Első ránézésre szimpla időközi választásra kerül sor Pécsett, ahol Toller László szerencsétlen balesete és Tasnádi Péter tragikus halála után két éven belül harmadszor kerestetik új polgármester. Ez távolról sincs így. A szocialistáknak jól jönne a siker, mert ez megtörheti a baloldali szavazókat jellemző letargikus hangulatot. A Fidesznek pedig azért fontos a győzelem, mert ez visszaigazolhatja eddigi politikájuk helyességét.
Első ránézésre a képlet egyszerű: az országos közvélemény-kutatási adatok szerint körülbelül 10 százalékon álló MSZP-re legalább 20-30 százalékot ver rá a Fidesz, következésképp az ellenzék jelöltje simán beleülhet a városvezetői székbe. Ezt a teóriát erősíti, hogy az egykori Gyurcsány-kabinet zord sajtónyomás alá helyezte az Országgyűlés elnökét, Szili Katalint, hogy induljon el az időközi választáson. Emlékeztetőül: miután Tasnádi Péter kora este elhunyt, egyes online orgánumok már kora reggel arról szóltak, hogy az MSZP színeiben az Országgyűlés elnöke próbálja Pécset a baloldali akolban tartani (értsd: megnyerni a mérkőzést). Hogy az irányított szivárogtatást mi inspirálta, arról csak találgatni lehet, ahogy több MSZP-s vezető is tette.
Egyikük szerint a reformokat korábban bíráló, harmadikutas megoldásokat sürgető, a kormányfő személycentrikus, klientúraépítő politikáját gyakran bíráló (Lásd: Hetek 2008. 04. 17, Szembenézés szükséges - Szili Katalin szerint szakadék felé száguld az MSZP) Szilit akarták kiiktatni a rendszerből. Abból a pártstruktúrából, amely a 2008-as vizitdíjról döntő népszavazás után amúgy egyre erősebben recsegett-ropogott: 2008 szeptemberében egy elnökségi ülésen az MSZP nagyjai le is mondatták Gyurcsányt, csak aztán elbátortalanodtak, és visszakoztak a pártelnöki, miniszterelnöki trónfosztástól. Mindeközben Szili egyre erősebb ellenpontként jelent meg, hiszen ő volt szinte az egyetlen politikus, aki ideológiát (többek között mérsékelt reformellenességet, a társadalmi egyeztetés vágyát és emberkímélőbb válságkezelést) állíthatott szembe Gyurcsány alapvetően ismét csak szavazatmaximáló válságkommunikációjával.
Szili indításának ötletén viszont a miniszterelnöki kabinet nem veszthetett. Ha a házelnök alulmarad, végképp elkopik, és pártbeli tekintélyének erodálódását az évek során tudatosan gyengére pozícionált közjogi méltóságával képtelen lesz ellensúlyozni. Ha nyer, akkor sincs különösebb probléma, városvezetői népszerűségét a válsággal járó intézkedések elsorvaszthatják, energiáit leköti a városvezetés, és többé nem kell számolni vele mint az MSZP-n belüli ellensúllyal. Amennyiben pedig Szili egyszerűen hárítja a megtiszteltetést, akkor bűnbakot lehet belőle csinálni mondván: az ország (és Pécs) egyik legnépszerűbb politikusaként nem vállalta fel a küzdelmet, esélyt sem adva az MSZP-nek, hogy megtartsa Pécset, márpedig egy újabb nagyarányú vereség egyaránt demoralizálná a csekélyre fogyott MSZP-s bázist. (Az MSZP Gyurcsány lemondása, illetve az azt követő miniszterelnök-keresési komédia előtt úgy kalkulált, hogy 3-5 képviselőt delegálhat az EP-be, azaz a jelenlegi delegáció jó esetben is felére, harmadára zsugorodik.)
Így a kvázi zsarolással beszorított Szili hetekig vívódott, starthoz álljon-e Pécsett. (A hivatalos verzió szerint rögtön Tasnádi Péter halála után érezte, hogy a város hazahívja, késlekedésének oka mindössze az volt, hogy konkrét fejlesztési ígéreteket akart kiszorítani a kormányból, és miután azokat megkapta, nyomban igent is mondott a kihívásra.) Az tény: Szili Katalinhoz közelálló politikusok szerint nem mondhatott nemet a házelnök a jelöltségre. Pedig ez a választás sokkal több, mint egy egyszerű időközi, és legfeljebb csak részben szól Szili Katalinról, illetve kihívójáról, a fideszes Páva Zsoltról. A tét a vörös térfélen az MSZP továbbélésnek mikéntje egy rútul vesztett országgyűlési voksolás után, a narancssárga oldal pedig a pécsi terepen teszteli az EP-választás stratégiáját.
