Erős karakterű, de integráló személyiségű új pártelnököt látnának sokan szívesen az MSZP-ben. A gondot az okozza, hogy a posztra esélyes Mesterházy Attila diplomatikus, integráló személyiség ugyan, de kevesen tartják Orbán Viktorhoz mérhető fajsúlyos politikusnak. Eközben Gyurcsány Ferenc még a kritikusai szerint is erős személyiség, ellenben a konfliktusokat élező politikai stílusa miatt nehezen képzelhető el, hogy konszolidálni tudná a legnagyobb válságát élő MSZP-t. A párton belüli érdekcsoportok között a végletekig éleződhetnek a feszültségek.
Törésvonalak sokaságától repedezett az 59 fős szocialista frakció. Bár a nyilvánosság előtt nem beszélnek róla, de az egyéniben indult képviselőjelöltek eredményei újfajta konfliktus forrásává váltak. A parlamentbe ugyanis többen úgy jutottak be, hogy nem mérettették meg magukat egyéni körzetekben. Nem állt rajtvonalhoz többek között Baja Ferenc, Mandur László, Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Mesterházy Attila és Lendvai Ildikó sem. Noha mindegyik politikus magyarázatot tud adni arra, hogy miért tett így, ennek ellenére több olyan - egyéniben küzdelmet vállaló - politikussal is találkoztunk, akik sérelmezik, hogy egy ilyen eredmény után olyanok akarnak beleszólni a párt megújításába, akik nem álltak oda közvetlenül a nép elé, még ha a biztos vereséggel néztek is szembe.
A másik hasonló jellegű törésvonal az egyéni jelöltek eltérő eredményei. Ugyanis sokan voltak, akik a Fidesz-henger ellenére egyéni jelöltként a körzetükben az MSZP-re listán leadott szavazatoknál olykor 10-20 százalékkal is többet kaptak. Magyarán: valami olyat tudtak, ami nem vitt, hanem hozott a pártjuknak. A legnagyobb csoda persze az angyalföldi Tóth József sikere, amit megközelített Szanyi Tibor jó eredménye, noha az ő esetében mindenki hozzáteszi, hogy Újlipótváros az MSZP számára legkedvezőbb körzet volt. Jól szerepeltek a szegedi fiúk, Botka László (44 százalék) és Ujhelyi István (42 százalék), Molnár Gyula Újbudán (44,5 százalék), Kiss Péter Újpesten (38 százalék), aki a második fordulóban ráadásul nyolc százalékot tudott javítani, de a jobbikos megyévé váló Hevesben a körülményekhez képest Magda Sándor (34 százalék) is sokat hozott. Jól szerepelt még többek között a Tatabányán 38 százalékot hozó, a nagypolitikában ismeretlen Kilián Géza: második fordulóra tudta kényszeríteni a városban húsz éve polgármesterkedő Bencsik Jánost.
A harmadik csoportba tartoznak azok, akik elindultak, de drámaian rosszul szerepeltek, mint például Ficsor Ádám egykori titkosszolgálati miniszter (16 százalék), Szekeres Imre honvédelmi miniszter (19 százalék), Lamperth Mónika, az MSZP elnökhelyettese (26 százalék) vagy Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár (14 százalék). Mentségük persze, hogy ők legalább elindultak, vállalva a biztos vereséggel járó megmérettetést.
***
Mindezeken túl súlyos teherként nehezedik a szocialistákra Gyurcsány Ferenc jövőbeni szerepének dilemmája. Szili Katalinnak, az MSZP volt elnökhelyettesének mozgalma a parlamenti választások második fordulójának napján közleményt adott ki, melyben „páros lábbal szállnak bele" a volt pártelnök-miniszterelnökbe. E szerint a történelmi vereségben „döntő szerepet játszott, hogy a társadalom meghatározó többsége elutasította a Gyurcsány Ferenc politikájával azonosítható, szociáldemokratának nevezett, de minden ízében neoliberális társadalom- és gazdaságpolitikát".
Eközben a pártelnökségről lemondott Lendvai Ildikó mindent megtesz azért, hogy őt ne az özönvíz kövesse. A kármentés egyik forgatókönyve, hogy a pártelnökség az egység érdekében Mesterházy Attilát javasolja pártelnöknek és frakcióvezetőnek.
