Kereső toggle

Mi tartja össze a családot?

Nem mindig a legrosszabb házasságok végződnek válással

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gyermek ma egyre kevésbé jelent visszatartó erőt a házaspárok válásánál. Ez súlyos következményekkel jár a következő nemzedék fejlődésére nézve éppúgy, mint a mai társadalomra: megsokasodik ugyanis az egyszülős, nem ritkán többgyermekes családok száma, akiknek helyzete a leghátrányosabbnak tekinthető.

Ha a jelenlegi helyzet állandósul, akkor a ma megkötött házasságok mintegy fele várhatóan fel fog bomlani a jövőben. A válási arányok tekintetében az uniós élmezőnyben vagyunk. Húsz év óta a válások száma évi 24–25 ezer között mozog, míg a házasságkötések száma évi 44 ezer körül van.
A házasságok egyre nehezebben jönnek létre, és egyre könnyebben felbomlanak. Arra a kérdésünkre, hogy a gazdasági válság mennyire befolyásolhatja a válási kockázatot, Földházi Erzsébet, a KSH Népességkutató Intézetének szociológusa úgy válaszolt, hogy két ellentétes hatás érvényesülhet: a válság egyrészt növelheti a házaspárok érzelmi és gazdasági egymásrautaltságát, s így az összetartását; másrészt a munkanélkülivé válás kimutathatóan növeli a válás esélyét, különösen akkor, ha a férfi veszti el az állását. Hogy melyik hatás kerekedik felül, az rengeteg egyéb tényezőtől is függ.
A válások 70 százalékát továbbra is a nők kezdeményezik, a fő válóok az érzelmi elhidegülés lett, ami jelentősen összefügg a nők gazdasági önállósodásával is. „Ami a többedik házasságokat illeti, azok bomlékonyabbak az elsőnél, ám az újraházasodás egyre ritkábban jellemző. Az elváltak inkább az élettársi kapcsolatot választják az újabb házasságkötés helyett” – mondja Földházi Erzsébet. Kimutathatóan növeli a válás esélyét a házasság előtti együttélés, valamint a korai házasságkötés is, akárcsak a felmenők körében történt válás.
Ami a válás hátterét illeti, a nők több okot jelölnek meg, mint a férfiak, az első három helyen azonban ugyanazt említik: a figyelmesség és a szeretet hiánya, a volt házastárs személyes szokásai és az anyagi problémák. A nőknél nagyobb súllyal szerepel a férj alkoholizálása és költekezése, a férfiaknál pedig a saját munkával való túlterheltség. Emellett megjelenik még a volt házastárs hűtlensége, annak családjával és a barátaival való problémák, továbbá szexuális gondok és a háztartási munkák, illetve a gyermeknevelés körüli nézeteltérések.
„Mivel a felek elégedettsége változik a házasság során, a válás kockázata sem állandó” – mondja a szakember. A házassággal való elégedettség az idő előrehaladtával egy U alakú görbét ír le. Az első hét év, ezen belül is különösen a harmadik és ötödik év kritikus időszaknak számít, az ilyenkor jelentkező feszültség feltehetően az összeszokás, az első gyermek születésének és az egzisztenciateremtés erőfeszítéseinek a következménye. A házassággal való elégedettség az iskoláskorú gyerekeket nevelő, 34–49 év közötti nőknél mélyponton van, majd újra megemelkedik.
A párkapcsolatukkal egyébként leginkább a házas férfiak, legkevésbé pedig az élettársi viszonyban élő nők elégedettek. „Ugyanakkor nem feltétlenül a legelégedetlenebb házaspárok válnak el, sokkal inkább azok, akik ezt kedvező egzisztenciális helyzetüknél fogva könnyebben megtehetik” – hangsúlyozza a szakember, utalva arra, hogy a meglévő házasságok nem feltétlenül jobbak, mint az elváltaké.
A vallásosság viszonylatában Magyarországon a legtartósabbak az egyházuk tanítása szerint élők házasságai – bár a minőségükről nincs ismeretünk –, a válás kockázata ennek másfélszerese a maguk módján vallásosaknál, és kétszer akkora a nem vallásosaknál.
A szociológus egy nemrég megjelent tanulmányában az első házasságukban élő nők válási hajlandóságát, illetve az azt befolyásoló tényezőket, elsősorban a gyermekek szerepét vizsgálta. Úgy tűnik, a gyermekek léte egyre kevésbé jelent visszatartó erőt a válásoknál, ami azért is probléma, mert emiatt növekszik a leghátrányosabb helyzetűnek számító egyszülős családok száma a társadalomban.
Tény, hogy a válás a gyermektelen házaspároknál a leggyakoribb, az viszont ma már nem igazolható, hogy a gyermekek számának növekedésével a házasság erősebbé válna.
A legstabilabb családoknak a kétgyermekes, ezen belül a 0–7 éves gyermeket is nevelő házaspárok bizonyulnak. Náluk jóval bomlékonyabbak az egygyermekes családok. Ezenkívül még a nagycsaládos, 0–3 éves legkisebb gyerekkel rendelkezők esetében figyelhető meg  meglepően jelentős, 27 százalékos válási kockázatnövekedés a kétgyerekesekhez képest.
Úgy tűnik, a második gyermek megszületése jelenti a legerősebb stabilizáló hatást a házasságokra nézve, a további gyermekek születése azonban már nincs ilyen „összetartó” hatással. A szociológus szerint ennek magyarázata az lehet, hogy a második gyermek vállalása tervezett, tehát inkább a stabil házasságokra jellemző. A nagycsaládos kisgyermekes nők erősebb válási hajlandósága ellenben összefügghet azzal, hogy a többedik gyermek vagy nem tervezetten fogant, vagy a nagycsaládos kedvezmények motiválták, illetve az is könnyen meglehet, hogy a nők három gyermek fölött ma gyakrabban érzik úgy, hogy túlvállalták magukat, s ez kihathat a házasságukkal kapcsolatos elégedettségükre is. „Nem túl biztatók a kilátások: kevés annál hátrányosabb helyzet van ma ugyanis Magyarországon, mint mikor egy nő egyszerre nagycsaládos és egyedülálló” – teszi hozzá a szakember.

Törvényhozói NEM a hűségre

A házastársi hűség többé nem lesz törvényben előírt kötelezettség, ha a parlament elfogadja az új Ptk. családjogi részének erre vonatkozó módosításait. A törvénytervezetből ugyanis kikerült az a mondat, hogy „a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak”. Az új Ptk. ehelyett együttműködési kötelezettséget ír elő a házastársaknak, és mindezt azzal indokolja, hogy a személyi viszonyokat ma már elsősorban erkölcsi normák szabályozzák. A házasokat és a házasulandókat két változás érinti. Megszűnik az eddig előírt, házasság előtti 30 napos kötelező várakozási idő. Könnyebb lesz elválni is: a házasságot nemcsak a bíróságon, hanem közjegyző előtt is fel lehet majd bontani, ha nincs közös gyerek és az anyagiakról megegyeztek a felek.

Olvasson tovább: