Kereső toggle

Vörös ördög és pocakboxer

Penészes időutazás kopogtatócédula-gyűjtés közben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szeretné tudni, mit mondott Fletó a parkettásnak? És azt, hogy mennyiért kínálnak kopogtatócédulát kis tételben? Esetleg egy virtuális utazást tenni a Havanna lakótelepen? Kopogtasson Ön is a Hetekkel – a fotelból.

- Jó napot kívánok, kopogtatócédulát gyűjtünk, kinyitná a kaput?
Harmadszorra sikerül bejutni az újpesti társasházba. Ruganyos léptekkel irány a negyedik emelet. Nehéz pálya. Ebben a lépcsőházban nyolc lakás van, három lakó nem nyit ajtót, a maradék ötből végül kettő adja át a szelvényt.

Következő lépcsőház, kapucsengő, csengőhang: für Elise by villanyorgona, nyolcból egy. Sokan nem tartózkodnak otthon, az egyik lakónak fogalma nincs, miről beszélünk, mintha a Holdon lenne, csak ingatja a fejét. - Én odaadom, ha nem fideszes, odaadom. Írjad, hogy Mester, nem, izé Mesterházy, írjad, hogy MSZP - mondja a férj az étkezőben, és a feleség engedelmesen ír.

A következő ház kapuja nem akar nyílni, három lakóhoz csöngettünk be, mind beengedne, halljuk is, hogy berreg, de nem nyílik. Végül Tüske Istvánnal kísérletezünk a második emelet 3-ból, ő az utolsó esély. Nem jön be - nem megyünk be. A hibás kapunyitó rendszerek a demokráciát veszélyeztetik.

Új lépcsőház, új remények, kilenc lakás. - Jó napot kívánok, kopogtatócédulát gyűjtünk Mester László... Igen, értem, de kérem, azért engedjen be.

Benn vagyunk, meleg van, fél siker. Ruganyos léptekkel fel a harmadikra, csengő nincs, kopogtatunk, a felső lakó ki se nyitja, bentről köszöni szépen. A szembe szomszéd a rács mögül közli, „Nem kérünk, Isten mentsen." Mintha utazó árusok lennénk. Vannak persze érdeklődőbb lakosok is: „Maguk kopogtatócédulát gyűjtenek, ilyen fiatalon, a kommunistáknak?"

Következő lépcsőház, kaputelefon, jó napot kívánunk, kopogtatócédulát gyűjtünk, beengedne?

- Hát, én nem tudom, hogy kihez akar bemenni.

- A lakókhoz.

- Hát, én nem tudom, nézze, nem bánom, de a 2-be ne csöngessen be, mert nekünk már nincs kopogtatócédulánk.

Ruganyos léptekkel fel a harmadikra, lefelé csorogva kopogtatunk. Fiatalasszony nyit ajtót, ingerültnek tűnik, az is:

- Nincs joguk, hogy így becsöngessenek, zaklassák az embert.

- Akkor hogy kapjuk meg a kopogtatócédulát?

- Az engem nem érdekel, pláne, hogy ezeknek, tudja.

- És ha másnak kopogtatnánk, akkor érdekelné?

- Igen, képzelje.

- Ettől szép a demokrácia, hogy...

- Demokrácia? Micsoda demokrácia. Ha holnap becsöngetnek, holnap se engedem be, tudja? És ez zaklatás, amit csinálnak, pofátlanság.

Búcsúzóul bevágja az ajtót, még jó, hogy masszív, egy ilyen fokú, nem rendeltetésszerű használattól könnyen kiszakadhatott volna.

***

Egy másik brigáddal ülünk a McDonald'sban, dől belőlük a szó: „Harmincas fiatal srác jött ki - meséli Gábor -,  írja a papírt az ajtóban, még a szüleivel lakik, beleszagol kettőt a levegőbe, aztán megkérdezi, hogy Mariskázunk-e? Én meg zavartan mondtam, hogy nem. Folytatja tovább az írást, megint beleszimatol kettőt a levegőbe, rám néz, és elkezd nevetni. Az tuti, hogy ő Mariskázott." (A marihuána becézve - a szerk.)

A hét elején kertesházi övezetben kopogtattak: „Két szomszéd beszélget, a kerítés választja el őket. Odalép közülünk egy lány: Jó napot kívánok, kopogtatócédulát gyűjtünk. Erre azt mondja a férfi a szomszédnak: Zsolti, add oda neki, nálatok van legalább húsz. Mire Zsolti: csak nyolc van, darabja 500 forint."

