Kereső toggle

Patak helyett vécélefolyó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gyöngy Árpád, Budajenőn élő nyugdíjas öt év után nyerte meg perét, miután a falu többségével együtt nem tűrte szó nélkül, hogy a telki szennyvíztisztító üzem szennyet eresszen a Jenei-patakba, melynek partján az ő háza is áll. A Jenei-patak ma is koszlott vize immáron nem ganészagot áraszt, hanem vegyszer szagát. Közben átadtak egy jobb telki szennyvíztisztítót és a budajenőit is.

A Pest Megyei Bíróság 2,6 millió forint kártérítést ítélt meg Gyöngy Árpádnak azért, mert folyamatosan sérült patakparti házában az egészséges környezethez való joga. A jenei (budajenői) nyugdíjas elmondta, hogy számára nagyon fontos, hogy másodfokon a bíróság már figyelembe vette a négy éven keresztül átélt elviselhetetlen körülményeket, megalázó környezetet. Gyöngy úr első szavaiban a Pátyi utcai emberek és minden más mellette álló jenei ember támogatását köszönte meg. Arra már ráébredt, hogy akik akadályozták az ügy tisztázását, ami pedig joguk és kötelességük lett volna, azokra kár is szót vesztegetni.
Gyöngy Árpád volt a szennyezést megszüntetni akarók frontembere. Neki köszönhető, hogy az „illetékes elvtársak” a fejükhöz kaptak. Együtt dolgozott Tamás Szóra Jánosnéval, akivel bizonyítékokat gyűjtöttek a szennyezésről. Gyöngy nem tagja semmilyen politikai körnek. Patak párti. És patakparti házban él, ami körül kertet épített kerekes székbe kényszerült feleségének, hogy örömöt szerezzen neki. Gyöngy jó ember. Nyugodt, kedves, őszinte, intelligens. De azért ki lehet hozni a sodrából.  Zsuzsa, a felesége közgazdaságot tanult, és muzsikus. Gyöngy Árpád természetjáró, azzal szokott kedveskedni neki, hogy az erdőjárásból fotókat visz haza. Onnan, ahová a felesége nem tud vele menni.
Annak idején Illés Zoltán környezetvédelemmel foglalkozó politikus mintaszerűnek nevezte a Budajenőn élő civilek fellépését, akik kíméletlenül bemutatták a valóságot országnak-világnak – hiszen két évig hiába vártak a hatóságok megnyugtató lépéseire. Budajenőn egyesületet hoztak létre, és minden érintett részvételét kérő környezetvédelmi fórumot tartottak, amit a Másik Oldal  Ökoszociális Mozgalom munkatársai moderáltak. Az ügyet az akkor még működő Budapesti Nap, a Hetek és a TV2 Napló című műsora segítette, és szinte az egész sajtó foglalkozott vele – Gyöngy Árpádék mellé állva.
Ma, hét év után megint erről írva visszagondolok, dereng, hogy a szennyvíztisztító üzemeltetője a tulajdonos felelősségét forszírozta. A  tulajdonos az üzemeltetőét. Ment a nagy ívű egymásra mutogatás. Minden szinten. Ennek nagy divatja van. Az ország (szintén vízparti) házában is folyik a profi egymásra mutogatás – még havi álomfizetés is jár érte. Miközben az országban árad a szenny. Ennek a makett másolata képződött akkor kisebb hatalmú egységek részéről is, akik néha  elfelejtik, hogy itt azért mi is élünk.
2003-ban ez jelent meg a Hetekben: „Telki határában vagyok. Olyan szép a táj, hogy még némely mediterránra vett VIP-villaerőd sem tudja elrontani. Nézegetem a magánkórháznál eredő patakocska színtelen, szagtalan és tisztának tetsző vizét. Látom a szomszédos Budajenő szélét. Már az Árpád-korban is lakták. Folytatom lassú sétám a szombat délelőtti csöndben. Elindulok Budajenő felé, a patakparton, folyásirányba. Kitérek a Telki szennyvizét elvileg kitisztító üzemhez. Benézek a kerítésen. Csönd. Bűz sincs. Tovább ballagok folyásirányba, máris Budajenőn vagyok. Jobbomon aranyat érő telkek. Balomon a patak. A jenei kertek alatt ereszkedem le a mederhez. Szürkésfekete, koszlott és többször annyi víz, mint a tisztító előtti szakaszon. Krémes és olajos a sötét vízfelszín. Büdös, mint a kolera. Garatra veszem a levegőt, mint rossz budikban.”
