Egyre furcsább és ellentmondásosabb a választási kampány eszköztára: vitával, érvekkel és programok összevetésével nem lehet találkozni, miközben mintha egy „láthatatlan kéz” szervezné a háttérben, hogy bilincs csattanjon politikai szereplők kezén, házkutatások híreitől legyen hangos a sajtó.
Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a magyar igazságszolgáltatás évekig gyűjtögető életmódot folytatott, és szép sorjában tárazta be a szocialistákhoz kötődő gyanús ügyleteket, hogy aztán egyetlen hullámban fejtse meg, és hozza nyilvánosságra valamennyit - épp a választási kampány kellős közepén. Nem véletlen, hogy sok-sok szocialista érzi úgy: az igazságszolgáltatás a győzelemre készülő Fidesz elszámoltatási céljaihoz igazodik. Persze az ügyészség és a Fidesz esetleges összjátékát mi sem bizonyítja, megeshet, hogy csupán a választási vesztüket érző szocialisták magyarázzák ezzel bizonyítványukat, illetve az is előfordulhat, hogy az ügyeket szép lassan emésztették a hatóságok, és csak a véletlenek összjátéka miatt sikerült mindegyikben épp a választások előtt eredményt felmutatni.
Persze nincs új a nap alatt, a baloldal nem először látja, láttatja az ügyészséget a legnagyobb ellenzéki párt kihúzott kardjának - például amikor a Zuschlag-ügy felgöngyölítése során napi rendszerességgel szivárogtak a hírek a nyomozás állásáról, a vádirat alakulásáról, szocialista politikusok egyből Fideszt kiáltottak. És most is kiáltanak, csak éppen nem érdekel senkit. Pedig a szocialisták szerint nemcsak az ügyészség tűnik a Fidesz-kormányzat egyik szálláscsinálójának, de a rendőrség is - az az erőszakszervezet, amelyik a korrupciós ügyekben a bizonyítékokat szállítja az ügyészségnek. Emlékeztetőül: a Fidesz tervezi, hogy visszaállítja az önkormányzatokat és a rendőrséget összefogó klasszikus Belügyminisztériumot, élére pedig az Orbán-kormány miniszterét, Pintér Sándort helyezné.
Azt a Pintért, aki ugyan felállt miniszteri székéből 2002-ben, de belügyi-rendőrségi pletykák szerint a rendőrségről soha nem vonult ki, és 2006-ig bárki is volt éppen a főkapitány, a szervezetet Pintér irányította, a szocialista Gál Zoltánnal vállvetve. Hivatalosan ezt a pletykát persze mindenki tagadja. A HVG azon állítását viszont nem, hogy az utóbbi hetekben instanciázó tábornokok maguktól csiszolták fényesre a reménybeli miniszter, Pintér kilincsét, és az állomány alacsonyabb sarzsijú tagjai is érzékelhető rokonszenvvel várják vissza a határozott vezető hírében álló egykori főkapitányukat-miniszterüket, aki jelenleg ugyan milliárdos üzletember, de közülük való. Az persze kérdés, hogy ezzel párhuzamosan önszorgalomból, túlélésük érdekében előre eleget is tesznek-e csaknem bizonyosan leendő kormányfő, Orbán Viktor elszámoltatási igényének.
Annyi biztos, hogy így vagy úgy, de biztosítják azt a muníciót a kampányhoz, amit viszont már a Fidesz-közeli média tálal fel a nyilvánosságnak. Mégpedig ellenpontozás nélkül, vitákból, programismertetésekből álló klasszikus korteshadjárat nincs, helyette iratismertetés van. A Fidesz gyakorlatilag semmi mást nem tesz, csak elősorolja az MSZP visszás ügyeit, és hozzáteszi, ismét bebizonyosodott, hogy változásra van szükség. Amikor pedig az MSZP vitára ösztökélné a Fideszt, az ellenzék a szocialistákat érintő sorozatos botrányok miatt következmények nélkül hivatkozhat arra, hogy hiteltelen és hazug politikai erővel nincs értelme polémiát folytatni. És már a sajtó sem képes rászorítani miniszter-, illetve miniszterelnök-jelölti vitákra a Fideszt, a „baloldali sajtótúlsúly" kifejezés már csak egy ellenzéki frázis, a túlsúly valójában vagy két éve elolvadt. Ezzel szemben a Fidesz médiagépezete hibátlanul működik, és az orgánumok egyeztetett koreográfia alapján járják körbe a kiszivárgó ügyeket.
