Kereső toggle

Az új táncrend

Központosított és társadalmasított hatalom Orbán célja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár jóval erősebb a felhatalmazása a Fidesz-kormánynak, mint a 2006-os Gyurcsány vezette kabinetnek, mégis látványosan próbálja Orbán Viktor azokat a hibákat elkerülni, amelyeket a szocialista riválisa elkövetett. Nem húzza a kormányalakítást, nem hoz létre egy ellenkormányt a kabineten belül, illetve Nemzeti Konzultációt hirdetve „társadalmasítja” a kormányzati programját, együttműködésbe hívva a különféle területek meghatározó szervezeteit és személyiségeit.

„Az utolsó fél évben már semmit nem tudtam átverni az apparátuson, az emberek csak ültek ölbe tett kézzel, és minden ügy elakadt" - panaszkodik egy távozófélben lévő szocialista miniszter. Tény, az apparátus főtevékenysége az utóbbi hónapokban a kivárás volt, de nincs ebben semmi különös, kormányváltások előtt az állam malmai nem lassan őrölnek, hanem sehogy, senki nem akar olyan hibát véteni, amire hivatkozva aztán kitehetik a szűrét. Csakhogy ez a stratégia most valószínűleg nem jön be, ugyanis a Fidesz kegyelmi állapotban van: nyolc éve nem fért oda a kormányrúdhoz, így nem a pártklientúra tagjai kapaszkodnak íróasztalukba, nyugodtan átforgatható a kormányzati struktúra.

Új szisztéma

A jelek szerint a Fidesz át is szabja a rendszert - a jelenlegi elképzelések szerint nyolc csúcsminisztériummal váltaná ki a most tizenkét minisztériummal és két tárca nélküli miniszterrel működő modellt (lásd: kormányzati tablónkat). Az új szisztémában a kulcsszó a centralizáció - közigazgatási és politikai egyaránt. Első ránézésre a hattárcás csökkenés nem jelenti a bürokrácia és a költségek érdemi lefaragását, hiszen a csúcstárcák alá ugyan államtitkárságként, de betagozódnak az eddigi minisztériumok. Például a munkanevén humánpolitikai tárca integrálja majd a jelenlegi Oktatási és Kulturális Minisztériumot, a környezetvédelmi tárcát, az Egészségügyi Minisztériumot, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, azaz egy miniszter keze alá akár öt államtitkár dolgozik majd. (Illetve vélhetően a Fidesz visszaállítja a tárcákat operatívan működtető közigazgatási államtitkári rendszert is. Hogy egy csúcstárca egy ilyen szakembert kap-e, vagy mindegyik - kvázi politikai - államtitkárnak kijár egy közigazgatási társ, az egyelőre nyitott kérdés. Mint ismeretes, a közigazgatási államtitkári posztot a Gyurcsány-kabinet szüntette meg.)

Nyírnak, faragnak

A lényeg persze itt is a részletekben rejlik: magyarán a minisztériumi költségvetés lesz jóval szerényebb. Maradva a humánpolitikai minisztérium példájánál négy tárca helyett most egy bonyolítja le a minisztériumi beszerzéseket, a minisztériumi háttér-adminisztráció a negyedére karcsúsodik, illetve a tervek szerint harmadára csökkenne a négy minisztérium jelenlegi háttérintézmény-állománya. Így egyes kalkulációk szerint a tárcaszisztéma átforgatása összességében mintegy 300 milliárddal javíthatja a költségvetés egyensúlyát. Igaz, ebből az összegből még lejön mintegy 75-110 milliárd forint, körülbelül ennyit taksál egy nagyarányú elbocsátás végkielégítési költsége.

Tárcarend

Ami az új tárcarendszert illeti, a külügy, a honvédelem és a földművelésügy megőrzi jelenlegi formáját. Az említett humánpolitikai minisztériumon kívül viszont az önkormányzati tárca is változik, pontosabban helyreállhat a régi rend: az önkormányzati területhez visszacsatolják a rendőrséget, és a szervezet így ismét Belügyminisztériumként tevékenykedik tovább. Az igazságügyi tárca ugyan elveszti a rendőrséget, de kárpótlás gyanánt megkapja a jelenlegi Miniszterelnöki Hivatal jó részét, ide kerülnek majd a MEH közigazgatási területei. Szintén új miniszteriális elem az informatikáért és fejlesztésekért felelős vagyongazdálkodási tárca. A gazdasági tárca pedig lenyelheti a jelenlegi Pénzügyminisztériumot.

