Korábbi megfigyelésem szerint Magyarországon a rendszerváltásnak nevezett privatizációs start előtt a hatalom „osztályhatalomnak” nevezte magát, ma pedig osztóhatalom van. Megy is körbe rendesen az osztó szerep a teljes paklival. Időközben dr. Facsar Mihály kártya- és militáriagyűjtő bicskei barátom a találkozásunk utáni napon, amikor kávéházi asztalunkon ott volt a Korruptivity doboza, közli velem: „Egyre jobban kezdem érteni a szabályokat. Erőssége, hogy kikerülte a politikailag inkorrekt kifejezéseket. Ezért valójában ez a kártya nem is politikai, hanem társadalomkritikai játék. Szlogenje lehetne az is, hogy nem az a baj, hogy nyakig benne vagyunk a szószban mi, magyarok, hanem az, hogy még lötyögtetik, lötyögtetjük is.”
6 millió Alsó, 2 millió még Alsóbb és a Felső 10 ezer is megtalálható a kártya-lapokon. Van ebben is Uralkodó osztály, az Érinthetetlenek kasztja és persze Áldozatok. Már az első percekben megpendül belül, hogy ez a munka egy valódi pamflet. Mert van ebben a kártyában Álhírgyár nevű lap is. A kártyalapok zseniálisan könnyed alkotások, kertelés nélkül felhasználják a politika „varázsszavait”, melyek segítségével a népbutítás és parasztvakítás folyik. A lapokból kiderül, hogy itt mindent, na jó, majdnem mindent és mindenkit a pénz és a pénzszerzés kényszere mozgat. A fizetett hazafiakat is.
Az Országimázs című zseniális lapon a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, de banánt tart magasra a banánköztársaságunkban. A talapzatba belevésetett: CHIQITA. Az Utánajárás kártyán a polgár előbb az Ürügyminisztériumba megy, onnan a Show Hivatalba majd a Pecsétes Hivatal épületébe. Következtetés: „Ha az idő valóban pénz, akkor nem is éri meg a vesződséget.” A Gengszterváltás nevű kedvenc lapom rajzán gengszterek klubja látható. Szövegük: „...haladni kell a korral...” Ráadásul ebben a játékban minden játékosnak mindig fel kell olvasnia a játék szövegét. A Járulékfizetés kártyán kendős, csizmás paraszt néni borítékot dug az orvos zsebébe: „Nem kell! Kötelező!” A Kenőpénz kártyalapon olvasható a pénz meghatározása: „a zsír a gépezet fogaskerekei között”. Ezen a lapon vekni kenyérből kivágott karéj, mellette kés, a szeleten zsír helyett 1000 dolláros. Finom?
A Mindenszakértő kártya szövege: „Abból két diplomám is van.” A Barter kártya rajzán mézet cserélnek répáért. Szöveg: „Egyszer majd kérni fogunk cserébe valamit.” Ez kérem, a barter, egy igazán fontos jellemzője a magyar közéletnek. A Taktikai hajléktalanok meghatározása: „az érvényes személyazonossággal rendelkező civil, aki egy kis szeszért cserébe bármit elvállal”. A Polgár ezzel szemben azt mondja: „Nem sokan vagyunk, de így is éppen elegen.” A Titkos összeesküvés kártyalap szövege széles e hazában: „ne szólj senkinek, csak mondd el mindenkinek”. Kedves lapom (többekkel) a Sikkasztás: „Az érintettek saját bevallásuk szerint nem tudnak róla.”
A Politikus lap egészen zseniális, őszinte és kifejező. Kukac araszol kifelé a lehullott almából, és azt mondja: „Jobban élek, mint évekkel ezelőtt, amikor rosszabbul éltem.” A Képviselő szövege: „A köz érdeke az enyém is, tehát az én érdekem a köz érdeke.” A Titkosszolgálati eszközök című lap olyan, mint magyar kártyában a hetes: mindent visz. Ha ezt egy lapra rátesszük, az felvehető a kézbe. Ez ám az igazi magyar kártya. A Sárdobálás lap bármikor használható. „Hagyományos magyar népi játék.”
Ha ezt az olvasó idáig elolvasta, akkor a Korruptivity érdekli. Aki keresi, az megtalálja.
2009. 11. 06. (XIII/45)