Célirányos kipakolás
Legutóbb a szabadlábon védekező Balogh Zsolt, a BKV volt vezérigazgatója pakolt ki, plasztikusan ecsetelve, hogy miként működött a visszaosztás a BKV-nál, azaz, hogy ő hogyan is juttatott el összesen 70 millió, különböző vállalkozóktól érkező forintot Hagyó Miklóshoz, aki főpolgármester-helyettesként a budapesti közműcégeket felügyelte. Interjújában Balogh életszagúan mesélte el, hogy Hagyó „keresztapaként", hogyan ragadta nyakon és cipelte a városháza folyosóján, illetve hogy 15 millió forint épp elfér az egyik Nokia telefon dobozában. A produkció hitelességének egyik szépséghibája, hogy Balogh nem egy független lapban, hanem a Fideszhez közelálló Magyar Nemzetben és a Hír TV-ben tálalt ki. Így az előadása egyértelműen kampánycélokat is szolgált.
Arra viszont nem adott magyarázatot a cikkben, hogy miért nem mondott nemet a korrupciós felkérésekre, illetve ha belesodródott a mutyikba, de furdalta a lelkiismeret, akkor miért nem önmagától fordult a rendőrséghez, és miért csak akkor „pakolt ki", amikor már eljárás
folyik ellene. (Ennek ellenére Balogh interjúja érdekes színfoltja a kampánynak, a pesti viccekben hosszan tartó emléket állít a nokiás dobozoknak.) Balogh egyébként annak ellenére állt a nyilvánosság elé, hogy ügyvédje nem javasolta ezt, sőt, úgy vélte, hogy a nyilvánosság kifejezetten ártalmas ebben a helyzetben. (Bárándy György azt is elmondta, hogy olvasta Balogh huszonnégy oldalas írott vallomását, s a vallomás tartalma nem, csak a nyilvánosságra hozatal - és annak módja - lepte meg. „Nem volt hasznos az ügy szempontjából, még akkor sem, ha az alany megfélemlítve érezte magát" - kommentálta az ismert ügyvéd.)
A BKV-ügy másik érdekessége, hogy Mesterházy Ernőt, a fővárosi főtanácsadót éppen akkor látogatták meg a rendőrök, mikor az MDF-SZDSZ-megállapodás megkötése a finiséhez érkezett.
Döntés a Jobbik „savazásáról"
A hirtelenjében feljövő, parlamenti politizálás hiányában mutyilehetőséghez nem jutó Jobbikkal szemben azonban a Fidesz a klasszikus kampányokhoz nyúlt, pontosabban a negatív kampányhoz. Így lett egy csapásra a Jobbik megtűrt politikai erőből „üldözött" párt a jobboldalon. Vezényszóra jelennek meg Vona Gábor pártjáról dehonesztáló információk: tagjai között volt bűnözők találhatóak, elnézik a maffiakapcsolatot, sőt még a pártelnököt is szexbotrányba keverte a jobboldali Magyar Hírlap. A Jobbik közleményben utasította vissza a vádakat, és rágalmazás miatt bepereli a Magyar Hírlapot: „Vona Gábor már tavaly megszüntette iWiW-adatlapját, melyet tán titkosszolgálati eszközökkel feltörtek, a nevében esetleg provokatív üzeneteket is küldve."
Emlékeztetőül: a háború azzal kezdődött a Fideszt kiszolgáló sajtó és a Jobbik között, hogy Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikájával megtámadta a Jobbikot és a pártban dolgozó egykori kebelbarátait, köztük Pörzse Sándort, a Jobbik kampányarcát. Pörzse viszontválaszként meghirdette: a „Ne vásároljuk többet a Gyűlölet Hírlapját!" programot. Azonban a sajtóban nincs esélye a Jobbiknak, legfeljebb rendezvényeken és az interneten mérhet válaszcsapást a Fideszre.