Külsősök a bársonyszékekben

Ez a centralizáció a bürokratikus struktúrát érintő része, de legalább ugyanilyen súllyal esik latba a politikai centralizáció. A jelek szerint Orbán ugyanis a miniszteri posztok zömére kvázi külsős embert hívott be, nem erős fideszes politikust. A humánpolitikai tárcát vélhetően Réthelyi Miklós anatómusprofesszor irányíthatja majd, és államtitkárai sem a leendő kormánypárt mainstreamjéből kerülnek ki: az oktatási terület felelőseként Hoffman Rózsa KDNP-s politikust rebesgetik. (Két megjegyzés: egyrészt a Fideszben eléggé morognak a KDNP túlreprezentáltsága miatt, másrészt arról beszélnek, hogy az oktatás és kultúra államtitkárosítása Pokorni Zoltán Fidesz-alelnöknek szóló fricska, aki joggal aspirálhatott erre a miniszteri posztra. Pokorni számára, aki miniszter volt az első Orbán-kormányban, sértő lett volna az államtitkári titulus.) A szociális ügyeket a szintén kereszténydemokrata Soltész Mikós vihetné, az egészségügyet pedig vagy Szócska Miklós orvosprofesszor vagy Jávor András, az Antall-kormány népjóléti államtitkára kaphatja meg. (Az is lehet, hogy  utóbbi lesz a közigazgatási államtitkár, míg Szócska Miklós a „kabinetminiszter".)

Pénzkoncentráció

A honvédelmet az MDF-ből átigazolt, a polgári köröket koordináló Hende Csaba kormányozhatná, az informatikáért és fejlesztésekért felelős vagyongazdálkodási tárcát Orbán bizalmasa, Fellegi Tamás üzletember vezetheti, aki az utóbbi években impozáns médiabirodalmat kalapált össze a Fidesznek. A külügyet és a gazdasági tárcát két régi „harcostárs", Martonyi János, illetve Matolcsy György viheti. A politikai centralizáció szempontjából szintén nem mellékes a csúcstárcák rendszere, hiszen a kevesebb miniszter egyben kevesebb (általában pár száz milliós) tárcavezetői támogatási keretet is jelent, azaz szűkül a különböző pénzek fölött diszponálók köre. E szisztémában, állítják forrásaink, gyakorlatilag lehetetlen a pártban is erős kormánytaggá cseperedni. (Az MSZP egyik vesztének tartják, hogy az erős miniszterek ellensúllyá válhattak a „központi hatalomnak".)

Három helyettes
Új lesz a miniszterelnök-helyettesi rendszer is: a kormányfőként leginkább a stratégiai döntésekre koncentráló Orbán Viktor három miniszterelnök-helyettest emel maga mellé. A kereszténydemokratákat vezérlő Semjén Zsolt helyettesi státuszát egyes vélemények a partnerpárt elismeréseként értékelik. Navracsics Tibor frakcióvezető, a közigazgatási-igazságügyi tárca várományosa akárcsak most, a jövőben is érdemben helyettesíti majd Orbánt, ha a kormányfő szabadságon van, vagy épp nem tud részt venni egy tárgyaláson (például kormányülésen). A harmadik helyettes - és ez nem az erősorrend - Varga Mihály, aki ugyan besorolása szerint államtitkár, a hierarchia szerint akár ő lehet a második ember Orbán után. Ugyanis a Fidesz alelnöke, a volt pénzügyminiszter vezeti majd a MEH feladatait kiváltó 50-80 fős miniszterelnöki kabinetet.

Minisztériumok kormányosa

Így például neki referálhat majd a Fidesz-kabinet nyolc csúcsminisztériuma is. (Emlékeztetőül: 1998 és 2002 között a MEH-en belül egy úgynevezett, a minisztériumi rendszert leképező tükörreferatúrát állítottak fel, és a szervezet jelölte ki a tárcák működési kereteit.) Azaz Orbán kiadja a direktívát, Varga pedig végrehajtja azt. Hogy miért Vargára esett Orbán választása, azt forrásaink két indokkal magyarázzák. Az első úgy szól, hogy Varga nem része a Fideszen belül működő gazdasági-politikai körök egyikének sem, így sikerrel háríthatja vagy tarthatja mederben ezek lobbizását. A második érv, hogy az évek folyamán kialakult egyfajta munkamegosztás Orbán és Varga között: a Fidesz elnökének szavazatmaximáló kijelentéseit ő fordította le és magyarázta el a piacoknak. Sőt, ha úgy alakult, fegyelmezett, lojális, de véleményét mindig megtartó ember lévén korrigálta is főnökét, például 2007-ben, amikor a Fidesz elnöke nagyarányú adócsökkentést sürgetett, Varga pedig azt nyilatkozta, hogy erre nincs lehetőség, az ország kényszerpályán mozog, a Fidesz se nagyon tudna más gazdaságpolitikát folytatni, mint a kormány.

Viszont, és ez a harmadik lehetséges orbáni érv Varga mellett, hiába ő a Fidesz egyik legtöbbet dolgozó embere, szürke szakpolitikusként dolgozta végig az utóbbi húsz évet, végrehajtónak remek, ugyanakkor nincsenek hatalmi ambíciói.

2006-ban Gyurcsány gyakorlatilag két kormányt hozott létre. Az egyikben voltak a szocialista politikusok (Szekeres Imre honvédelmi, Kiss Péter munkaügyi, Lamperth Mónika belügyminiszter), a másikban Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság vezetője, Bajnai Gordon, az uniós fejlesztésekért felelős kabinetvezető vagy például Szetey Gábor, a közigazgatás személyzeti ügyinek megreformálásért felelős államtitkár. A szisztéma látványosan nem működött.

Tanulva Gyurcsány hibáiból

Két évvel ezelőtt több jobboldali értelmiségi szorgalmazta, hogy a Fidesz a kormányváltás utáni időszakra készítsen elő egy olyan társadalmi és gazdasági megállapodást, amellyel elkerülhető lenne, hogy úgy járjanak, ahogy Gyurcsány Ferenc. Nevezetesen, hogy az intézkedései a társadalom és a szakmai körök ellenérzését váltsák ki.

2006-ban az Új Egyensúly költségvetési-egyensúlyteremtési csomagnak, illetve a konvergenciatervnek köszönhetően 1350 milliárd forintnyi összeget kellett átmozgatni a költségvetésben, hogy lefaragja az egekbe szökő deficitet. A Gyurcsány-kormány egyensúlyteremtése jelentős részben adóemelésből (például a vállalkozók különadójából és áfaemelésből) származott, az állami kiadások csökkentése csak kisebbik részét jelentette a csomagnak. Ezt a csomagot gyakorlatilag bejelentette az Országos Érdekegyeztetési Tanácsban, a terveken nem sokat tudtak változtatni a különféle szervezetek.

Moncloa titka

Stumpf István 2008-ban egy konferencián azt nyilatkozta: „Akár előrehozott választások esetén, akár 2010-ben, de a Fidesz kormányzását az átmenetet szabályozó társadalmi szerződéssel kell kezdeni. Az új alku az új közteherviselési rendszert szabályozná." A politológus később azt is állította, hogy a spanyol Moncloa-paktumhoz hasonló széles társadalmi-gazdasági megállapodást kell kidolgozni az első két év válságkezelésére. (A spanyol miniszterelnök rezidenciáját nevezik Moncloának, ahol 1977-ben írták alá a Franco halála utáni konzervatív kormány, a baloldali ellenzék, a munkaadók és a szakszervezetek társadalmi és gazdasági megállapodását. Nemcsak Spanyolországban, hanem például Írországban is egy széles bázisú társadalmi szerződés biztosította az ország gazdasági fordulatát.)

Matolcsy álma

Egyébként már 2006-ban több, jelentős befolyással rendelkező gazdasági szervezet is Társadalmi és Gazdasági Megállapodás megkötését sürgette. A választások másnapján fizetett, egész oldalas hirdetéseket jelentetett meg tizenhat vállalkozói szövetség és kamara Kiáltvány - megállapodás a jövőért címmel.  2006 nyarán Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere egy Népszabadságban publikált cikkében vetette fel, hogy hívják életre „a politika válsága miatt" az új Nemzeti Kerekasztalt. Akkor Gyurcsány Ferenc ugyan életre hívott három reformkerekasztalt a közoktatás fejlesztése, a nyugdíjreform és a versenyképesség előmozdítása érdekében, amelyek jelentős szakmai és elemző munkát végeztek, de a közéletre nem gyakoroltak jelentős hatást. Igaz, a politikai szféra teljesen hiányzott e testületekből.

Orbán konzultál

A választási győzelem utáni első sajtótájékoztatóján Orbán elmondta: a kétharmad felveti, mire használjuk ezt az alkotmányos erőt. A Fidesz elnöke kifejtette, hogy nagy energiát fordít majd arra, hogy a társadalommal való kapcsolattartás sokrétű legyen, ezért Nemzeti Konzultációkat tart a kormány öt nagy nemzeti ügyben: a rend, a gazdaság, az egészségügy, a szociális biztonság és a demokrácia területén. Ha mindezek a konzultációk túllépnek a formalitáson, akkor a „bivalyerős" parlamenti hatalommal rendelkező Orbán Viktornak sikerül a kormányzati döntéseket „társadalmasítani", ezzel az irreális elvárások okozta kedélyeket hűteni, kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, illetve megakadályozni azt, hogy a társadalmi támogatottságuk - a Gyurcsány-kormányhoz hasonlóan hamar - elillanjon.

Olvasson tovább: