Az MSZP – képviselőinek szavai szerint – „átengedte a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztját a Jobbiknak”. Ezzel a döntéssel a szocialisták brutálisan arcul csapták megmaradt választóikat, akiknek azt ígérték, hogy őrködni fognak a demokratikus intézmények és a jogállam intézményei felett. A megújult MSZP a megbukott MSZP tradícióját folytatja, átveri választóit. Cikkünkben három kérdéssel foglalkozunk: miért a szocialistáké a felelősség a kialakult helyzetért, miért más a Nemzetbiztonsági Bizottság, mint bármely más parlamenti bizottság és miért fenyegeti a jogállamot és az alkotmányos intézményeket az, hogy a Jobbik delegálja ennek a bizottságnak az elnöki tisztét.
Az új országgyűlés megalakulását hagyományosan megelőzi a parlamenti pártok közötti egyeztetés, amelynek egyik célja a tisztségviselői helyek (elnöki, alelnöki, jegyzői pozíciók) elosztása, a bizottsági struktúra meghatározása és a bizottsági elnöki és alelnöki tisztségek elosztása. Ezúttal a Fidesz felajánlotta az ellenzéki pártoknak, hogy a létszámarány fölötti számban tölthetnek be ellenzéki képviselők bizottsági elnöki tisztséget, ugyanakkor jelezte, hogy a felajánlott tisztségek egymás közti elosztásáról az ellenzéki pártok egymással állapodjanak meg. Az MSZP ezt az ajánlatot elfogadta - holott nem kellett volna. Arra kényszerült, hogy a Jobbikkal különalkuba bocsátkozzon, ez is hiba volt. Németországban, amikor a Jobbikhoz hasonló ideológiai alapon álló Német Nemzeti Demokrata Párt 2004-ben Szászországban több mint kilenc százalékot elérve bejutott a tartományi parlamentbe, ott sem a bal-, sem a jobboldal nem állt vele szóba.
Az alkudozás eredményeként az a helyzet állt elő, hogy a szocialistáknak választaniuk kellett, hogy a Költségvetési vagy a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki tisztét akarják-e ellátni. Ők a Költségvetési Bizottságot választották. Ezt a döntést tisztességes, józan ítélőképessége birtokában lévő demokrata nem hozta volna meg. A Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki tisztének megszerzését a Jobbik elnöke politikai áttörésnek nevezte (a Jobbik eredeti célja a Külügyi és a Nemzetbiztonsági Bizottság volt, az egyiket sikerült elérnie). Ehhez a sikerhez az MSZP juttatta a Jobbikot.
Az MSZP arra hivatkozik, hogy a Költségvetési Bizottság elnöki pozíciójában jobbikos képviselő nemzetközi szégyent jelentene. Szögezzük le, nincs olyan bizottság, ahol jobbikos elnök ne lenne nemzetközi szégyen. A választások utáni nemzetközi visszhangból látható, hogy önmagában a parlamentbe jutásukat is általános megrökönyödés fogadta. Ugyanakkor a parlamenti hagyomány és egyes törvények is azért tartják fontosnak, hogy egyes bizottságok ellenzék által vezetett bizottságok legyenek, mert az az elképzelés, hogy így hatékonyabban történik a végrehajtó hatalom ellenőrzése.
A költségvetési kérdésekben, mint ahogyan szinte minden más területen, számtalan demokratikus kontrollintézmény létezik. A kormány költségvetéssel kapcsolatos politikáját kontrollálja a független Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a különböző gazdasági és pénzügyi kutatóintézetek, civilszervezetek, az IMF, az EU, a demokratikus sajtó stb. Ezen a területen nincs olyan információ vagy ellenőrzési lehetőség, amelyhez kizárólag a parlamenti bizottságon keresztül vezetne az út. Más a helyzet a Nemzetbiztonsági Bizottságban, ennek az ellenőrzési jogosítványai kivételesek, egyetlen más területhez sem hasonlíthatók.
Ki őrzi az őrzőket?
A Nemzetbiztonsági Bizottság feladatait külön törvényi rendelkezések írják elő. A Magyar Köztársaság öt nemzetbiztonsági szolgálata közül háromnak - az Információs Hivatalnak, a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak - a tevékenységét az illetékes miniszter irányítja, és a parlamenti bizottság ellenőrzi. (A két katonai szolgálat tekintetében ezt a feladatot a Honvédelmi Bizottság látja el.)