Szili Katalin szakított a hagyományos pártkampánnyal, és egyfajta civil korteshadjárattal próbálja belopni magát a nép szívébe. Szisztémájának lényege: minden kisebb helyi erő követeléseit integrálja, legyen szó pártról vagy civil szervezetről, aklába terelt tucatnyi szervezetet, például az MDF-et, az SZDSZ-t, a kommunista pártot, sőt egy volt jobbikost is, és az ő kívánságlistáikból gyúrt közös programot. Sőt, ha a helyzet úgy kívánja, maga is inspirálja civil szervezet megalakulását, ennek legmarkánsabb példája a Helló Pécs! mozgalom. Az eredmény kommunikációs szempontból sem rossz: Szili az összefogás már-már civil jelöltjeként léphet a kampányszínpadra, és a megcsappant népszerűségű MSZP legfeljebb a kulisszák mögül támogatja. (Nem véletlen, hogy hivatalos plakátjain az avatatlan szem nehezen fedezi fel a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat burjánzó indái és repkényei közé rejtett szocialista szegfűt.) A Helló Pécs! mozgalom teljesen civilként mozgósíthat Szili mellett, és persze a bázist (szigorúan a hátsó sorokból) a párt lendítheti meg.
Az persze más kérdés, hogy félcivilsége mennyire prezentálható hitelesen, miközben az MSZP egyik prominense. Házelnöki mivolta előny ebben a kampányban, hiszen felfestheti a pártok felett álló közjogi méltóság képét, legalábbis bő egy éve nem ment, vagy nem rántották bele pártízű csatározásokba a nyilvánosság előtt. Az, hogy pécsi, szintén erősítheti a részleges függetlenség imidzsét, ugyanis a közös múlt és otthon egyrészt érzelmi azonosulást kínál, másrészt talán könnyebben hitethető el az emberekkel, hogy valaki gyerekkora helyszínéért hajlandó tenni (ha hosszú évekre el is szakadt onnan), olykor szembeszállni a kormánnyal is. (Nem véletlen, hogy Szili neki is esett a kabinetnek, és kijelentette, hogy márpedig lokátor nem lesz a Tubesen.)
Hogy ez elegendő-e a boldogsághoz és a győzelemhez, az majd kiderül, de annyi biztos, hogyha Szili hozza Pécset, akkor a receptet is megírja az MSZP még talpon maradt nagy (Miskolc, Nyíregyháza, Szeged) és kisebb városvezetőinek, miképp maradhatnak állva.
Persze nekik már jóval bonyolultabb dolguk lesz, a vesztett országgyűlési választások sajátja ugyanis, hogy az önkormányzati megmérettetésen a bizonytalanokat rázárják a győztesre, a kiábrándult bázis jó része pedig otthon marad. Ez a trend egyedül 1998-ban nem érvényesült, de akkor egy ereje teljében lévő, a parlamenti voksoláson paraszthajszállal vesztő MSZP futott neki a helyhatósági választásoknak.
A Szili-féle recept esetleges sikere viszont az MSZP jelenlegi struktúráját és belső hatalomgyakorlási technikáját is alaposan átforgathatja. A gyurcsányi kormányzás évei alatt egyre inkább centralizálódó párt visszatérhet klasszikus területi demokráciájához, a kis és nagy kollektív érdekek megjelenítéséhez, hiszen nem a központ és a kormányzás, és az egyetlen pártvezető sikerei, illetve kudarcai alakítják majd helybeni népszerűségét, hanem a civil szférával összekapaszkodó személyek. Akiknek MSZP-n belüli erejük épp függetlenségükben rejlik, hiszen nem gyurcsányi mintára a hatalom fejéhez kapcsolódnak, hanem a Horn Gyula-i modellt követve a baloldalhoz kötődnek.
Ennek megvalósításához persze a szocialista vezetők szerint kellenek legalább részben valódi civil szervezetek is, azaz ha az MSZP életben akar maradni, ki kell nyitnia a pártot. Viszont a civil társaságoknak, jó esetben, az a sajátja, hogy a települések valós igényeit képviselik, így a szocialista polgármesterek támogatóiul szegődött civileket csak valós településfejlesztéssel és közösségi léttel lehet „kifizetni". Ez viszont azt jelentheti, hogy optimális esetben szakítani kell a megszokott pártmutyik gyakorlatával, és vége lehet annak a világnak, miszerint melyik pártember milyen támogatásért cserébe hány voksot garantál (aztán hozza vagy nem hozza).
