Miért Mesterházy Attila lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje? Ön ambicionálta, vagy a párt kérésének tett eleget azzal, hogy elvállalta?
- Nem ambicionáltam a jelöltséget, mert abban hiszek, hogy egy ilyen nehéz helyzetben az a legfontosabb, hogy a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje mögött - úgymond - spontán összerendeződjön a párt, a jelölt képes legyen egységet, összefogást szimbolizálni. Az elmúlt időszak azt bizonyította, az én személyem képes erre.
A megyei elnökök döntésekor még felmerült Kovács László neve is.
- Akkorra már két stratégiára egyszerűsödött a választási alternatíva. Az egyik, hogy egy nagyobb tapasztalattal rendelkező, harminc-negyven éve a politika élvonalában tevékenykedő személy legyen a jelölt, vagy olyan valaki, aki fiatal korával és teljesítményével azt sugallja, hogy az MSZP hosszabb távon gondolkodik.
A második lehetőség kapott többséget. Egyébként sosem fordult elő, hogy ennyire fiatal jelöltje legyen a pártnak.
Alig négy hónap van a választásig. Megfogalmazták már a célt?
- A maximális cél legyőzni a Fideszt, hiszen egy politikai párt számára mindig csak a győzelmi hittel, a győzelmet akarva lehet egy választási kampányba belekezdeni.
Egy rövid évértékelés két okból is indokolt: egyrészt mindjárt itt van 2010, másrészt nyilván mérlegelte, milyen állapotban van a párt, melynek kormányfőjelöltjévé lett.
- 2009-ben szerintem a legnagyobb eredmény az volt, hogy stabilizálni tudtuk az ország helyzetét: a válságkezelési program sikeres volt, az országot egy fenntartható fejlődési pályára lehetett állítani. Ezt ma már külföldön mindenki elismeri. És az eredmények a mindennapokban is jelentkeznek, hiszen az euró árfolyama 270 forint körül stabilizálódik, a magyar államkötvénypiac beindult, vagyis visszatért a bizalom Magyarország iránt.
A másik ilyen fontos eredmény, hogy a Bajnai-kormánynak sikerült visszaadnia az adott szó hitelét, hiszen amit a kormány megígért, azt megtette. Nyilvánvaló, hogy számos kormányzati intézkedésnek sokan nem örültek, de azt talán megértették az emberek, hogy a kormány a körülmények kényszere miatt volt kénytelen meglépni ezeket, hogy 2009-2010-zel a válságkezelés legnehezebb szakasza véget érjen.
Kinek higgyen az átlagember: önök a válság végéről, fellendülésről beszélnek, a Fidesz viszont azt állítja, hogy gazdasági vészhelyzet felé száguld az ország.
- Nemrégiben az USA alelnöke is elismerően szólt és példaként beszélt Magyarország erőfeszítéseiről. Azt hiszem, a Fidesznek egyértelmű politikai célja van a vészhelyzet sulykolásával: azt készíti elő, hogy miért nem kell majd az általa tett választási ígéreteket teljesítenie. Ha el tudják hitetni, hogy apokalipszisközeli állapotban van az ország, akkor a választások után hivatkozhatnak arra - amennyiben győznek -, hogy be akarták tartani az ígéreteiket, de az előző kormány annyi mindent elrontott, amiről ráadásul nem is lehetett tudni, hogy sajnos mégsem teljesíthetők a szép ígéretek. Én ebben egyértelműen egy kommunikációs trükköt látok. A valóság az, hogy Magyarország a jelenlegi mutatókkal a gazdasági világválságot követően az egyik legversenyképesebb országgá tud válni. 2011-re már három és fél százalék vagy annál is magasabb GDP-növekedést jósolnak az elemzők.
Térjünk vissza önhöz: az MSZP nem akar ígérgetni a kampányban, ráadásul a gazdaságban senkinek nincs nagyobb mozgástere, mint a politikai ellenfélnek. Ezek szerint Mesterházy Attilának a személyiségével kellene hozzájárulnia a sikerhez? Ha így van, milyen ez a személyiség, mivel próbál majd hatást gyakorolni az emberekre?
- A sikerhez több dolog szükséges: hiszek az őszinte beszéd erejében, abban, hogy felnőttként kell kezelni az állampolgárokat, és reális ígéreteket kell megfogalmazunk. Olyanokat, melyekről azt is megmondjuk, miből és hogyan valósítjuk meg azokat. Saját szavazóink és a bizonytalanok egy része is azt várja tőlünk, hogy ne ámítsuk őket, hanem konkrétan mondjuk meg, mi a probléma, mik a lehetőségek, és annak ismeretében fogalmazzunk meg vállalásokat. Éppen ezért nem tenném félre a tartalmat és a programot. Természetesen a személyiségek is fontosak, sőt, az elmúlt időszakban a személyiségek szerepe felértékelődött a politikában. Ami engem illet: nem ijedek meg a konfliktustól, de magam nem kívánnék konfliktust generálni. Sokkal inkább a konszenzusban, az összefogásban, az együttműködésben hiszek. Szerintem téves az a politika, amelyik mindig az elutasításra, a nemekre épít. Ez hosszú távon a nemzet érdekeit csorbítja.
Vannak politikusok, akiket valahol valakik kitaláltak, felépítenek, és mint egy emblémát körbeviszik az országban, és vannak politikusok, akik maguktól törnek a felszínre, és erős személyiségükkel egy csapatot, egy pártot állítanak maguk köré. Ön melyik típus?
- Erős meggyőződésem, hogy nem a jelöltnek van pártja, hanem a pártnak van jelöltje: mindig egy közösségnek kell eldöntenie a fő politikai irányokat, de természetesen azért vállal el az ember egy ilyen funkciót, mert van egy határozott elképzelése, hogy mindezt hogyan kellene véghezvinni. Az MSZP Országos Választási Bizottságában, amely a párt kampányirányító testülete most engem választottak meg elnöknek: innentől kezdve a kampány irányítása egyértelmű felelősséget és feladatkijelölési szerepet jelent. Persze, a szocialista párt egy nagyon sokszínű, demokratikus párt, ezért nem parancsuralmi rendszerben kell ezeket a gondolatokat kiérlelni, hanem folyamatos egyeztetések során. A végrehajtás viszont sokkal inkább centralizált.
Ki lehet önt mozdítani finom vagy kevésbé finom provokációkkal a nyugalmából?
- Az elmúlt három évben frakcióvezető-helyettesként, illetve frakcióvezetőként nagyon sok ilyen vitahelyzetben kellett részt vennem nagy nyilvánosság előtt. Úgy gondolom, hogy bármilyen témáról legyen is szó, a racionális érvelésnek van értelme. Ez persze nem zárja ki az érzelmekkel teli vagy akár heves polémiákat, de elsősorban az érvekre kell alapozni.
Mit tud kezdeni az egészen durva, személyeskedő megjegyzésekkel?
- A politikus hivatása olyan, hogy tudni kell kezelni az ilyen típusú nehézségeket is. Én a magam részéről mindig tartózkodtam a személyeskedéstől, nem értek vele egyet, árt a politikai kultúrának.
Jelöltként milyen módon, milyen mértékben kell valamiféle viszonyt kialakítania az elmúlt nyolc évhez?
- Az elmúlt nyolc évet közösen csináltuk végig, annak minden sikerével, kudarcával együtt. Az a dolgunk, hogy egyrészt kellően önkritikusak legyünk, ugyanakkor igenis számoljunk be a társadalom előtt a sok sikertörténetről, azokról az eredményekről, melyeket a szocialista kormányzás hozott az országnak.
A kampányban az ellenzék részéről feltehetőleg sokszor előkerül majd az őszödi beszéd, ha a szocialisták a kormány sikereit akarnák taglalni.
- Az őszödi beszéd egy kísérlet volt arra, hogy szakítsunk azzal a politikai gyakorlattal, amely nem tekinti felnőtteknek az állampolgárokat, szakítsunk azzal, hogy tudatosan mást mondunk egy választási kampányban, mint amit egy kormányprogramban meg akarunk valósítani. Ebből a szempontból a szándék helyes volt, a stílus és a helyszín egészen biztosan nem. Az embereknek nem az őszinteséggel van bajuk, hanem azzal, ha a politika csak a hátuk mögött, zárt körben és utólag őszinte. Éppen ezért mondom azt, hogy 2010-ben nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint amiket az elmúlt öt választás során elkövettek a pártok.
A napokban azt nyilatkozta, hogy feleségével is konzultált, mielőtt elvállalta a miniszterelnök-jelöltséget. Hogyan tud egyensúlyozni család és politizálás között?
- Harmadikos gimnazista korunk óta jártunk együtt a feleségemmel, hét évvel később összeházasodtunk. Immár tíz éve vagyunk házasok, két kisgyermekünk született, Kata, ő négy és fél éves és Attika, aki öt és fél éves. Budapesten lakunk, feleségem köztisztviselő. A feltöltődés szempontjából nélkülözhetetlen az embernek a feleségével és a gyerekekkel való együttlét, időnként ki kell szakadni a napi rutinból, mert különben nagyon hamar ki lehet égni.
Hála Istennek, nálunk a családi háttér megvan, ezért azt kellett mérlegelni, hogy a szeretteim felkészültek-e a kampánnyal járó távollétre, az esetleges verbális támadásokra.
A felkérés után egy hétig gondolkodtam, végül - amellett, hogy mind a feleségem, mind a szüleim részéről volt egyfajta féltés és óvás ettől - mindenki egyetértett abban, hogy ha vállalom a kihívást, akkor mindegyikük támogatni fog.