A menetrend egyik alapja, hogy az önkormányzati választásokig ne bolygassák fel az MSZP felső és középvezetését, mert az a kampányt hátráltatná. E forgatókönyv szerint az elkövetkező hónapban nem kerülne sor felmenő jellegű tisztújításra, ami minden városi és megyei szervezetnél „kinyitná" a személyi kérdéseket is. Ezt a koncepciót viszont éppen Gyurcsány Ferenc támadta meg a nyilvánosság előtt a távirati irodának adott interjújában, melyben helytelennek tartotta a két poszt „összevonását". (Ez azért is érdekes, mert korábban ő pártolta, hogy a miniszterelnöki és a pártelnöki poszt személyében összpontosuljon.) Ekkor úgy tűnt, hogy a „gyurcsányistáknak" megfelelne az a szereposztás, hogy Mesterházy legyen a pártelnök, míg a frakciót Molnár Csaba - Gyurcsány felfedezettje - vezesse. Ezt a verziót viszont kedden a párt elnöksége, illetve a megyei elnököket tömörítő grémium is leszavazta. A kármentő projekt elleni másik támadást Szili Katalin indította, aki a teljes, felmenő rendszerű tisztújítás mellett tört lándzsát.
***
A volt miniszterelnök, akinek megállapodása volt az MSZP vezetésével, hogy a választásokig visszafogottan kommunikál, a választási vereség után aktivizálódott. Nyilatkozott az MTI-nek, és blogjában önkénteseket és szimpatizánsokat kezdett toborozni saját terveinek végrehajtásához. Gyurcsány bejegyzéséből kiderül az is, hogy szerinte ki kell elemezni, hogy kik a felelősek a párt vereségéért. Gyurcsány egy kőbányai választási fórumon arról beszélt, hogy bár az ő kormányzása idején elkövetett politikai hibák okoztak népszerűségvesztést, de szerinte az is komoly érvágás az MSZP számára, hogy már nem ő az MSZP arca.
Egy, a parlamentből kiesett, de a fővárosban befolyással rendelkező szocialista képviselő szerint Gyurcsány karakteres és a leginkább médiaképes politikusuk, de annyi konfliktus veszi körül a társadalomban és a pártban, hogy nehéz elképzelni az azonnali visszatérését. Mesterházy viszont messze nem egy súlycsoport Orbánnal, pártvezetői szerepe lehet, hogy csak átmeneti.
Érdekes, hogy a pártelnöki posztra a „nagy öregek" közül senki sem jelentkezett be. Kiss Pétertől kezdve Szekeres Imréig senki sem ambicionálja, hogy az MSZP elnöke legyen, bár lehet, hogy ez az élettapasztalatuk miatt van így. Hiszen nehezen elképzelhető, hogy az önkormányzati választásokra az MSZP összeszedi magát, tehát nagy valószínűséggel párton belüli „népharaggal" kell szembenéznie az aktuális pártelnöknek ősszel. Szóval, ha Mesterházy lesz a pártelnök, nem biztos, hogy érdemes hosszú távra terveznie.
***
A hangulatot jól jelzi, hogy több MSZP-s is támadta a párt eddigi működését. A vezetők teljesítményének visszatérő értékelését, pályázati rendszer bevezetését, szigorú etikai kódex elfogadását követelik az MSZP úgynevezett „Tiborcai", annak a dokumentumnak a szerzői, amelynek aláírói között akad volt országgyűlési képviselő és kerületi alpolgármester is. „Kivártuk a 2010. évi országgyűlési választások második fordulójának urnazárását. Most már nincs miért hallgatnunk. Senkit sem támadunk hátba. A katasztrófa bekövetkezett" - írták a programban, melyet a nem hivatásos szocialista többség nevében fogalmaztak párttagok. Szerintük ugyanis a „gyengék falanxa" állja el a megújulás útját, olyan főállású politikusoké, akik valójában már régen megbuktak, de az örökre zárt választási listákon meghatározó helyeket követelnek a mindig bólogató jelölőbizottságoktól. A program szerint az MSZP jelen állapotában képtelen a megújulásra. Szerintük a véleményüket gondosan elrejtő, semmitmondó beszámolót tartó, a kisemberek gondjaival alig törődő, újabb és újabb ciklusra önmagukat ajánló, mindig mindennel egyetértő képviselők kora lejárt. Ez a megújulni kívánó MSZP érdeke.