A nemzetbiztonsági szolgálatokat nem véletlenül nevezik titkos szolgálatoknak is, ezen szervek tevékenységének lényegi része a titkosság, így a többi államhatalmi szervtől eltérően itt a nyilvánosság kontrollja gyakorlatilag kizárt. Az állami szervezetrendszeren belül sincsenek olyan szervezetek, amelyeknek feladata vagy joga lenne a titkosszolgálatok ellenőrzése. Az adatvédelmi biztosnak vannak ugyan törvényi jogosítványai a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelésével kapcsolatosan, de apparátusának méretére tekintettel, érdemi lehetőségei a kontrollra alig vannak. Bizonyos esetekben bírói engedélyre is szüksége lehet a titkosszolgálatoknak, de ez sem jelenti a tevékenység érdemi kontrollját.
A nemzetközi gyakorlatban ugyanakkor számos példa mutatja, hogy az alkotmányos rendet, az ország szuverenitását és a jogállami intézményeket titkosszolgálati eszközökkel védő szervezetek demokratikus ellenőrzése létfontosságú. Ez a feladat a Magyar Köztársaságban a Nemzetbiztonsági Bizottságra hárul, amely így tulajdonképpen ellenőrzési monopóliummal rendelkezik. Ezért írja elő a nemzetbiztonságról szóló törvény, hogy „a Bizottság elnöke csak ellenzéki képviselő lehet", ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy ebben a bizottságban a képviselői helyeket nem a mandátumok arányában osztják el, hanem paritásos alapon, vagyis mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok azonos számú képviselőt delegálhatnak.
A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai olyan titkos információkat ismerhetnek meg, amelyeket még más képviselők sem. A titkokhoz való hozzájutás indokolja, hogy a törvény szerint ezen bizottságnak csak olyan tagja lehet, aki a legszigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzésen átesik, és feladatának időtartama alatt végig nemzetbiztonsági védelem alatt áll.
Nem állítom, hogy a bizottság a korábbiakban mindenkor a feladata magaslatán állt, és hogy az elmúlt húsz évben problémamentes lett volna a tevékenysége, de ebben a körben meghatározó szerepet engedni egy olyan párt képviselőjének, amely szisztematikusan támadja a demokratikus intézményeket, több mint hiba, bűn.
A bizottság elnökének ugyan nincsenek lényeges formális jogosítványai, de informális lehetőségei messze meghaladják a törvényes felhatalmazásait, hiszen az egyes szolgálatok vezetőinek elemi érdeke, hogy informálisan jó kapcsolatot ápoljanak az illetékes bizottság vezetőjével. Ez más területeken is így van, de a Nemzetbiztonsági Bizottság esetén fokozottan, hiszen a bizottság elnöke megnehezítheti a főigazgatók életét, de kellő együttműködéssel és személyes jó viszony alapján meg is könnyítheti helyzetüket.
Mi a baj a Jobbikkal?
Gyakran halljuk, hogy a Jobbikra demokratikus választás eredményeként több mint nyolcszázezer polgár szavazott. Ha csak ezt a mércét nézzük, akkor összehasonlításul leszögezhetjük, hogy Hitler nemzetiszocialista pártjára 1933 márciusában több mint 17 millió választó, a választáson résztvevők közel 44 százaléka szavazott, ettől a nácik még nem lettek demokraták.
A Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) is több mint 9 százalékot ért el egy tartományi választáson, a német demokratikus pártok mégsem tekintették demokratikus pártnak. Elsősorban a kirekesztésen, a faji megkülönböztetésen alapuló retorikájuk és filozófiájuk miatt.
A Jobbik elnöke alapítója volt annak a törvénytelen szervezetnek, amelyet Magyar Gárdának neveznek. A Gárdát a kormánytól független ügyészség indítványára a Fővárosi Bíróság első fokon, a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon jogerős döntésével feloszlatta. A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította, vagyis a magyar Alkotmány és a magyar alkotmányos rend alapján jogszerűen feloszlatott szervezetről van szó. A szervezet vezetőinek, az ügyészségi indítvány benyújtása után sikerült is elérniük, hogy a 2007 decemberében benyújtott indítványról a jogerős döntés csak több mint másfél év múlva, 2009 júliusában született meg. Az eljárás elhúzódásában szerepe volt annak a nyilvános uszításnak, amely a Jobbikhoz közelálló internetes oldalakon zajlott az eljáró bírókkal szemben, és annak is, hogy ismeretlenek fenyegetése hatására az első fokon tárgyaló bíró visszaadta az ügyet.
A Gárda jogerős feloszlatása óta zajlik a törvényesen feloszlatott szervezet jogsértő újraszervezése, a külső szemlélő számára teljesen érthetetlen gyakorlat, hogy a párt rendezvényein a feloszlatott szervezet egyenruháját viselő, ezzel törvénysértést elkövető személyek háborítatlanul parádéznak.
