Egy gazdasági hetilapban Varga Mihály, a Fidesz fő gazdaságpolitikusa utalt egy olyan bevezethető nyugdíjrendszerre, amit aztán a – különösen a baloldali – szakértők úgynevezett svéd modellként azonosítottak be. Később a focirajongó Fidesz-alelnök a rátámadó szocialista kritikákra azt válaszolta, hogy Svédországból legfeljebb a világ egyik legjobb csatárát, Zlatan Ibrahimovicot igazolnák. Ennek ellenére a szocialisták sorra bányásszák elő azokat a dokumentumokat, amellyel azt akarják bizonygatni, hogy a Fidesz-KDNP konglomerátumnak már évek óta a svéd modellen jár az esze.
Először egy KDNP-törvényjavaslatot dobtak be a köztudatba. A KDNP nyugdíjreformról szóló 2007-es törvényjavaslata csak arra volt jó, hogy a párt megmutassa, van saját arca - vélekednek a kereszténydemokraták által jegyzett tervezetről nyugdíjbiztosítási szakemberek. Az más kérdés, hogy szerintük nem sikerült túl megnyerőre a KDNP nyugdíjfizimiskája: a benyújtott, és a Fidesz által is megszavazott tervezet nem koherens, számos a nyugdíjak mértékét alapvetően befolyásoló tényezőt (például járulékfizetés) a javaslat külön törvényben kezelne, de azoknak egyelőre se híre, se hamva.
Pedig a KDNP-nek nem a semmiből kellett építkeznie, a jobboldal főereje, a Fidesz már nyolc éve nekifutott, hogy átformálja a nyugdíjrendszert.
A Pénzügyminisztérium előterjesztése alapján a kormány 2001 nyarán tárgyalt az egyéni számlára épülő, úgynevezett svéd modellről. (A tárcát akkor az a Varga Mihály irányította, aki nemrég azt nyilatkozta, a Fidesz nem akar svéd modellt.)
A szisztéma lényege, hogy az állami gondoskodást, költségvetési pénzpótlást gyakorlatilag kiveszi a nyugdíjrendszerből, és a továbbiakban tőkepiaci elveken működteti azt.
A rendszer ugyanis egy egyéni számlára gyűjti a munkavállaló által befizetett járulékokat, és kizárólag az aktív évek során felhalmozott summát folyatja vissza nyugdíjként. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a munkavállaló fizetése alapján számolják ki, hogy milyen mértékű ellátásra jogosult, és az így megállapított összeget kapja élete végéig. Akkor is, ha közben a nyugdíjkassza bevételei - például a munkavállalók fogyása, a keresetek csökkenése miatt - csökkenek. Ugyanis hiába deficites a nyugdíjbiztosító, a központi költségvetés eddig befoltozta a pénzügyi lyukat.
Ennek a gyakorlatnak a Fidesz és a KDNP tervezete egyaránt véget vetne. Ahogy vélhetően a jelenlegi nyugdíjszínvonalnak is. Ugyanis a szakemberek becslései szerint a nettó átlagkereset kétszeresét kellene ahhoz havonta besöpörni, hogy a tisztán visszaosztó rendszer tisztes színvonalú időskort garantáljon. Ennyit pedig jó, ha a dolgozók egyharmada keres, a további kétharmad kénytelen lenne a jelenleginél alacsonyabb szinten tengődni. Éppen ezért a szocialista félelmek szerint a Fidesz kettéosztaná a társadalmat: a normálisan élő egyharmadot állítaná szembe a minimálnyugdíjon tengődő, így gyakorlatilag minden szuverenitását elvesztő szegény kétharmaddal.
Hogy jogosak-e a szocialista félelmek - miszerint a Fidesz valóban bevezeti a svéd modellt -, arról csak találgatni lehet. Annyi biztos, hogy a KDNP-s javaslatra igent nyomtak a fideszes honatyák, pedig az nem volt túl polgár- és nyugdíjasbarát. Az időskori ellátás a javaslat szerint 62 éves kortól járt volna. Összegét a javaslat alapvetően úgy kalkulálta volna ki, hogy a nyugdíjszámlán felgyűlt járulékok összegét elosztotta volna a várható élettartam éveivel. (Hogy a nyugdíjba vonulás évében mennyi lehet hátra egy 62 éves embernek, azt a Központi Statisztikai Hivatal becsülte volna meg. Például egy kiadós járvány után általánosságban csökken a hátra lévő idő, így az ellátás összege nőhet, de ha a lakosság valamiért tömegesen tér át az egészséges életmódra, és nő az átlagos élettartam, akkor megkurtítják az idősek járandóságát.) A 62 éves kortól járó öregségi nyugdíjat a javaslat a minimálbérhez köti, meghatározva, hogy annak (praktikusan havi) összege nem lehet kisebb, mint a minimálbér 55 százaléka (jelenleg olyan 45 ezer forint). Ám hiába 62 éves valaki: ha a számláján nem jött össze annyi, hogy a várható élettartamától függően fussa erre a summára, akkor nem jogosult az öregségi nyugdíjra.
Úgynevezett öregségi alapnyugdíjra igen, ám ez az ellátás csupán 70 éves kortól folyósítható, úgyhogy valahogy át kell vészelni nyolc évet. És ha ez sikerül, akkor megkapja az addig befizetett, ám az alanyi ellátáshoz nem elégséges összeget, öregségi alapnyugdíjként. Egyébként bármilyen másik esetben, ha valakinek nem jár az öregségi nyugdíj, akkor csak öregségi alapnyugdíjra számíthat, ami viszont nem túl sok. A javaslat szerint legalább a minimálbér 25 százaléka.
Mindenestre a szocialistáknak úgy kellett ez, mint egy falat kenyér, ugyanis egyelőre így ők tematizálhatják a kampányt. A csodaváró hangulat fenntartásában érdekelt Fidesz, mivel nem tudja, mi vár rá kormányra kerülése után, és így nem kíván konkrétumokat ígérni, képtelen érdemi ellenüzenetet megfogalmazni. Sokatmondó, hogy a párt ugyan közzétett egy úgynevezett garancialevelet, de azt Schmitt Pál, a Fidesz EP-delegációjának vezetője szignálta, és nem a Fidesz nagyágyúi.
A Fidesz szikáran a következőket ígérte ebben a levélben: „Garanciát vállalunk arra, hogy kormányzásunk alatt megvédjük a nyugdíjakat; garanciát vállalunk arra, hogy törvényben fogjuk megtiltani a nyugdíjpénztárak privatizációját; garanciát vállalunk arra, hogy kormányzásunk alatt a nyugdíjak reálértékét megőrizzük." Az első két ponttal nem vállalta magát túl a jobboldal zászlóshajója, a „megvédjük a nyugdíjakat" csak egy értelmezhetetlen szlogen, privatizálni pedig egyelőre senki nem akar. Ha azonban a harmadik tételhez is tartja magát a Fidesz, akkor a svéd modell valóban nem megvalósítható, sőt nyugdíjemelésre lesz szükség.
50 szakértő 452 oldala
Magyarországon az Európában alacsonynak számító, átlagosan havi 80 ezer forint körüli nyugdíjak kifizetéséhez igen magas, a bruttó bér egyharmadát kitevõ járulékelvonásokra van szükség. Ráadásul az államnak jelentõs összeget, legutóbb mintegy 500 milliárd forintot kellett az ezermilliárdnyi nagyságú befizetésekhez hozzáadnia, hogy ki tudják fizetni a nyugdíjakat.
A közgazdászok általában szeretnek foglalkozni a nyugdíjügyekkel, mert ez az egyik terület, melyre nagyon sokat költ egy ország. A nyugdíjreformokról évtizedek óta politikai és szakmai vita zajlik, de a Horn-kormány idején volt az egyetlen, a rendszer mûködését alapjaiban megváltoztató reform, míg 2006-ban a rendszer paraméterein változtattak jelentõsen a szocialisták. Gyurcsány Ferenc 2006-os reformlendületében többek között életre hívta a Nyugdíj és Idõskor Kerekasztalt (NYIKA), ami 2007-tõl dolgozott, és amely 2009 végére eljutott odáig, hogy feldolgozta a magyar szakértõk által lehetségesnek tartott reformváltozatokat, és ezeknek elvégezte társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatát a 2050-ig tartó idõszakra.
A pár mondatba besûrített politikai viták fényében érdemes azt megjegyezni, hogy a mintegy 50 szakértõvel, milliónyi adatot feldolgozó, speciális modellszámításokat végzõ grémium 452 oldalon foglalta össze, hogy mire is jutott. Egyébként nem tette le a garast egyetlen modell mellett sem, noha kiemelten foglalkozott az úgynevezett svéd modellel is.
A modell elvben hasonló a jelenlegi magyarhoz, hiszen a mindenkori dolgozók által befizetett járulékokból fizetik a mindenkori nyugdíjasok nyugdíját, de a várható járuléktömeghez igazítja a kifizetett ellátásokat, azaz beépül a rendszerbe egy olyan önszabályozó mechanizmus, ami miatt a svéd szisztéma önmûködõvé válik, nem szív ki pénzt a költségvetésbõl.
A mindenkori hiányt ugyanis egy korrekciós tényezõ alkalmazásával az aktuális aktívakra és nyugdíjasokra terheli.
Kérdéses, hogy be lehet-e vezetni ezt Magyarországon. Idézünk a Kerekasztal lapunknak kéziratban eljutatott jelentésbõl: „Hatásvizsgálati munka során nagyon sok energiát fordítottunk az egyik, néhány szakértõ által erõsen támogatott lehetõség, a névleges egyéni számlás rendszer (NDC) modellezésére, elemzésére. Ez talán a legkomplexebb megközelítés, amelynek eredeti, svéd megvalósítását többen figyelemre méltónak találják. Ugyanakkor annak ellenére, hogy Magyarországon is már többször foglalkoztak vele, valódi hazai hatásvizsgálata eddig még nem történt meg.”
A kerekasztal megállapításai szerint a klasszikus svéd NDC modellhez képest legalább két olyan tényezõvel kellett megküzdenie hazánknak, amelyek jelentõs szakmai kérdéseket vetnek fel. Az egyik a közel sem változatlan népességi háttér, amely erõsen fogyatkozó, ráadásul ciklikus változásoknak kitett populációt jelent. Magyarán: míg Magyarországon az aktív korú lakosság alig 50 százaléka dolgozik, addig Svédországban mintegy 70 százalék, tehát a lakosság magasabb aránya fizet nyugdíj-járulékot. Másrészt nincs az „évjáratok” között olyan demográfiai hullámzás, mint Magyarországon, azaz sokkal kiegyensúlyozottabb számítások végezhetõek a befizetésekkel kapcsolatban.
„Alapvetõ fontosságú nyugdíjszakmai kérdésként maradt most nyitva az is, hogy a svédtõl ennyire eltérõ környezetben lehetséges-e igazán jól átültetni a svéd rendszer egyik alapelemeként funkcionáló „kiegyenlítési mechanizmust” – állítja a jelentés. (H. Zs.)
