„Hass a szívre, és győzd meg az elmét” – tanácsolja Elliot Aronson, a világhírű szociálpszichológus Rábeszélőgép című könyvében. A meggyőzés művészetének „breviáriuma” szerint a demokrácia túlélésének egyetlen esélye, ha egyrészt a „rábeszélők” megtanulják üzenetüket az esélyegyenlőség és tisztesség megsértése nélkül célba juttatni, másrészt a választópolgárok biztonsággal meg tudják különböztetni az egyenes beszédet a csűrés-csavarástól. A választópolgár irracionális, a szívére kell hatni, elméjét meggyőzni kevéssé lehet. Ezt bizonyítja, hogy az MDF-en és a Jobbikon kívül egyelőre nincs írott programja a többieknek. Így az emocionális út marad a politikáé, a jelszavak beosonnak a hátsó kapun, a kampányfőnökök reménye szerint meghódítják a választói szíveket, nincs más dolgod, csak „Hallgass a szívedre!”, bízz a „Nyugodt erőben”, aggódj „Gyermekeink sorsáért” és leginkább, szavazz mindig a változásra! Ezekből a szlogenekből viszont nincsen komoly választék – s szinte biztos, hogy valaki már évekkel korábban (f)elhasználta őket.
Itt az idő
„It’s time!”, mondta az Ausztrál Munkáspárt 1972-ben (mikor már több mint 20 éve nem engedték őket a kormányrúdhoz, érthető hát a szlogen) – s hirdeti a Fidesz 2010-ben. „Itt az idő, hogy a gyengéket leváltsák az erősek” – mondta Orbán Viktor évértékelőjében. Nem feltételezzük, hogy a Fidesz Ausztráliából importálta ezt a szlogent, noha Orbánék nyilvánvalóan szeretik a nemzetközi, bevált tételmondatokat használni. Ráadásul tavaly ez a vezérmondat Franciaországban is elhangzott már, a változással kombinálva, Ségolene Royal szájából („Pour que ça change fort”).
A „Hajrá Magyarország!” viszont egyenesen Olaszországból, a Forza Itáliától (személyesen Silvio Berlusconitól) érkezett. Ráadásul a 16 évvel ezelőtt gründolt párt a szurkolói klubokra és az erős helyi szervezetekre épült, amit félreérthetetlenül idéz az Orbán által meghirdetett polgári körök struktúrája is.
„Magyarország többet érdemel”, lopta be két évvel ezelőtti, márciusi beszédébe a Fidesz elnöke is a brit Munkáspárt 1997-es szlogenjét („Britain Deserves Better”) – amit már hat évvel korábban a magyar szocialisták is kampánykeblükre öleltek. És hogy egy kicsit távolabbi, de ízesebb asszociációt illesszünk a híres „négy szoba-négy kerék” ideájához, 1928-ban Herbert Hoover azzal kampányolt, hogy „Csirkét minden fazékba, autót minden garázsba!” Az „Új többség”-re pedig igencsak hajaz az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) 2006-os szlogenje, amely azt hirdette, az országnak új igazságosságra van szüksége.
A 2002-es Black and Decker-féle „A jövő elkezdődött” után a mostani fideszes kampány nyilvánvalóan az amerikai elnökválasztás hangulatát fogja idézni: siker, új kezdet, együtt, jövő, itt az idő!, remény, változás, biztonság – áll a győzelmi (egy darab) zászlón. A remény és változás duettje az USA-ban persze euforikusabb érzéseket, de hazánkban sem tűnik veszett fejsze nyelének ez a stratégia. Az „Új kezdet” szintén tükörfordítás, erről beszélt Obama is („A New Beginning”), de igazságtalanok lennénk, ha nem jegyeznénk föl, hogy a német kereszténydemokraták már korábban, 2005-ben is használták („Ein neuer Anfang”). Az elemzők szerint jobb, ha a Fidesz lelkesen „adoptál”, egy saját ötletük, a depressziókampány, ugyanis csúfosan bukott.
A legnagyobb – és egyik legsikeresebb – csencselés azonban a rendszerváltó MDF-é volt, akik magasra tették a mércét, miután Miterrand 1981-es „Nyugodt erő”-szlogenjét vették át, egy-az-egyben („La force tranquille”). S alig egy év kellett, míg kiderült, se nem nyugodt, se nem erő…
2010. 02. 19. (XIV/7)