Ezek a kérdések különösen érzékenyek a nemzetbiztonsági szervezetek ellenőrzése kapcsán is, mint ahogyan az is, hogy a kormánytól független ügyészség álláspontja szerint terrorcselekmény és emberölés elkövetésére készülő személyeket a Jobbik vezető politikusai nemzeti hősökként emlegetik.
A Nemzetbiztonságról szóló törvény szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal feladata, hogy „felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvéseket"; ilyen törekvések gyanúja több szélsőjobboldali csoportosulás kapcsán is megjelent a sajtóban.
A Jobbik finanszírozása kapcsán mind a jobb-, mind a baloldali sajtóban megjelentek olyan találgatások, amelyek átláthatatlan külföldi forrásokról is tudni véltek, ezek a kérdések is tisztázásra szorulnak.
Az MSZP döntése, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki tisztségének átengedésével valóban politikai áttöréshez juttatta a Jobbikot, mivel a szélsőjobboldali pártra nem szavazó több mint hétmillió választópolgárban azt a hamis látszatot kelti, mintha a nyelvezetében rasszizmust és antiszemitizmust használó, az alkotmányos rendet támadó párttal szemben nem lennének demokratikus és jogállami alapon megfogalmazható jogos fenntartások.
Az MSZP mostani döntésének egyik magyarázata az ügyetlenség, vagy a politikai baklövés, vannak, akik úgy hiszik, a vita arról folyt, hogy a szocialista képviselők közül ki legyen az, aki a bizottsági elnökségért járó több pénzt kapja, ha így volna, az is gyalázat lenne. Ennél rosszabbak azok a magyarázatok, amelyek a jobboldal korábbi vádját állítják be új fényben, miszerint a Jobbik felfutásában olyan hazai és külföldi pénzügyi körök is szerepet játszottak, amelyek korábban az MSZP-hez kötődtek.
Az MSZP döntése figyelmeztető jel, ha a demokratikus pártok ennyire veszik komolyan a jogállam védelmét, és az új parlament működése során nem tudják elvi alapon meghatározni viszonyukat a Jobbikhoz, akkor sok apró ügyben veszíthetik el hitelüket a demokrácia iránt elkötelezett választók előtt, újabb és újabb sikerélményekhez juttatva a szélsőjobboldalt.
A Fidesznek mindegy
Juhász Ferenc, az MSZP nemzetbiztonsági szakpolitikusa
Az elmúlt húsz évben a szokásjog és a törvények alapján is mindig az ellenzéki párt kapta a Költségvetési és a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetését. Arra számítottunk, hogy a bizottsági helyek és tisztségek többsége most is a parlamenti képviselői helyek arányában kerül elosztásra. Ehhez képest a Fidesz a Jobbik és az MSZP közé dobta a gyeplőt. A Jobbik ugyanazokra a pozíciókra jelentkezett be, mint mi, majd a Fidesszel folyamatosan összekacsintva tapodtat sem mozdult állásaiból. Mivel azt a fejedelmi ajánlatot kaptuk a jobboldaltól, hogy vagy a jobb vagy a bal lábunkat engedjük levágni. Komoly politikai megfontolások után úgy döntöttünk, hogy a jobb lábunkat tartanánk meg, és a költségvetési ügyeket szeretnénk nyomon követni. Sajnáljuk, hogy egy antidemokratikus erő kezébe került a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzése, és várhatóan a Fidesz erre hivatkozva lehetetleníti majd el a Nemzetbiztonsági Bizottság működését. Érdemi információ hiányában a kormányzat ellenőrzésének egy fontos területe esik áldozatul, mindeközben a hatalmi működés titkos bugyraiba kellene betekintést nyerniük a parlamenti pártoknak. Arról nem is beszélve, hogy államtitoknak minősülő információmorzsákhoz juttatjuk egy-két büntetőeljárás alatt álló közveszélyes gerilla politikai szócsövét.
Demeter Ervin, az első Orbán-kormány titokminisztere
Egy kockázatot látok az egész ügyben, nevezetesen azt, hogy a magyar sajtó a helyi értékén felül kezeli a kérdést, és indokolatlanul nagy publicitást kap, ami által az érdemi dolgokról elterelődik a figyelem. A Fidesz tiszteletben tartja a választók döntését, és nem szeretne náluk reklamálni, hogy miért ilyen súllyal szavazták be a parlamentbe a Jobbikot. Ugyanezért nem kérdezzük az LMP-t és az MSZP-t, hogy miért ez lett a bizottságokról folyó alku eredménye. Azért sem érdemes felfújni a dolgot, mert a bizottság elnökének egyetlen plusz jogosítványa a többi taghoz képest, hogy ő vezeti le az ülést. Információk tekintetében semmivel sem jut több információhoz, mint a bizottság többi tagja. Mindig is úgy volt, hogy ha jó az együttműködés a kormány és az ellenzék között, akkor a Nemzetbiztonsági Bizottság viszonylag sok információhoz juthat, ha viszont nem jó, akkor kevesebbhez. Utóbbi esetben megnézzük, mennyi a törvényi minimum, és annál bővebb tájékoztatásban nem részesülnek a képviselők.
Gulyás József, a Nemzetbiztonsági Bizottság egykori szabaddemokrata tagja
A nemzetközi közvélemény előtt nagyon rossz fényt vet hazánkra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti egyetlen törvényességi kontroll arca egy szélsőjobboldali politikus Magyarországon. Ez példátlan a modern demokráciák történetében. A bizottság elnöke rendszeresen beszámoltathatja a szolgálatok vezetőit, ami egy idő után, ha nem kellően indokolt, vagy indokolatlanul sűrűn történik meg, akkor az együttműködés rovására mehet. Az elnök olyan kezdeményezésekkel élhet, olyan ügyeket vehet a bizottság napirendjére, és kommunikálhat a közvélemény felé, amelyek sok esetben „kényelmetlenek” lehetnek a szolgálatoknak. A szolgálatoknál számtalan olyan információ keletkezik, mely csak a törvényben meghatározott szűk kör számára hozzáférhető. Ezekkel az információkkal élni és visszaélni is lehet. A visszaélés lehetséges formája, hogy pont azokhoz jutnak vissza az információk, akik nemzetvédelmi szempontból fenyegetik a Magyar Köztársaság alapértékeit. Ráadásul nagyon nehezen bizonyítható, hogy hogyan került illetéktelenek birtokába az adott államtitok. Ebben az esetben a szolgálatok csak annyit tehetnek, hogy nem, vagy sokkal kevesebb információt osztanak meg a bizottság tagjaival, mint amennyi indokolt lenne. Nagy kérdés ezek után, hogy a szolgálatok tovább teszik-e a dolgukat a szélsőjobboldali csoportok irányába korábban kifejtettek szerint.
Hatalmas veszély rejlik abban, ha olyan emberek ülnek a bizottságban, akik az információk megítélésében és súlyozásában a köztársaság alapértékeivel ellentétesen gondolkoznak. Konkrétan: a Gárda-perben a Jobbik elnöke volt az alperes képviselője a bíróság előtt, majd nyíltan a jogerős megszüntető ítélet bojkottálására szólította fel szimpatizánsaikat. A hatályos Btk. alapján Vona Gábor és a Jobbik vezetése ellen megalapozottan lehetne ügyészségi nyomozati eljárást kezdeményezni.
Tóth Károly, a Nemzetbiztonsági Bizottság leköszönő alelnöke
A szabályok szerint a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetőjét kell először értesíteni, ha egy országgyűlési képviselő vagy hozzátartozója ellen titkosszolgálati eszközökkel adatgyűjtést végeznek. A bizottság szavazás nélkül, kétötödös minimális többséggel is elrendelhet egy vizsgálatot bármely ügyben, melynek során a szolgálatoknak összes fellelhető dokumentumot át kell adniuk a bizottság elnökének.
A Lehet Más a Politika közleménye
A parlament megalakulását követően kezdeményezi a nemzetbiztonsági törvénymódosítást azért, hogy az országgyűlési bizottság tagjai saját pártjuk tagjairól semmiféle információt ne kaphassanak. A törvénymódosító javaslattal kívánja a párt ellensúlyozni azt, hogy az MSZP – önös érdekeinek védelme miatt – átjátszotta a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetését a Jobbiknak, miközben a Fidesz cinikusan, hátradőlve szemlélte az eseményeket. Az MSZP a tárgyalások megkezdésekor arra hivatkozva tartott igényt három elnöki posztra, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság mellett szüksége van a közvélemény számára jobban beazonosítható elnöki posztokra is. Később sem tettek semmilyen engedményt a megállapodás érdekében. A Fidesz cinikusan dörzsölte a tenyerét, míg az MSZP a Jobbikkal marakodott.
Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője
Azért tartjuk örvendetesnek, hogy hozzánk került a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetése, mert olyan pártnak kell irányítania az ott zajló munkát, amelyik nem vett részt az elmúlt húsz év politikai mutyijaiban.
(Szobota Zoltán)
