A Fidesz nyer és pont – így írható le a 2010-es választások egyszerűsített képlete. A lefutottnak látszó pártverseny ellenére a voksolási algoritmus jóval bonyolultabb. A „bajuszpártként” is emlegetett MDF-SZDSZ koalíció esetleges bejutása akár meg is akadályozhatja, de biztosan megnehezítheti a Fidesz kétharmados mandátumszerzését. Az MSZP vezetőinek rémálma viszont egy 4,5 százalékos MDF.
Közhely, hogy az idei választás az elégedetlenség választása lesz. A társadalmi elégedetlenség azonban nem egy homogén érzület, ami automatikusan löki egy irányba (a Fidesz felé) a választópolgárokat, hanem sok-sok rétegből áll össze. Hogy a szavazófülkében éppen melyik elégedetlenségdarab kerekedik felül, az nemcsak a jövő ellenzékének erőviszonyait, de az új kormányzat mozgásterét is nagyban befolyásolhatja.
A báziselégedetlenség az általános rosszkedv. A válság bizonyos társadalmi csoportokban ledózerolta az életszínvonalat, és az ebből fakadó elégedetlenséget nem orvosolja, hogy a kormány naponta elmondja, milyen jól alakulnak a közgazdasági makromutatók. A másik elégedetlenség-rétegre azonban rímel a makroszámok kommunikációja, ugyanis az embe-rekben - kiemelten a szocialista szavazók körében - most tudatosult, hogy vége a Kádár-korszaknak, azaz az állam nem teljesíthet az erején felül, még ha emiatt elvész is a politikai béke.
Az MSZP-ben hét éve hiába verik a tamtamot például a Borsod-Abaúj-Zemplén vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei politikusok, a párt nem tett semmit a cigányügyek és a mélyszegénység megoldására (áttolva ezzel sok hívét a szélsőjobb táborába). Ezen túl a végre nem hajtott közszolgálati reformokra hivatkozva nem alakított ki baloldali politikát, nem feszített ki képzési és szociális hálót, politikai tevékenysége pedig nagyjából a Fidesz szidalmazásában merült ki. A Fidesz ugyan nem árulta el saját táborát, maradt az érzelmi politizálásnál, de mivel arra sem érdemesítette a népet, hogy az utóbbi négy évben egy konzekvens jövőképet felrajzoljon, csak mindig ígérte, hogy jön, átveszi a hatalmat, és akkor jó lesz, kommunikációja elégedetlenséget szülhet, főleg a bizonytalanok körében.
Nem hízott a Fidesz
Úgyhogy meglehetősen érdekes helyzet állt elő. Az általános tapasztalat az, hogy össznépi elégedetlenség esetén a kormánypárt legfőbb riválisa megerősödik, és gyakorlatilag a jelöltektől függetlenül söpörheti be a szavazatokat. (Ez történt 1994-ben, amikor Horn Gyula tacskóját is a parlamentbe juttatták volna az MDF-től, a Fidesztől és az SZDSZ-től átzúduló szavazatok.) Most azonban a jelek szerint az erősödés csak részben fejezhető ki párt népszerűségének növekedésében, ehelyett a jelöltek szerepe értékelődhet fel. Ugyanis minden baj és bú ellenére a Fidesz inkább megőrizte, mintsem növelte volna 2,2-2,5 milliós táborát. Alacsony részvétel mellett ez tagadhatatlanul elegendő egy izmos győzelemhez - az EP-választáson 1,6 millió emberrel, 56 százalékos eredménnyel tarolt a Fidesz. Ám egy magasabb részvételi arány okozhat meglepetéseket a Fidesznek, hiszen a ma még bizonytalannak definiált tömegek között sokan egykori baloldali szavazók, akik lehet, hogy semmilyen körülmények között sem voksolnak Orbán Viktorra.
A Fidesz most amúgy is komoly dilemmával kénytelen szembesülni. A kampányok leginkább azokra fókuszálnak, akik az állam pénzén élnek, nevezetesen a közszolgálati szférában dolgozókra és a nyugdíjasokra (családtagokkal együtt összességében mintegy hatmillió emberre). És a Fidesz, tekintettel a rút gazdasági helyzetre, pont ennek a két rétegnek nem tud konkrét ígéreteket tenni. (Ennek tudható be, hogy kampányát a csodaváró változásra és az „ebből elég volt" érzésre hegyezi ki.) Illetve akad egy harmadik kiemelten fontos réteg is, az ifjúság, amelynek megnyerése a bázis folyamatos meglétét garantálja, de ezen a fronton sem áll túl jól az ellenzék főereje, a jobboldali ifjak körében vonzóbb a Jobbik.
A Fidesz taktikája ezért az, hogy ne aktivizálja a bizonytalanok nagy táborát, számukra elég, ha a saját híveik elmennek. Országos szinten ezért kerülnek tudatosan minden vitát, és reményeik szerint bőven elég lenne számukra, ha a Kubatov Gábor pártigazgató által működtetett aktivistahálózat a választásokon a saját táborukat „kézen fogva" az urnákhoz vezeti. Az elmúlt napokban a fideszes koncepciót két ügy veszélyeztette. Az MSZP ölébe hullott az úgynevezett nyugdíjvita, amitől „felhergelődhet" az a passzív nyugdíjas réteg (3 milliós tábor), amely egykoron többnyire az MSZP-re szavazott. Másrészt, az MDF és az SZDSZ a kezdeti bénázás után Bokros Lajos mögé állt, így akár az MSZP-re megsértődött „szoclib" szavazók közül sokat begyűjthet.
A győzelmet senki sem látja veszélyeztetve, emiatt teljes gőzzel zajlanak az előkészületek a kormányzásra. A kérdés természetesen az, hogy meg lesz-e a Fidesznek a kétharmados többség, ami elégtételt jelentene Orbán Viktornak és a Fidesznek az elmúlt nyolc év országgyűlési vereségeiért.
Depis szocik
Az MSZP-ben optimista forgatókönyvek szerint az egyéni körzetek közül 25-öt lehet megnyerni, és ez esetben összesen akár 130 mandátumot is szerezhetnek, fölé kerülve így az egyharmados parlamenti aránynak. Szocialista forrásaink szerint ehhez azonnal túl kellene tenniük magukat a belső, már-már általánossá váló depresszión és levertségen, illetve a belső személyi konfliktusokon. Több megyében (talán országos szinten is) belső rivalizálások osztják meg az erőket, miközben a vezetők egy része azon morfondírozik, hogy mi lesz a választások után. Ha 30 százalék fölé röpítve az MSZP-t a vártnál jobban szerepel Mesterházy Attila - akinek a bázison belül meredeken megy fel a népszerűsége -, akkor ő és köre új „erőcsoportként" jelenhet meg a párton belül. Ha viszont 20 százalék alá zuhannak, akkor visszajöhet Gyurcsány Ferenc és mindenkit elzavarhat, mondván: ennél még én is jobban csináltam.
Ha a 20 százalékot nem érik el, akkor az önkormányzati pozíciók súlyosan megrendülhetnek, hiszen őszre azok a polgármesterek, akiknek győzelmi esélyeik lennének, kilépnek a pártból, hogy ne rontsa esélyeiket a szegfűs logó. A pesszimistábbak attól tartanak, hogy 44 polgármestert is elveszthetnek ősszel.
Az MDF-SZDSZ-összefogásra mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választások miatt aggódva tekintenek a szocialisták. Egyrészt rémálomként sejlik fel sokaknak, hogy mi történik, ha 4,5 százalékot szerez csak ez a formáció. Meggyőződésük, hogy ez tőlük vinne el szavazatokat. Ennél még veszélyesebbnek tartják, hogy a fővárosban és a nagyvárosi körzetekben 7-8, akár 10 százalékot is szerezhet a „Bokros-párt", amivel az egyéni mandátumszerzésükbe „zavarhatnak" be, azaz - legalábbis a szocialisták elemzői szerint - a Fidesz kétharmados többségének ágyaznak meg.
Az önkormányzati választásokon pedig ugyancsak „bezavar" az SZDSZ-MDF-koalíció, mivel itt jóval könnyebb bejutni a testületekbe. Ráadásul az inkább az önkormányzati választásokra gyúró SZDSZ-maradék a fővárosban éppen az erős szocialistákra akar „ráindulni" (már az országgyűlési választásokon is), hogy erősebb alkupozícióban lehessenek, amit természetesen a szocialista körökben inkább a zsarolás kifejezéssel írnak körül.
