Kereső toggle

Írói lét Magyarországon

Diplomatává és politikussá képeznék át Kertészt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország példáján is látszik, hogy az antiszemitizmus a nácikkal nem tűnt el – jelentette ki a Nobel-díjas Kertész Imre egy születésnapi interjúban. A jobboldali sajtó nemzetgyalázást emleget, pedig ha visszaemlékeznének nagy íróinkra, akkor hasonlót kellene állítaniuk Petőfiről, Adyról és József Attiláról is, akik szintén erősen kritikusak voltak saját nemzetükkel kapcsolatban. Kertész kritikusai gyakorlatilag egy politikus vagy diplomata nyelvzsonglőrködését várták el a világhírű művésztől.

A Die Welt című német konzervatív napilap abból az alkalomból kérdezte az irodalmi Nobel-díjas magyar írót, hogy Kertész Imre november 9-én - a berlini fal leomlásának 20. évfordulóján - töltötte be 80. életévét. Az újság a többi között arról faggatta a német fővárosban élő írót, hogy berlininek vagy budapestinek érzi-e magát. Kertész kijelentette: „Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. Az a város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi nyűgözi le őt annyira Berlinben, Kertész két dolgot emelt ki. Berlin a világ zenei központja, és ez az egyik döntő oka annak, hogy immár nyolc éve ott él. „Amikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel" - emlékezett vissza itteni élményeire Kertész, majd Berlin szeretetével kapcsolatban hozzátette: a német főváros békés: „Berlin az a város, ahol az ember jól érezheti magát. Mindenki azt tesz, amit akar, és ezt a világ legtermészetesebb módján teszi. Itt nincs stressz, és nincs agresszió.

Az emberek barátságosak egymással és velem is. Én ezt az első pillanattól fogva így éltem meg, és így van ez mindmáig" - fogalmazott az író.

Arra az újságírói felvetésre, hogy Budapest vetekedhet-e Berlinnel, Kertész Imre elmondta: nemrégiben töltött tíz napot Budapesten, ahol „a helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van. A magyarság régi terhei - a hazugság és az elfojtásra való hajlam - jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor. Magyarország háborús szerepe, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik" - jelentette ki Kertész.

A Die Welt újságírója emlékeztette az írót, hogy Budapesten született, ott töltötte gyermekkorát, és a buchenwaldi koncentrációs táborból való kiszabadulása után is oda tért vissza. „Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz!" - jelentette ki válaszában Kertész. „Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig a gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egy-etlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" -  hangoztatta Kertész, hozzátéve, hogy természetesen van néhány olyan magyar író, akiket nagyon tisztel, és közülük Krúdyt, Szomoryt és Márait említette.

Kertész a Sorstalanság című művéért kapott irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatban azt mondta: azért írt a holokausztról, „mert ezt az egyedi tapasztalatot - a 20. század egyik központi tapasztalatát - Auschwitzban és Buchenwaldban megszerezhettem".

Az író emlékeztetett rá: nem holokauszt-irodalmat, hanem regényeket írt. „Én professzionális író vagyok, én minden sikerült mondatnak, minden találó szónak örültem. Az én büszkeségem mindenkor, és mindenekelőtt művészeti volt" - jelentette ki, és hozzátette: többek között ez az oka annak, hogy a zsidók kiirtásáról nem erkölcsi oldalról írt.

A másik ok pedig az, hogy a megkísérelt pusztítást, a 20. század rasszista antiszemitizmusát a totalitarizmussal együtt kell látni. „És a totalitarizmusnak a náci uralommal nem lett vége. Egy olyan ország, mint Magyarország példáján látható az is, hogy az antiszemitizmus a nácikkal nem tűnt el" - állapította meg Kertész Imre.

A hazai reakció nem sokat váratott magára: a Magyar Nemzet hétfői címlapján hirdette, hogy „Nobel-díjas nemzetgyalázás" történt, a szélsőjobboldali portálok pedig minősíthetetlen hangnemben támadták Kertészt. Az egyik internetes hírportál állítása ellenkezőjét közölte a cikk magyar fordításában: az írás szerint Kertész Imre megtagadta Magyarországot, és gyökértelennek nevezte magát.

A Die Welt interjúja a parlament napirendjére is hatott: kedden az író védelmében szólalt fel a szabad demokrata Gusztos Péter, aki El a kezekkel Kertész Imrétől! című felszólalásában azt tette szóvá és ítélte el, hogy egy „magát polgárinak nevező" napilap az író születésnapi interjújának meglehetősen sajátos kommentálásával jutott el a nemzetgyalázásig, mint konklúzióig, miután tendenciózusan értelmezte a Nobel-díjas író „keserű szavait".

Arató Gergely oktatási államtitkár szintén a parlamentben emlékeztetett rá: ez a jelenség űzte el innen Bartók Bélát, ez a jelenség az, amely tolerancia nélkül kezel minden olyan művészi megnyilvánulást, amely egyesek ízlésével nem esik egybe. A szóvá tett cikkben is ilyen szellemiség nyilvánul meg - jelentette ki Arató hozzátéve: Kertész Imre úgy európai író, hogy közben magyar író is, mert tükröt mutat nekünk arról, hogy milyen ennek az országnak a múltja és a jelene.

Az interjú által kiváltott kisebb belpolitikai vihar miatt a Die Welt kedden újabb cikket közölt Kertész Imrével, melyben az író elmondta: „Vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza szavait." Abból a megfogalmazásából, hogy a „szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók", az lett, hogy „Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak." Azt a megállapítását pedig, hogy „a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban", úgy rövidítették le, hogy „Magyarország a hazugok országa."

Az író természetesnek nevezte, hogy Magyarországot a hazájának tekinti. Kiemelte, hogy itt született, magyar állampolgár, és magyarul ír - de nem nacionalista.

Olvasson tovább: