Sólyom László idén sem bírálta felül azt a sokak által kritizált gyakorlatát, hogy az advent alkalmából megrendezett díszebédre a Horthy-korszak felekezeti kategóriáit idéző szelekció alapján invitálja klerikus vendégeit. A zárt ajtók mögött az egyház-finanszírozási kérdések mellett a népszámlálási kérdő-ívről lemaradt, vallási hovatartozást firtató blokk feletti sajnálkozásra is jutott idő.
A Magyar Köztársaság elnöke és az egyházak közötti párbeszéd Sólyom László működésének idején hagyományosan a római katolikus, a görög katolikus, a református, az evangélikus, az izraelita, az unitárius és a baptista felekezetek vezetőivel elköltött díszebédben csúcsosodik ki. Elődjéhez, Mádl Ferenchez képest annyi újítást engedett meg magának az államfő, hogy a magyarországi és határon túli magyar egyházi méltóságok együtt látogathatnak a Sándor-palotába.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és kollégája, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke arra használták fel a protokolláris eseményt, hogy hazánk és a „történelmi egyházak" - a bíboros szavaival élve - „skizofrén" kapcsolatát bírálják. Esetükben nehéz értelmezni a „szűkre szabott létfeltételekre" való utalást, jár viszont a két pont az egyházi közoktatási intézmények kiegészítő normatívájának korrekciójára vonatkozó utalásért.
Vélhetően zsidó vendégeire utalva az államfő már köszöntője elején jelezte, hogy bár a jelenlévők nem mindegyikének nagy ünnep a karácsony, ettől azonban még egyéb egyházi ünnepek is alkalmasak lehetnek a „mindennapi élet és az örökkévalóság" harmonizálására. Három területet emelt ezek után ki, ahol a nemzet egységének megtestesítőjeként köszönetet mondhat a meghívottaknak. Az elsőnél mindjárt ellentmondásba került Bölcskei Gusztávval, ugyanis az egyházak társadalmi szerepéről azt mondta: „Ha manapság beszélhetünk élő közösségekről, akkor a vallási közösségek azok." A reformátusok első embere ugyanakkor három hete még úgy nyilatkozott egyháza XIII. zsinatán, hogy az elmúlt tíz évben „drasztikusan csökkent a vallásos emberek száma", és egyre kevesebb fiatal jár templomba.
Sólyom László szólt még az oktatási intézmények által képviselt értékrendről és az egyházak karitatív tevékenységéről, ám a jelenlévő baptisták világméretű szeretetszolgálata már nem fért bele példálózó felsorolásába a katolikus és az ökumenikus misszió mellé. Annál több szó esett a már akkor tudhatóan elvérzett államfői vétóról, mely a népszámlálási ívre emelte volna vissza a vallási hovatartozást firtató kérdéskört. „Egyáltalán nem arról volt és van szó, hogy itt bármiféle finanszírozási metódusnak adjon ez alapot" - próbálta elterelni a gyanú árnyékát az államfő, és hivatalának kommunikációs vezetője ki is fejtette lapunknak, mire gondolhatott.
„A Fidesz-kormány időszakában valóban léteztek olyan tervek, amelyek szerint a népszámlálási eredmények alapján hoztak volna egyház-finanszírozási döntéseket, de erre, ha jól emlékszem, végül nem került sor" - mondja Kumin Ferenc, aki úgy véli, hogy a múltbeli elképzelésekre hivatkozva kár kihagyni egy fontos népszámlálási kérdést a jelenben.
A főosztályvezető azt is tisztázta a Heteknek, hogy miért újra csak a rendszerváltás óta rögzült pozícióval rendelkező hagyományos felekezetek képviselői voltak hivatalosak Sólyom asztalához. Mint mondja, a kiválasztás szempontjai ugyanazok voltak, mint korábban: történelmi múlt és jelentős hívőszám. „Amikor a köztársasági elnök úr a köszöntőjében az egyházakról beszél, akkor abból nem zárja ki azokat, akik akkor és ott nincsenek jelen" - állítja Kumin, aki főnöke nyitottságát a párbeszédre azzal illusztrálja, hogy az államfő legutóbbi, koreai látogatása során is igen nagy érdeklődést mutatott a meglátogatott zen buddhista templomokban zajló hitélet iránt.