Nehezen születik a „bajuszpárt"
MDF-es forrásaink persze másként látják a lehetséges forgatókönyveket. Eszerint: biztos, hogy az MDF elindul, és a legrosszabb esetben is 3-4 százalékot szerez, tehát nem azt kell nézni, hogy mennyi veszhet el, hanem azt, hogy nem kell sok ahhoz, hogy az 5 százalékot megugorják. Az MDF és az SZDSZ közötti alkualap az, hogy még a csúfos EP-választásokon is Budapesten 5 százalék felett szerzett az SZDSZ, amelynek tagságában népszerű figura Bokros. Másrészt ha sikerül egyéniben "jó körzetekben" az MDF-SZDSZ párosnak jól szerepelnie az első fordulóban, akkor a másodikra van tartaléka az MSZP-nek. Ha a Fidesz tarol az egyéniben, akkor úgyis mindegy, nem ezen múlott - tett egy kis fatalizmusra utaló megjegyzést egy interjúalanyunk.
Azt az MDF-SZDSZ-koalíció hívei is elismerik, hogy a „Bokros-párt" esetleges bejutásával automatikusan nem hárul el a Fidesz kétharmados győzelmének a esélye, de ennek bekövetkeztét biztosan megnehezíti egy négypárti összetételű parlament.
Igaz, ehhez az is kell, hogy létrejöjjön az MDF-SZDSZ-paktum, ami lapzártánkkor már biztosnak tűnt. Annyit tudtunk kideríteni, hogy egyes megyékben az MDF úgymond jó jelölteket tudott állítani, mint például Szabolcsban Helmeczy Lászlót, az olaszliszkai lincselés áldozatának családját képviselő ügyvédet, Veszprém megyében Farkas Bertalan űrhajóst, illetve ex-fideszes, helyben ismert polgármestereket. Ugyanakkor vannak megyék, ahol mind az SZDSZ, mind az MDF a „bajban vagyunk" verziónál tartott még csak.
Hozhat-e valamit egy bajusz?
A kampányban a programszerű üzenetek még látványosan hiányoznak, lehet, hogy azért, mert a pártok úgymond „lefordultak" korábbi értékeikről, ezért előtérbe kerülhet a jelölt személye - főleg a bizonytalanoknál. Éppen ezért válhat be az MDF (és az SZDSZ) taktikája, amikor népszerű emberekkel, és nem programmal próbál kampányolni. Bokros Lajos bajusza, Farkas Bertalan űrhajója, illetve a helyben népszerű jelöltek segítségével esetleg átléphetik az 5 százalékos küszöböt. Az MSZP pedig sikerrel mozdulhat rá a 3 millió nyugdíjasra, ha el tudja hitetni, hogy a 13. havi nyugdíj elvétele ellenére is csak a szocialistákat érdeklik az idősek. (Ennek a törekvésnek szépen alájátszik a kormány, amikor például garantálja, hogy megduplázza a méltányossági nyugdíjkasszát, vagy kegyeleti járadékot vezet be. A fővárosi szocialista frakció pedig 50 százalékos kedvezményt adna a nyugdíjasoknak és rokkantnyugdíjasoknak a vonaljegyek árából.)
Kétharmad nélkül mit ér?
Ha a Fidesz nem arat kétharmados győzelmet, és az MSZP és az MDF izmosan jut be a parlamentbe, a Fidesz furcsa helyzetbe kerülhet. Ha az MSZP átviszi az egyharmadot, akkor egyszerű a képlet: feles törvények születhetnek, kétharmadosak nem egykönnyen. (Igazán éles helyzet akkor alakulna ki, ha az egyharmados baloldal mellett az MDF mondjuk elvinné a parlamenti helyek 4-5 százalékát, a Jobbik pedig a mandátumok 15-20 százalékát szerezné meg.) Ha azonban a szocialisták a mandátumok kevesebb, mint egyharmadát szerzik meg, és a Fidesz is szintén kétharmad alatt marad, akkor - feltéve, hogy négy párt ül a Tisztelt Házban - Orbánéknak az MDF, az MSZP és a Jobbik között kell mérlegelni. Ha csak kevéssel maradt a kétharmad alatt, akkor nyilván a legegyszerűbb szétrobbantani az MDF-frakciót, elegendő pár tagot kivásárolni, akik biztosítják a kétharmados többséget, miközben a fórumosok frakciójának létszáma 10 alá esik, így nyomban meg is szűnik a képviselőcsoport. Erre persze csak akkor van szükség, ha a Fidesz valóban alkotmánymódosításra készül.