Ez az állapot évekig tartott. Gyöngy Árpád motivációja egyszerű volt: mozgássérült, kerekes székben közlekedő felesége számára fontos volt barátságos házuk udvara. A bűz, a fertőzésveszély ezt nem tették lehetővé. Ganédombon nem lehet élni. Nem lehetett ablakokat nyitva tartani. Nem lehetett a kertben jóízűt üldögélni és vendégeket hívni. Gyöngy Árpád, a nyugdíjasként a megélhetés érdekében ma is dolgozó férfi, akkoriban filmet is készített az állapotokról.
A patak hídján álldogáló emberek azt találgatják, hogy az ott lenn folyó lében az vajon patkánydög vagy valami más.
Az ok egyszerű: Telkiben nem bírta kapacitással a leengedett vizet a „tisztító”. Ezért engedték a patakocskába. Döbbenetes még visszagondolni is arra, hogy ezt megtehették. A nyarak forróságában el tudjuk képzelni a kanális partját? Az ÁNTSZ akkori eredményei szerint  kétmillió darab coliform baktérium 100 ml „patakvízben”. Miközben a határérték 10 ezer darab. Enterococcus baciból 60 ezer db/ml. Határérték: 1000. Akkoriban a Budapesti Nap című lap munkatársaként azt kérdeztem jó barátomtól, az Egerben élő Magyar Elemér ügyvédtől, ő vajon mit lépne. Elemér kapásból idézte: a tulajdon birtoklásának zavartalansága polgári alapjog. Ha ez sérül, a tulajdonosok birtokháborítási eljárást kérhetnek a jegyzőtől, mely később a bíróságon folytatódhat.
Az is birtokháborítás, ha valaki rendszeresen az ajtód előtt végzi el a dolgát – magyarázta az egri ügyvéd.  – Azért számít birtokháborításnak, mert a birtoklás zavartalansága sérül, miközben semmiféle társadalmi érdeket nem szolgál, hogy az ablakod alatt végezzék a dolgukat. Illés Zoltán, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke ügyészségi eljárást kezdeményezett, és ismeretlen tettes ellen kívánt feljelentést tenni tudatos környezetszennyezés miatt.
„A budajenői emberek nem a telki lakosokat hibáztatják, amiért a telki ürülék a falujukon folyik keresztül. Évszázadokkal ezelőtt még a hegyen laktak a »jeneiek«. Volt viszont egy tűzvész, amely elemésztette a régi Budajenőt. A parasztok kimondták: azért veszett oda mindenünk, mert nem tudtuk eloltani a tüzet. Azért nem tudtuk megfékezni, mert messze volt a patak. Azért lett oda mindenünk, amiért annyit gürcöltünk, mint az igavonó állatok, mert messze volt a víz. Nem baj. Lesz új Budajenő. De nem a hegyen, hanem a pataknál, nézzétek! Ott lesz a Fő utca. Haragosok, békülni! Pazarlás most a harag.”
A szennyvíztisztítót üzemeltető alperes szerint az önkormányzat feladata a szennyvízkapacitás biztosítása, erre ráhatása nem volt. Arra is hivatkozott az üzemeltető kft., hogy ők arról nem tehetnek, hogy több víz érkezett, mint amennyit az üzem elbír. Az ítélet szerint azonban a jogsértő tevékenység folytatója köteles a környezetszennyezést megszüntetni. Ráadásul a szennyes iszap a patakban maradt, mert azt még nem távolították el. Vagyis az abba ömlő szennyvíz folyamatos környezetkárosítást jelent. S mivel a felperesnek az egészséges környezethez fűződő alapvető joga sérült, saját ingatlanának használhatósága 2001-2004 között folyamatosan korlátozott volt.  2004 júliusában a környezetkárosodás az ítélet szerint megszűnt. A valóságban nem teljesen.
Reméljük, eljutunk odáig.

Olvasson tovább: