkül – eddig is csökkenthetett volna. Felsmann Balázst, egykori szakállamtitkárt, energetikai szakértőt kérdeztük.

A statisztikák szerint a villamos energia és a gáz hazai fogyasztói ára európai összehasonlításban középszinten áll vagy annál drágább. Ha a vásárlóerőhöz viszonyítunk, akkor pedig az áramért mi fizetünk a legtöbbet a kontinensen. Mi ennek az oka?
–ŰAz áram esetében ebben jelentős szerepe van az állam által szabályozott díjtételeknek. Például az áramszámláinkba az úgynevezett kötelező átvétel keretében átvett áram költsége is bele van kalkulálva – amelyért a piaci árnál jóval magasabb összeget fizetnek a szolgáltatók. Ez a rendszer eredetileg a „zöld” áramtermelést volt hivatott támogatni, de nagyon sok olyan erőmű is bekerült ebbe a körbe, amelyek távfűtési célra adnak hőt, és mellékesen áramot is termelnek. Önmagában ez mintegy 5 százalékkal drágítja a villamos energiát. Továbbá a régióban sehol nincs ilyen magas áfája az energiának.
Az árat jelentősen befolyásoló tényező még a piaci kínálat. Ezen a téren javul a helyzet: ma már Magyarországon a német tőzsdei árszinten hozzá lehet jutni a villamos energiá-hoz. Nemcsak az erőművek fölös kínálata nő, hanem mind több szolgáltató versenyez a fogyasztókért. Nem véletlen, hogy több egyetemes szolgáltató is bejelentette, hogy a harmadik negyedévtől árat fog csökkenteni. A fent említett drágító elemektől eltekintve azt lehet mondani, hogy a piac fejlődési pályára állt, és az államnak túl sok tennivalója ezen a téren nincs. Ez azt is jelenti, hogy az energiapiaci liberalizáció nem nevezhető sikertelennek.
Mi a helyzet a gázzal?
–ŰItt egy borzasztó érdekes helyzet alakult ki. Magyarországon orosz termékmonopólium van, a gáz döntő többségében tőlük érkezik, és ez behatárolja a mozgásterünket. Nyugat-Európában is jelentős mennyiségű gázt ad el a Gazprom, de mivel ott a piaci részesedése „csak” 30 százalék, teljesen más árképzési technikát kell alkalmaznia, mint nálunk, ahol 80 százalék a részesedésük. Ott követnie kell a piaci folyamatokat, például a gázpiac egy évvel ezelőtti „bezuhanását”, illetve versenyeznie kell az algériai, a katari vagy éppen a brit gázzal. A verseny hatása Magyarországon nem érvényesül, mégpedig fizikai problémák miatt: egész egyszerűen a vezetékrendszer az orosz gázra lett kiépítve.
Ma az osztrák gáztőzsdén például 40-45 százalékkal olcsóbban lehet gázt vásárolni, mint idehaza. Sőt, ugyanaz az orosz eredetű gáz Németországban olcsóbb, mint Magyarországon. Nálunk is sokan vásárolnának gázt az osztrák tőzsdén, de a vezeték, amely ezt lehetővé teszi, mindössze félmilliárd köbméter éves kapacitással bír. A kereskedők között – finoman szólva – erős konkurenciaharc zajlik, hogy ki élhet ezzel a lehetőséggel.
Tehát az ellátási források bővítésére – diverzifikációra – lenne szükség.
–ŰA szakmán belül egyre többen beszélnek arról, hogy prioritást kellene adni a nyugat-európai rendszerekkel való összeköttetésnek. Ott ugyanis klasszikus „commodity-piac” kezd kialakulni, amelyben a kereslet és a kínálat befolyásolja az árakat. Az USA gázpiaca például így működik – jóval alacsonyabb gázárakkal.
A hatósági ár eredményezheti-e azt, hogy lakossági fogyasztóként a jövőben olcsóbban kapjuk az áramot, a gázt, illetve a távhőt?
–ŰA villanynál lehet árcsökkenésre számítani, de nem a hatósági ár, hanem a fentebb vázolt piaci viszonyok miatt. Önmagában az árképzésben minimális mozgástér van, ráadásul ezen belül számos elemnek eddig is hatósági ár jellege volt. Az elosztói és rendszerhasználati díjat, a kereskedők árrését, a kötelezően átvett energia árát egyaránt az állam határozta meg. Csak a piaci árra nem volt ez igaz – bár a szolgáltatók többnyire az állami tulajdonú Magyar Villamos Művektől vásároltak. Vagyis ezen keresztül is lehetne csökkenteni az áram fogyasztói árát: csak annyit kell mondani, hogy az MVM adja kevesebbért. Igaz, ez azt eredményezné, hogy kevesebb lenne a cég nyeresége, vagyis a költségvetés komoly bevételtől eshetne el, amit végső soron úgyis az adófizetőknek kellene pótolniuk. Tehát ez egy rövidlátó megoldás lenne.
A gáznál is csak rövid távú megoldás lehet a hatósági ár, amely akár diplomáciai problémákat is felvethet. Meg lehet mondani az érintett multicégeknek, hogy bennünket nem érdekel, hogy mekkora az import ár, meg hogy miként alakul a dollár-forint árfolyam, ennyi és ennyi legyen a hazai gázár. Csakhogy ezt nem fogják lenyelni. 2008 őszén az akkori kormány a Magyar Energia Hivatalon keresztül megakadályozta a gázáremelést, ami 2009 tavaszára azt eredményezte, hogy a német kancellár levelet írt Bajnai Gordonnak, az E.ON elnöke pedig személyesen tárgyalt vele arról, hogy mekkora kiesést szenvedtek el emiatt. Akkor 66 milliárd forinttal kellett kompenzálni a vállalatot. Tehát 2008 őszétől 2009 nyaráig olcsóbban kaptuk a gázt, ám ez után a fogyasztói árba beépült egy olyan tétel, amit hívhatunk „E.ON-kompenzációnak”. Emiatt 2009-ben, amikor az egész világon leestek a gázárak, nálunk ez nem tudott olyan mértékben csökkenni.
Nemzetközi tendenciák alapján mi várható, ősszel emelkedni fog a gáz piaci ára?
–ŰNyáron a cégek nem fognak ellenkezni amiatt, hogy a kormány befagyasztja az áraikat – hiszen a lakossági fogyasztás ilyenkor elhanyagolható. A helyzet ősztől, a szezon kezdetétől élesedhet. Annyi bizonyos, hogy a magyar gáz ára rövid távon az oroszok jóindulatán múlik: biztosan nem fogják azt mondani, hogy a franciák és a németek jól megszorongattak minket, ezért ezeknek a szegény magyaroknak is adjuk olcsóbban a gázt.
A szerződésünk egyébként 2015-ig érvényes, és az olajárhoz köti a gáz árát. Az olajár pedig az elmúlt időszakban emelkedett.