Egy lány folytatja a mesélést: „Az egyik ház kapujában négy-öt roma álldogált. Kérdezték, mit akarunk. Mondtuk, hogy kinek gyűjtünk. Erre ők: á nem, mi a Viktorra szavazunk. Továbbmentünk, és utánunk kiabáltak: miért gyűjtötök nekik? Fehér ember a Jobbikra szavaz!"

„Kijött egy nő délután négykor - indítja a következő sztorit Gábor -, és kihozott három lezárt borítékot, amiben az adatlap és a kopogtatócédula is benne van. Odaadja: így jó lesz? Mondom neki, ezt alá kellene írni, anélkül nem szabályos.

Mire ő: Nézze, megy a kedvenc tévésorozatom, vagy elviszi így, vagy nem adom oda."

Vannak, akikkel a sport hozza össze az aktivistákat: „Csöngetünk, kijön a férfi: Na, mi az? - Kiss Péternek gyűjtünk kopogtatócédulát. - Hát az meg hol focizik? - A vörös ördögöknél. - Köszi, nem, hollanddrukkerek vagyunk" - meséli nevetve Péter.

A főiskolás fiú és társai a Havanna lakótelepen is gyűjtöttek. Azt mondják, olyan volt, mint egy időutazás: „A liftek plafonját vastagon borítja a penész, a hangja pedig olyan, mint egy traktoré. Az ember szinte várja, mikor ragad be, vagy zuhan le kabinostul."

Az egyik panellakásban a feleség a szocialistáknak akarta adni az ajánlószelvényét, de az előszobában vitába keveredett a férjével, aki az MDF-et támogatja. Még javában ment a vita, amikor az egyik szobából kikiabált valaki: „A Fideszre szavazzatok, az anyátok!" „Tiszta közvélemény-kutatás a családunk" - hebegte kínos mosollyal a nő, aztán odaadta a céduláját.

„Volt olyan ház is, ahol lefelé menet még utánunk kiabált valaki, hogy éljen Szálasi! Visszamentünk, és elmagyaráztuk a hátranyalt hajú, fürdőköpenyes férfinak, hogy Szálasi a magyar történelem egyik legsötétebb  figurája volt. És a legnagyobb meglepetésemre a hátranyalt hajú azt mondta, igazunk van. A cédulát viszont nem adta oda."

Balázs is találkozott érdekes emberekkel: egy részeg lakó például a csöngetés után lakásának előterében állva csupán annyit mondott: „Egy", majd elkezdett táncolni. „Kamerára kellett volna venni. Percenként megállt egy pillanatra, aztán intett, hogy kezdi a következő részt, és tovább imitálta Michael Jacksont. A néhány perces jelenet alatt egy árva szót nem szólt, a produkció végén pedig visszazárkózott a lakásba."

Az aktivisták szerint a Havannán feltűnően magas a boxeralsóban ajtót nyitó, félmeztelen, túlsúlyos férfiak aránya, sok idős ember alig várja, hogy végre vitatkozhasson egy jóízűt valakivel, és felülreprezentáltak az egy-két kutyával együtt élő magányos nénik is. (Jellemző név a Csoki.) A kutyák viszonylag jól idomítottak, csak egy-két aktivista élte át, hogy ráugrottak.

Jelen állás szerint egyébként a Fidesz 850 ezret gyűjtött be a célként megfogalmazott 2 millió kopogtatócédulából, az MSZP jobb híján arról beszél, hogy felesleges többet gyűjteni a szükségesnél, a Jobbik dühöng, mert szerintük a Fidesz megpróbálja előlük is felszedni a szelvényeket, az MDF pedig vergődik, házibajnokságuk éllovasa sem gyűjtött többet 300 kopogtatónál. (750 érvényes a minimum.)

***

Norbert a végére hagyja kedvenc történetét: „Becsöngetünk, jön ki a pali, és még mielőtt megszólalnánk, már mondja is: - Azt hittem, soha nem érnek ide. Én parkettáztam a Feri házát.

- Milyen Feri házát?

- Hát, akinek szövőnő volt az anyja, és gyári munkás az apja.

- Még mindig nem tudom, milyen Feri.

- Milyen Feri, milyen Feri? Hát a Fletó, a Gyurcsány. Kétkezi munkás vagyok, én parkettáztam náluk.

- És mit mondott a Feri?

- A Feri? Hát az nincs ott, amikor a melósok dolgoznak, hol él maga?"

***

Az aktivisták szerint sok a bizonytalan szavazó: Egy hölgy például azért nem adta oda az ajánlószelvényét, mert még vacillál az MSZP és a Jobbik között. Egy fiatalember pedig az ajtóban azt ígérte, máris hozza a cédulát, de amikor visszajött, szomorkásan közölte: „Bocsánat, de a feleségem azt mondja, hogy nem adhatom oda."

Olvasson tovább: