A Fidesz kommunikációjában az dominál, hogy száguld az ország a gazdasági vészhelyzet felé, míg a szocialisták azzal replikáznak, hogy kedvezőre fordultak a gazdasági folyamatok, sőt, egyes külföldi elemzők a magyar válságkezelést ajánlják mintául Görögországnak. Az igazság a két álláspont között található?
- Ma már nem úgy működik az ország, mint a hetvenes és nyolcvanas években, mikor a Szabad Európa és a Kossuth Rádió üzeneteiből összegyúrva próbáltunk egy valósághoz közeli álláspontot találni. A tények egyértelműek, abban ma mindenki egyetért, hogy az ország rosszabb gazdasági helyzetben van, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Ezt nekem olyan jelek mutatják, amelyeket lehet ugyan vitatni, de ettől még lényegesek. Mint például az, hogy mennyit fizetünk az adósságunkért, mennyibe kerül az ország működőképessége, a pénzpiacok mindezért mennyivel több kockázati felárat kérnek. A kelet-európiai összehasonlítások egyértelműen mutatják, hogy Magyarország pozíciói romlottak, az életminőség szempontjából például már Szlovákia is elhagyott minket. Magyarországot kedvezőtlen adósságmutatók, rossz helyzetű költségvetés, magas adóterhek és növekvő munkanélküliség jellemzi.
A vészhelyzet kifejezés inkább a politikai kommunikáció része?
- Ezt nemcsak mi, hanem az MSZP is használta, a vészhelyzettel indokolták a válságkezelést. A különbség az, hogy szerintünk nem hárult el a veszély, sajnos Magyarország továbbra is a hitelezők fogságában, adósságcsapdában van. Ez a helyzet átmenetileg lehet, hogy egy kicsit javult, de ettől függetlenül a sebezhetőség továbbra is fennáll. Az IMF-segély által nyújtott átmeneti kegyelmi állapot elmúlik, 2010-ben az ország szembesül azzal, hogy ezt a hitelt is vissza kell fizetni.
Egy Fidesz-kormány miben lenne gyökeresen más, mint egy MSZP-kormány?
- Nagy valószínűséggel ezt a közeljövőben megtudjuk. Először is teljesen mások lesznek a személyek, akik a kormányt irányítják. Ismert, hogy ha két ember csinálja ugyanazt, akkor sem lesz az eredmény ugyanaz. Tehát már ez a változás jelentős fordulatot hordoz magában.
Másrészt talán rendelkezünk egy olyan tapasztalattal, ami a jó kormányzáshoz kell. Érdekes, hogy ez is két tényezőből áll, először is abból, amit 1998 és 2002 között tanultunk a polgári kormányzás alatt, másrészt abból, hogy láttuk 2002 és 2010 között azt, hogy hogyan nem szabad kormányozni. Gyurcsány Ferenctől különösen meg lehet azt tanulni, hogy mit nem szabad tenni, még ha látszólag nincs is ára, mert - idézve a „klasszikust" - „megunják a tüntetést, és úgyis hazamennek".
2006-tól annak az állomásait látjuk, hogy ugyan a tüntetők hazamentek, az ellenállást leverték, de az emberek, a tömegek nem felejtették el, hogy mit ígértek, és mit tettek a hatalmon levők. Ennek lett a következménye, hogy minden demokratikus választást és népszavazást elvesztett az MSZP. Emiatt került egyre súlyosbodó válságba az ország, nemcsak gazdasági jellegűbe, hanem morálisba is.
Ha a Fidesz felhatalmazást kap a kormányzásra, akkor megpróbál olyan intézkedéseket hozni, melyek megváltoztathatnak társadalmi szokásokat, magatartásmintákat?
- Az a szerep nagyon távol áll tőlünk, melynek az az alapfilozófiája, hogy holnapra felforgatjuk az egész világot. Azt látjuk, hogy ez rengetegszer kudarcot szenvedett a világban. Társadalmi szokásokat, mentalitást megváltoztatni csak hosszabb távon lehet. Igaz, lehet rövid távon befolyásolni attitűdöket, például azzal, hogy amit egy kormány tesz, annak mekkora a támogatottsága, a gyorsan meghozandó intézkedésekben mennyire hisznek a választók. A társadalmi szokásokat mégis nagyon lassan lehet megváltoztatni. Én inkább abban hiszek, hogy vannak céljaink, melyekhez szövetségeseket igyekszünk szerezni, majd a közösen elvégzett munka végén szerintünk más lesz a társadalom hangulata és a közérzet.
A közelmúltban konzervatív közgazdászok nyílt levelet címeztek az országgyűlési képviselőknek, hogy ne szavazzák meg a Bajnai-kormány által benyújtott költségvetést, mert többek között nem pontos számokon alapul, illetve hiányoznak belőle a reformokra vonatkozó intézkedések. Ebből indirekte azt lehet kiolvasni, hogy a jobboldali közgazdászok is azt várják el egy leendő Fidesz-kormánytól, hogy reformokba, strukturális átalakításokba kezdjen?
- Ma nem tudok olyan területét mondani az életnek, ahol ne lenne valami gond, szinte nincs olyan terület, amihez ne kellene hozzányúlni. Nyilván úgy nem lehet, ahogy a szocialista-szabaddemokrata kormány megpróbálta, azaz hogy a szakmai egyeztetéseket elhagyta, a társadalommal nem egyeztetett, hanem felülről igyekezett mindent végrehajtani.
A mi becslésünk szerint jövőre a kórházak százmilliárdos nagyságrendű adóssággal fognak rendelkezni, amit a jelenlegi fenntartói rendszer képtelen kezelni. Tehát ezt át kell alakítani. Az nem elég, hogy csak forrásokat vonunk ki egy-egy rendszerből, azon kell változtatni, hogy az országnak több legyen a bevétele, azaz elinduljon a gazdasági növekedés.
A kormányzásra készülve munkacsoportok dolgoznak a Fideszben, hogy minden területre kialakult program álljon készen, ha megkapjuk a felhatalmazást a kormányzásra. Így a bankrendszeren át az adórendszerig, a foglalkoztatáspolitikától az oktatásig számos szakember dolgozik azon, hogy kész tervekkel rendelkezzünk. Az euróbevezetésnek már körvonalazódnak a lehetőségei, így a választási kampányban már szinte biztosan tudunk ígérni. Más területeken kicsit hátrébb tartunk, de szerintem január végére vagy február elejére elkészül egy olyan komplex program, ami alapján már el lehet kezdeni dolgozni. Szerintem komoly változtatásokat lehet keresztülvinni az oktatástól kezdve az önkormányzati rendszer átalakításáig.
Szükségesnek tartja, hogy némely területen, ágazatokban paradigmatikus, azaz a rendszer alapműködését, lényegét megváltoztató reformok legyenek, vagy elég csak a jelenlegi rendszer egyes elemeit, úgynevezett parametrikus reformmal megváltoztatni?
- Ez elég elvont kérdés, nem vagyok annyira tudora a reformelméleteknek, hogy ebben most minden részletre kiterjedő módon kifejtsem az álláspontunkat. Alapvetően arra készülünk, hogy a társadalommal, a szakmai szervezetekkel, tudományos világgal közösen változtassuk meg Magyarországot. Abban biztos vagyok, hogy a foglalkoztatás területén azonnali mélyreható változások kellenek, mert egészségtelen állapotra utal, hogy a velünk azonos lélekszámú Csehországban egymillióval többen dolgoznak. Öncélúan nem érdemes hozzányúlni valamihez, csak azért, hogy azt igazoljuk, hogy mi mások vagyunk, de most nem látok olyan területet, ahol ne lenne szükség beavatkozásra. Talán a járulékfizetés mai rendszerén elég, ha csak finomhangolásokat végzünk.
Bokros Lajos szerint elodázhatatlanok a lényegi reformok.
- Az esélytelenek nyugalmával képes ezeket állítani. Bokros úr már egyszer eljátszotta ezt, de a tervei az Alkotmánybíróságon feneklettek meg, mert összeegyeztethetetlennek bizonyultak az alaptörvénnyel. Így a Bokros-csomagból nem sok maradt. Annak nincs értelme, hogy mindenkivel konfrontálunk, majd aztán semmi nem lesz a tervekből. Időrabló tevékenység és fárasztó a szakmai és társadalmi konszenzus kialakítása, de változtatni csak így lehet.
Annak idején Molnár Lajosnak is azt ajánlottuk, hogy üljön le a szakmával, ők elmondják az érveiket a vizitdíjjal szemben. Nem fogadta meg a tanácsunkat, sokkal nagyobb pofonba szaladt bele a kormány, mintsem bármikor is gondolták volna.
A politikusok nem azért vannak döntési helyzetben, mert ők értenek legjobban egy adott területhez, hanem hogy az adott terület megoldási alternatívái közül a lehető legjobbat találják meg, és érték alapon válasszanak.
A Fidesz évek óta adócsökkentést szorgalmaz. Hogyan lehet feloldani az adócsökkentés és a költségvetési hiány, illetve a kiadások között meghúzódó feszültséget, vagyis azt, hogy akkor lehet csökkenteni adót, ha van rá fedezet?
- Az egyértelmű, hogy magas Magyarországon az adóztatás szintje, és ezt csökkenteni kell. A kérdés az, hogy mennyi esélyt ad a külső környezet, hogy egy ilyen adócsökkentő lépés egy bizonyos idő után többletbevételt hozzon az államkasszába. Romániában és Szlovákiában ez négy-hat hónap volt, igaz, gazdasági fellendülés idején. Jelenleg épp válság van, a piacok vergődnek, Németország recesszióba süllyedt. A mi kérdésünk, hogy mennyi idő kell, hogy egy adócsökkentés beindítsa a gazdaságot, és meghozza az eredményt. Reménysugarat jelent, hogy Európában mintha megkezdődött volna a növekedés, és ha a piacaink elkezdenek bővülni, akkor előbb-utóbb nálunk is megfordul a trend. Ebben az esetben könnyebb lehetne adócsökkentést végrehajtani.
Az elmúlt egy évben az IMF hitele segített Magyarországnak áthidalni a válságot. Igényt tartanak önök is erre a segítségre?
- Az IMF a fuldoklónak dobott mentőövet, de szerintem ez az öv egyben be is határolja a mozgásterünket. 2008 vége óta a fiskális feltételeket az IMF szabja, az ország elvesztette az önállóságát. Nyilván ebből a kötöttségből ki kell jönnie, de ez akkor lehet, ha a fuldokló tud már úszni.
Folyamatosan egyeztetünk, számtalanszor találkozunk Budapesten és Washingtonban az illetékesekkel, igyekszünk az IMF-nek is megfelelő forgatókönyvet felvázolni. Kialakult egy vita arról, hogy mekkora lesz a jövő évi hiány, amire az IMF azt válaszolta, hogy annyi, amennyit az aktuális kormány meghatároz. A gondot az jelenti, hogy a jelenlegi kormány használja fel a forrásokat több hónapig, ezért komoly fenntartásaink vannak a valós költségvetési helyzettel. Szeretnénk egy olyan forgatókönyvet felvázolni, melynek a végrehajtása esetén az IMF számára is az ország sikertörténet lesz, és az országban is kedvező folyamatok indulnak meg.
Az önök számára kedvező közvélemény-kutatási adatok miatt nem tapasztalja-e, hogy hirtelen sokan lettek Fidesz-szimpatizánsok?
- Egyrészt minden embernek meg kell adni a tévedéshez való jogot, illetve azt, hogy őszintén megváltozhat. Másrészt ilyen helyzetben igyekszem, hogy ne essünk memóriazavarba. Ez esetben nagyobb biztonsággal tudunk jó személyi és koncepcionális döntéseket hozni. Megvallom, néha én is meglepődök, hogy időnként olyanok hívnak, akik évek óta ezt nem tették. A görög drámaírók ezt a jelenséget már évezredekkel korábban nálamnál pontosabban leírták, tehát nincs új a nap alatt.