A folyamat elindulásához azonban Szili győzelme szükségeltetik. Hogy veszi-e az akadályt, azt csak találgatni lehet. Ha az MSZP nem népszerűségi gödörben üldögélne, vélik Pécsett, hanem országos kedveltsége 25 százalékon állna, a Fidesz pedig 20 százalékkal vezetne, akkor nem lenne gond, Szili személyével át lehelne hidalni ezt az árkot. Csak hát szakadék van. És a mintegy 110 ezer választóval rendelkező Pécs túl nagy város ahhoz, hogy egy személy iránti szimpátia vagy antipátia egyértelműen felülírja az országos üzeneteket. Amiket a Fidesz nyom is gőzerővel. Óriásplakátjairól Gyurcsány-Szili-Bajnai trió figyeli a népet, alattuk az eligazítás: ők tették tönkre az országot, védjük meg Pécset. Azért a személyiség által hozható voksokra is ügyel a Fidesz, jelöltjét semlegesen kék plakátokon (ami inkább az SZDSZ dizájnára hajaz), pártlogó és narancssárga nélkül népszerűsíti, és főként helyi ügyek kinyilatkoztatására szorítja.
Egyes fideszes értelmezések szerint a távolságtartás egyszerre szolgálja Páva Zsolt függetlenségének látszatát, és azt, hogy Páva ne égjen túlságosan rá a Fideszre, ugyanis a pártközpont átmeneti embernek szánja, igazi jelöltjét csak másfél év múlva küldi csatába. Ugyanis ha most tenné, az eleddig ismeretlen ember népszerűségét egy mostani nyertes választás után felőrölné, hogy a közgyűlésben kisebbségben kénytelen kormányozni a várost. Amennyiben egyébként bejön a kampánystratégia, az MSZP számíthat rá, hogy mind az uniós, mind az országgyűlési választásokon Gyurcsányra és Bajnaira próbálják „rákötni" jelöltjeit.
Visszakanyarodva a népszerűségre, a Hetek információi szerint a Fidesz a kampány kezdetekor úgy érzékelte, fej-fej mellett áll a két jelölt, majd a kormányválság hetei alatt Szili 6-10 százalékot csúszott lefele, hátrányát azonban mára ledolgozta. Erre rímel az MSZP-s tapasztalat, igaz, más alapállásból. Balról a kampánystartkor mintegy 10 százalékos Szili-előnyt érzékeltek, ami a Gyurcsány lemondását követő kormányfő-keresési komédia és az MSZP-ben kirobbant vezetői válság okán elkopott, és most nagyjából 50-50 százalékra adják a két jelöltet.
Úgy tudni, hogy Szili Katalin mellett Páva Zsolt is békésebb kampányfinissel számolt. Páva nem kívánt keményen nekimenni korábbi évfolyamtársának, ám a Fidesz vezetése aggódik Szili növekvő népszerűsége miatt, és keményebb és élesebb hangnemet vár el jelöltjétől. A fideszes politikus ugyanis nem konfrontatív személyiség, kampányát „fentről", Budapestről irányítja a Fidesz.
A választás mindkét párt számára óriási téttel bír. A Fidesz számára azért fontos, mert ha Szili - aki a pártjában nem állt egy platformon Gyurcsány Ferenccel - képes az úgynevezett „alvó", az MSZP-ből az elmúlt években kiábrándult szocialista szimpatizánsokat visszacsábítani, az azt jelezheti, hogy 2010-ben nem biztos, hogy működik majd a Fidesz-henger. Másrészt élő cáfolata lehet a Fidesz „Elég!" címet viselő kampányának, hiszen az emberek szavazataikkal mondanak ellent annak az ellenzéki érvelésnek, hogy az MSZP véglegesen elvesztette a társadalmi támogatottságát.
A szocialistáknak azért kiemelten fontos a voksolás, mert egy esetleges siker, vagy egy nagyon jó eredmény pszichikai értelemben megtörheti azt a letargikus hangulatot, ami most a baloldali szavazókat jellemzi. „Ha jól szerepel Kati, akkor az lendületet és reményt adhat az EP-választásokra is, ami azért fontos, mert egy kudarc esetén kiszámíthatatlan folyamatok és bűnbakkeresés indulhat el a pártban, ami nem lenne jó senkinek" - fogalmazott egy szocialista államtitkár.
