Csaknem minden tizedik magyar úgy gondolja, hogy a holokausztot a zsidók találták ki. Ráadásul a náci népirtás tagadóinak száma folyamatosan növekszik. Ennek ellenére - számos európai példával ellentétben - Magyarországon eddig nem tiltotta törvény a holokauszt tagadását. Pedig ezt egy 1965-ös ENSZ-egyezmény értelmében már régen meg kellett volna tennie a magyar törvényhozásnak.
A 2009. április 18-án a Budai Várban lezajlott szélsőjobboldali szervezetek által tartott demonstrációt követően felbolydult a magyar közélet. A holokauszttagadás bűncselekménnyé nyilvánítását javasolta Hiller István kulturális miniszter, majd Lendvai Ildikó szólalt fel napirenden kívül a parlamentben és tett ígéretet a törvényjavaslat benyújtására. „Múlt héten már többen szóltunk itt a parlamentben a szégyenről, amit a náci holokauszttagadók hoztak ránk. Akkor azt mondtuk, mindenki tegye a dolgát: az igazságszolgáltatás szolgáltasson igazságot, a Jobbikkal bármilyen kapcsolatot tartók vágják el a szálakat. Volt, ami megtörtént, volt, ami nem. (...) Bűnös módon tért ki az egyértelmű színvallás alól például a Jobbik alelnöke, amikor a holokauszt tagadásáról faggatták. Nem volt képes kiejteni a száján, hogy a Jobbik tisztában van a holokauszt gyalázatával, hogy gyászolja az áldozatokat. Ehelyett azt mondta, hogy nincs álláspontjuk a holokausztról, ezt rábízzák a történészekre."
A Fidesz elsősorban annak kiderítését tartja fontosnak, hogy a rendőrség miért nem avatkozott közbe és oszlatta fel az összegyűlt tömeget. Répássy Róbert frakcióvezető-helyettes a Heteknek azt nyilatkozta, hogy az utóbbi két évtized holokauszttagadóit egy kezünkön meg lehetne számolni, ezért csak egy olyan törvény meghozatala indokolt, amely nem mér kettős mércével, és minden önkényuralmi rendszer tagadását tiltja. „Ha az Országgyűlés többsége, a törvényhozás úgy véli, hogy büntetni kellene a holokauszttagadást, mi ennek nem fogunk ellenállni, csak azt kérjük, hogy azonos mérce legyen. Meggyőzhető vagyok, ha valaki úgy gondolja, hogy ebből egy is sok, ám legyen."
Az SZDSZ részéről Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes keményen kritizálta a parlamentben napirend előtti felszólalásában a Fideszt és a KDNP-t, amiért a két párt összesen 216 helyen indított közös jelöltet a 2006-os önkormányzati választások során a Jobbikkal, és az elhatárolódás azóta sem fedezhető fel véleménye szerint. Gusztos a frakciónak javasolta a holokauszttagadás büntetendővé tételét. Fodor Gábor nyilatkozata szerint ehhez mindenképpen szükségesnek tartanak egy négypárti egyeztetést és eseti bizottság felállítását.
Bárándy Gergely MSZP-s képviselő, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja szerint a Fidesz nyitott kapukat dönget. „Amikor neonáci rendezvények meggyalázzák az emberek, társadalmi csoportok méltóságát, amikor kétségbe vonják hatmillió ember lemészárlásának a tényét és náci eszméket hangoztatnak, akkor ezt az államhatalom tűrje szó nélkül?" - fogalmazott lapunknak. Az MSZP által benyújtott törvényjavaslat szövege a következőképpen szól: „Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése." A javaslat elfogadásához az Alkotmány és erre építve a Büntető Törvénykönyv módosítása is szükséges. Bárándy szerint azt, hogy konkrétan mi számít tagadásnak, kétségbe vonásnak vagy jelentéktelen színben való feltüntetésnek, a bírói gyakorlat dönthetné el, melyben segítséget jelenthet a németországi és az osztrák tapasztalat.
Egyes vélemények szerint Magyarország a törvényjavaslat elfogadásával egy régóta fennálló jogellenes helyzetet számolna fel. Valki László nemzetközi jogász, az ELTE egyetemi tanára szerint mivel a magyar állam ratifikált egy 1965-ös ENSZ-egyezményt, amely szerint büntetendő cselekmény a holokauszt tagadása, a gyűlöletbeszéd és a faji uszítás, az egyezményben foglaltak hazai jogrendszerbe való átültetésének már régen meg kellett volna történnie. Nézeteit Bárándy Gergely is osztja.
Kovács András szociológus tanulmánya szerint az 1995-től 2006-ig terjedő időszakban kettőről hét százalékra nőtt a gázkamrák tagadóinak, tizenkettőről tizennégyre a zsidó áldozatok számát vitatóknak és háromról kilenc százalékra azoknak a száma, akik azt állítják Magyarországon, hogy a holokausztot a zsidók találták ki.
Rémtettek a zsidó-keresztény Európa közepén
A holokauszt tagadói kétségbe vonják a haláltáborok létét, a gázkamrákat, a hatmillió áldozatot. Egyes képviselőik szerint körülbelül százezer halottról lehet beszélni, akik nem a kínzások és az embertelen bánásmód miatt haltak meg, hanem öngyilkosok lettek, vagy áldozatául estek a szövetségesek bombázásainak. E nézetek első hirdetői azok az SS-tagok voltak, akik a háború elvesztése után próbálták kisebbíteni saját tetteik súlyát. A holokauszttagadók előszeretettel hangoztatják, hogy az egész történet a zsidóság és a cionisták agyszüleménye, és a cél a kártérítési összegek bezsebelése. „Itt az idő, hogy ne fizessünk többet ezeknek a sarlatánoknak egy hazugságért. A cionistáknak fizetniük kell Németország tönkretételéért.
Az izraelieket pedig Németországba kell vinni dolgoztatni gyárakban, farmokon" - szól egy idézet egy magyar holokauszttagadó internetes honlapjáról.
Mindeközben a jeruzsálemi emlékközpont, a Yad Vashem Intézet név szerint több mint négymillió zsidó áldozatot tart nyilván, de a teljes számot öt- és hatmillió közé teszik. A holokauszt egyedülállóságát pedig az adja, hogy Hitler és követői egy egész „faj" kiirtását tűzték ki célul, szándékukban állt a teljes zsidó nép megsemmisítése - mégpedig a zsidó-keresztény alapokon nyugvó Európa kellős közepén.
A nácizmus újraéledésének megakadályozása érdekében több országban létezik törvény, amely a holokauszttagadást bünteti. Ezek közé tartozik Ausztria (maxiumum 20 év szabadságvesztéssel), Belgium (1 év), Németország (5 év), Franciaország (2 év), Románia (5 év), Olaszország (4 év) és Svájc (15 hónap) is.
