A létszám nem volt teljes: az ígéretek ellenére ugyanis sem a Seres Mária nevéhez köthető Civil Mozgalom, sem pedig a Fidesz-KDNP nem képviseltette magát. A Fidesz programjának egyébként legrövidebb szakpolitikai fejezete az egészségügyről szóló, és jelentős része a szocialista kormányok tetteit sorolja, nem a párt elképzeléseit.
A szakmai vitafórumon bemelegítésképpen a pártok képviselői megbecsülték az egészségügyi ágazat jelenlegi teljesítményét. A szocialista exminiszter Kökény Mihály és az LMP-t képviselő Hegedűs Gyula ezt az arányt körülbelül 50 százalékra tette, a jobbikos Gyenes Gézát azonban tapssal jutalmazta a közönség, amikor a jelenlegi körülmények között 85-90 százalékosra értékelte az ágazat teljesítményét. Az MDF-es Pusztai Erzsébet szerint nincs értelme ilyesfajta értékelésnek, mert az egészségügy egyes területei nem egyformán teljesítenek. A Jobbik tudatosan tervezett egészségpolitikai céloknak megfelelően alakítaná át az egészségügyi rendszert. „Célunk a nemzet egészségének helyreállítása, a rossz egészségi mutatók javítása” – jelenti ki a párt, amely szerint a „várt eredmény: az emberek átlagéletkorának növelése tíz évvel”. A radikális párt nem támogatja a közpénzből működő egészségügyi intézmények privatizációját, viszont elfogadhatónak tartja, hogy az alapellátásban magánintézmények is részt vegyenek. Ami a tulajdonlást illeti, az LMP is alapvetően állami tulajdonban tartaná a kórházakat. Kökény Mihály azonban nem híve az állami kézbe adásnak, inkább a működési formák sokszínűségének örülne.
A biztosítási rendszer kérdésében az LMP a „egybiztosítós rendszer” mellett teszi le a voksát. Kökény nem szeretne több biztosítót, az MDF egykori államtitkára viszont igen, „de nem úgy”, ahogyan azt Molnár Lajos minisztersége idején gondolták. A pártok általában stratégiai fontosságúnak gondolják az alapellátást, amelynek módosítani szükséges mind a finanszírozásán, mind a kompetenciáin. Például az LMP kétszintű háziorvosi rendszert vezetne be, azaz a háziorvosok feladatainak egy részét diplomás nővérekre bíznák.
Ugyancsak megoszlottak a vélemények az ágazat forrásigényét tekintve.
A szocialista exminiszter szerint mind forrásbővítésre, mind racionalizálásra szükség van. A szocialisták számításai szerint a gazdaság növekedésének ará-nyában az elkövetkezendő négy évben körülbelül 3-400 milliárd forint többlet juthat az egészségügyre. A jelenlegi forrás Gyenes Géza szerint kevés, de hogy mennyi kellene még, az attól függ, mire szánjuk. „Ha csupán a kórházak villanyszámláit szeretnénk kifizetni, arra 20-30 milliárd is elég”– közölte. Pusztai Erzsébet jó háziasszony. Szerinte ahhoz, hogy megítélhessük, valami sok vagy kevés, tudnunk kellene, mire is akarjuk költeni. Ha mindenkinek minden egészségügyi szolgáltatás jár, akkor „a Jóisten pénze sem lesz elég” – mondja. Az LMP azt állítja, évek óta nem tudja eldönteni a politika, hogy milyen egészségügyi rendszerre van szükség, mit kell finanszíroznia az államnak és mit nem, így az sem világos, hogy az egészségügyre jelenleg fordított költségvetési források bőségesek vagy inkább szűkösek. Mikola István, a Fidesz egészségpolitikusa a Magyar Orvosok Lapjának adott interjújában azt mondta, az egészségügy konszolidációjához körülbelül ezermilliárd forintra lehet szükség. Szerinte az egészségügyet fel kell tőkésíteni, a rendszer e nélkül nem tud tovább működni.
Szóba került a vizitdíj (copayment) is. Kökény Mihály emlékeztetett: a népszavazási döntés nyomán 2011-ig a betegektől kért hozzájárulás (újbóli) bevezetésére nincs lehetőség, de mint sok másban, ebben is új kiegyezésre volna szükség a pártok között. Az MDF programjának vezérfonala, hogy olyan szolgáltató ágazatként tekintenek az egészségügyre, amely a gazdaság húzóágazata is lehet. Az egészségügyi reform elemeit 15 pontban sorolják fel. Ezek között szerepel a hálapénz felváltása nyilvános tarifarendszerrel (előre megmondanák, hogy mennyit kell fizetniük a betegeknek a választott orvosért), a kórházi betegek étkezési hozzájárulásának bevezetése (napi 500 forint), a vissza nem igényelhető áfa visszafizetése az ellátást végző kórházaknak, a szigorított minőségellenőrzés bevezetése. Az MDF bevonná az ellátásba a magánszolgáltatókat, lehetővé tenné hogy az orvosok több helyen is bedolgozzanak, több helyen operáljanak, ami enyhítene a létszámproblémákon. Az említett Mikola-interjú szerint a Fidesz lehetővé tenné az orvosoknak, hogy szabad szellemi foglalkozású jogállásban dolgozhassanak, teljesítményüket díjtételekkel számolhassák el az egészségbiztosítóval és a kórházzal kötött szerződés alapján.
A szocialistáknak nincs elég bajuk, a saját múltjukkal is szembe kell nézniük.
A Magyar Orvosok Lapjának adott interjúban Schvarcz Tibor, az MSZP egészségpolitikai munkacsoportjának vezetője elmondta, hogy az általuk tervezett reformok sikeres végrehajtását sok esetben politikai alkuk gátolták, ráadásul, mint mondja, „a 2006-os váltás, hogy a tárcát átvette tőlünk az SZDSZ, nem volt a legszerencsésebb döntés”. Belátja azt is, hogy ekkora volumenű változtatásokat csak konszenzus mentén lehetett volna megtenni. „Abban követtünk el hibát, hogy mindenáron át akartuk vinni a vakot az utca másik oldalára, akkor is, amikor nem akart átmenni.”
2010. 04. 02. (XIV/13)
