A Magyar Köztársaság elnöke és az egyházak közötti párbeszéd Sólyom László működésének idején hagyományosan a római katolikus, a görög katolikus, a református, az evangélikus, az izraelita, az unitárius és a baptista felekezetek vezetőivel elköltött díszebédben csúcsosodik ki. Elődjéhez, Mádl Ferenchez képest annyi újítást engedett meg magának az államfő, hogy a magyarországi és határon túli magyar egyházi méltóságok együtt látogathatnak a Sándor-palotába.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és kollégája, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke arra használták fel a protokolláris eseményt, hogy hazánk és a „történelmi egyházak" - a bíboros szavaival élve - „skizofrén" kapcsolatát bírálják. Esetükben nehéz értelmezni a „szűkre szabott létfeltételekre" való utalást, jár viszont a két pont az egyházi közoktatási intézmények kiegészítő normatívájának korrekciójára vonatkozó utalásért.
Vélhetően zsidó vendégeire utalva az államfő már köszöntője elején jelezte, hogy bár a jelenlévők nem mindegyikének nagy ünnep a karácsony, ettől azonban még egyéb egyházi ünnepek is alkalmasak lehetnek a „mindennapi élet és az örökkévalóság" harmonizálására. Három területet emelt ezek után ki, ahol a nemzet egységének megtestesítőjeként köszönetet mondhat a meghívottaknak. Az elsőnél mindjárt ellentmondásba került Bölcskei Gusztávval, ugyanis az egyházak társadalmi szerepéről azt mondta: „Ha manapság beszélhetünk élő közösségekről, akkor a vallási közösségek azok." A reformátusok első embere ugyanakkor három hete még úgy nyilatkozott egyháza XIII. zsinatán, hogy az elmúlt tíz évben „drasztikusan csökkent a vallásos emberek száma", és egyre kevesebb fiatal jár templomba.
2009. 12. 11. (XIII/50)
