Kereső toggle

A gyilkos H1N1

A tizenöt éves Gyurit gyászolja Szentlőrinckáta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A harminchat éves, Szentlőrinckátán élő anya az elmúlt két évben temette el anyósát, apósát. Férje nem egészen egy éve, 2008 karácsonyán halt meg. Az özvegy múlt hét szerdán tizenöt éves Gyuri fiát temette el, akit tüdőbetegsége mellett a H1N1 támadott meg. Melinda, az anyuka, mindezt tízéves kisebbik fiával éli át. Tisztességes, dolgos család tragédiája ez – szögezte le Horváth László polgármester. A fiú neve Adrián. Ezt a cikket kizárólag a tízéves Adrián érdekében van értelme megírni. Aki tud és akar, segítsen Adriánnak.

Amikor a Tápió-vidékén fekvő Szentlőrinckátára érünk pénteken kilenc óra után, odabenn a Sirató Büfében idős emberek  beszélgetnek. Amikor ajtót nyitok, egyikük barátságosan szól, hogy jó erősen csukjam be az ajtót magam után.
– Így jó? – mondom.
– Jó lesz – bólint mosolyogva.
Úgy érzem, hogy itt és most olyasmi történhetett, aminek a hatása alatt vannak. Mikor a férfiak brigádja az elérzékenyülésből lábal kifelé. Mindenki ül. Halkan beszélnek. Semmi rádió. Semmi zene. Kiderül, hogy érkezésünk előtti percekben a TV2 Mokka című műsorát nézték, melyben a műsorvezető telefonon hívta fel az anyát.
– Mit tudott szegény mondani? – kérdezem.
– Mit tudott volna – válaszol egy könnybe lábadt tekintet.
Nem volt ahhoz lélekjelenlétem, hogy újságíróként becsöngessek az anyukához, aki  november 4-én  temette el kamasz fiát. A falu apraja-nagyja állt mellette, és magam két nappal ezután  próbáljak okosakat kérdezni tőle?
Az anyósa az elmúlt év október 17-én halt meg. A férje tavaly karácsony előtt, Gyuri pedig egy éven belül az apja után ment. A kisebbik fiú mindezt átéli.  
A polgármester nyugodt és türelmes ember benyomását kelti. Éppen véget ért egy testületi ülés, a hivatalban irodájába hív minket, ahol éppen ezt a szomorú ügyet is érintő megbeszélés zajlik a további teendőkről. Horti Sándor, az Imre Sándor Általános Iskola igazgatója így emlékezik: Gyuri barátságos természetű fiú volt, négyes-ötös tanuló, és már középiskolába járt.  Szvitek Melinda pszichológus, a Családsegítő Szolgálat vezetője elmondja, hogy Adriánnak pszichológusok  igyekeznek segítséget nyújtani, ahogy ezt a korábbi halálesetek miatt is tették a testvérekkel, mert az édesapjuktól való elszakadás is komoly problémát jelentett.  
Összetartó, zöldségfélékkel kereskedő, piacra járó szorgalmas család gyászolt és gyászol. A kétezres lélekszámú falu együttérez velük, a testület úgy döntött, hogy erejéhez mérten Lőrinc-káta is segíti az édesanyát és fiát. Kérdésemre Horváth László elmondja, hogy a faluban nincs semmiféle fertő-zési pánik, és nem rohamozzák a gyógyszertárat. Ezt követően az iskolába megyünk. Az aulában kis asztal, koszorú, mécses és mögötte egy fotó Gyuriról.
A következő gondolatsor már nem kapcsolódik közvetlenül a szentlőrinckátai drámához, a település független polgármesterének véleményéhez és a Heteknek nyilatkozó intézményvezetők mondandójához.
Ami a fertőző betegség körüli hazai antikommunikációt illeti, az az egész országot jól jellemzi, és a H1N1  valóban úgy hiányzott nekünk, mint lepratelepnek a sárgaláz. Történetének leggagyibb címlapját tette közzé az ingyenes terjesztésű, pártközeli Helyi Téma október 28-án – szerintem, és nem vagyok egyedül a véleményemmel.
Mivel oltogatnak? – ez volt a főcím. Állítólag Falus Ferenc tiszti főorvos karja látható a képeken. A „baloldali” képen Falus beoltása, a lap szerint Falus kamu beoltása látható. A szöveg szerint a képen látszik egy kupak, ami megakadályozza a vakcina bejutását. Ez aztán az oknyomozás! A szemlélő azonban semmiféle kupakot nem lát. 
A „jobboldali” képen kontrasztként a szakszerű beoltás látható.
A „cikkről” nem is beszélve, aminek a Nagy buli a vakcinabiznisz! címet adták. Az igen tisztelt hazai politikai elit fő vívmányára, a kollektív paranoiára épülő  slágercím. Eszerint jó üzlet a háború és a gyógyszergyártás. Jó. Igaz. Fogadjuk el. Nagy üzlet az olaj, és a víz is feljövőben van.
De hallgassuk már meg azt a gyermekorvost is, aki kimondta: ha van egy fertőző betegség, ami halált okozhat,  és van ellenszérum, akkor azt használni kell. A Kincskereső Kisködmönben a torokgyík ellen éppen nem volt  semmi orvosság. Maradt a balázsolás.
Aztán azt is hallottam az Este című műsorban, hogy pártalapon dől el ma már az is, hogy oltatja-e magát valaki vagy nem. A baloldali oltatja, a jobboldali nem.  Legközelebb már olyan felmérés is lesz, hogy a baloldali a bal oldalán alszik, a jobboldali a jobb oldalán. Aki a hátán vagy hasán, arra mindkét oldal azt mondja, hogy nincs velük, tehát ellenük van.
Különben Mikola István volt egészségügyi miniszter kiállt az oltás mellett. Minderre Szentlőrinckáta polgármestere figyelmeztet beszélgetésünkben.
A Helyi Témának talán egy Mikola-címlappal kellene  helyretennie a felelőtlenül buta, minden postaládába eljutott címlapját.
A közbeszédben fontos ellenérvként szerepel, hogy az oltás haszon-élvezője a kormány és az Omnivest Zrt. Utóbbi azonban hitelbe szállít Magyarországnak, a nyugati ár harmadát kéri érte, előbb itthonra szállít, miközben a Pilisborosjenőn gyártott vakcináért a külföldi vevők valósággal könyörögnek. Az MTA is kimondta, oltassák be magukat az emberek. (Minek szólnak bele az orvoslásba párttitkárok? Az orvoslásba, ami szerintem a legtiszteletreméltóbb szakma. Jó, hogy nem az újraélesztő mentőtisztek mellett okoskodnak a szép állami pénzt szakító „politikusok”.)
Ez egyébként nem csupán magyar állapot. A franciák mindössze 17 százaléka biztos benne, hogy oltatja magát, ám az arány az idő haladtával folyamatosan nő ott is. Eközben Monsieur Sarkozy kormánya a francia lakosság 70 százalékának elegendő szérumot rendelt. Hozzátartozik még a szérumos alapműveltséghez, hogy az oltás beadása után körülbelül kettő héttel nyújthat védettséget.   
Amíg nincs igazi járvány (ne is legyen), addig az embereknek nincs saját tapasztalatuk a baj nagyságáról. És azt sem igazán értik még, hogy saját immunizálásukkal családjukat, barátaikat, a környezetükben élőket is védik. Ha valamiben, akkor legalább ebben kellene egyértelmű összefogásnak lennie.

Olvasson tovább: