Kereső toggle

A kamikaze kormány és a kétharmados jobboldal

Vélemények Gyurcsány távozásáról és a válságkezelés lehetőségeiről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bozóki András politológus, egyetemi tanár

Gyurcsány Ferencnek eddig két alkalma volt a távozásra: először 2006 őszén az őszödi beszéd után, majd 2008 márciusában a népszavazási vereséget követően, amikor az SZDSZ is elköszönt. Talán felelősebben járt volna el, ha valamelyik, a mostaninál korábbi időpontban mond le, mert úgy a ciklus közepén még lett volna esélye egy új kormánynak, hogy két év alatt használható reformprogramot csináljon. Ő azonban mindkét alkalommal olyan sikeresen navigálta ki magát a vesztes helyzetből, hogy még párton belüli hatalmát is meg tudta őrizni. Most is ez történt: taktikai képességét dicséri, hogy a hétvégén 85 százalékkal választatta meg magát ismét pártelnöknek. Annak fényében, hogy kormányfőként megbukott, ez elképesztő teljesítmény, és számára egyenlő a politikai túléléssel. Mártírhalált nem akart halni, ezért azt a biztonságos távozást választotta, hogy a Titanicról egyenesen egy mentőcsónakba ugrott, ami jelen helyzetben az MSZP elnöksége. Ettől persze még valakinek gyorsan be kell szállni a helyére, mert különben menthetetlenül elsüllyed a hajó. Vagyis lemondásával egyelőre csak az ő problémája van megoldva, az országé azonban még nincs.

Vesztes helyzetben nem várható főnixmadarak felbukkanása. Létrejön - ha létrejön - egy kamikaze kormány, melynek sorsa nemcsak beszűkült lehetőségei miatt determinált, hanem azért is, mert összetételébe maga Gyurcsány is bele fog szólni. Márpedig ez árnyékot vet az új kabinetre, hiszen a közvélemény a korábbi kormány mutációjaként tekint majd rá. Ráadásul kevesebb, mint egy évvel a 2010-es országgyűlési választások előtt lépne hivatalba, így ha neki is állnak egy reformprogram kidolgozásának - amely a költségvetés elfogadása után, január elsejétől válna megvalósíthatóvá -, a július elejétől regnáló jobboldali kormány úgyis felülírná elképzeléseit. A baloldal maximum annyit tud elérni ezzel a kormánnyal, hogy szimpatikus politizálással megakadályozhatják a Fidesz kétharmados győzelmét 2010-ben. Ám ha folytatódik a sodródás, akkor a jobboldalnak simán meglesz a kétharmados szavazattöbbsége a parlamentben. Konkrétan ez a választásig hátralevő egy év politikai értelemben vett tétje.

Emlékeztetnék arra, hogy Lesek Miller baloldali kormányának bukásakor sem írtak ki előrehozott választást Lengyelországban, hanem átadták a miniszterelnöki pozíciót egy technokrata közgazdásznak, Marek Belkának. Ma már ugyan senki sem emlékszik a nevére, de 2005-től 2006-ig, egy éven keresztül ő volt a lengyelek kormányfője. Noha többféle reformlépéssel is próbálkozott, nem tudta megakadályozni a jobboldal átütő győzelmét, és a Kaczynski testvérek kerültek hatalomra.

Hazánkban hasonló a helyzet. Bárki kerül is hatalomra, azzal számolnia kell, hogy rövidesen át kell adja a kormányrudat a választások győztesének. Olyan emberekre van tehát szükség, akik nem tekintik életcéljuknak a politizálást; akiket nem zavar, hogy csak egy évre szól a megbízásuk; akik nem élik meg bukásként a távozást, és akik bevállalják, hogy olyan népszerűtlen intézkedéseket kell hozniuk, aminek az eredményét nem ők fogják learatni. Nehéz kommunikációs közegben, az ellenzék folyamatos támadásai közepette, a vereség tudatában kell alkotniuk valami meggyőzőt, úgy, hogy az MSZP és az SZDSZ is bármikor kitolathat mögülük. Az ügyvezető kormány sem kockáztathatja meg a magyar gazdaság esetleges bedőlését, ami abból adódhat például, hogy az IMF az érdemi reformlépések hiányában nem látja értelmét a további milliárdok magyar gazdaságba pumpálásának.

Orbán Viktornak azért jó a kialakult helyzet, mert ha az új kormány elér eredményeket, annak hozadékát ő fogja élvezni, Gyurcsánynak pedig azért, mert - legalábbis retorikájában - függetleníteni tudja magát a szakértői kabinettől, és ha kívülről még bírálja is őket, begyűjthet egyfajta népszerűséget saját pártjának, amit a 2010-es választásokon az MSZP akár szavazatokra is válthat. A távozó miniszterelnök visszatérése 2014-ben azért sem elképzelhetetlen, mert Orbán Viktor példáján is látható, hogy a választók gyorsan felejtenek. Ezzel együtt ma már nemcsak az „orbánfóbia", hanem a „gyurcsányfóbia" is létező jelenség a magyar közéletben.

Medgyessy Péter volt miniszterelnök

Az első kérdés, hogy tudja-e stabilizálni az ország helyzetét egy olyan kormány, amelyiket egy évre „tákolunk össze". Olyan erős kormányra van ugyanis szükség a kialakult helyzetben, amelyiknek van politikai támogatottsága a parlamentben, amelyiknek van koncepciója a válság megfékezésére, amelyik kész a párbeszédre azokkal, akiket érint ez a döntéssorozat, és amelyik szakmailag professzionálisan elő is tudja készíteni, amit végre kíván hajtani.

A második kérdés csak ezután jön, hogy jelen belpolitikai helyzetnek melyik megoldás feleltethető meg legjobban: az egy évre szóló megbízás vagy egy valódi többségi felhatalmazással kezdődő négyéves ciklus. őszintén megmondom, hogy utóbbit látom kézenfekvőbbnek, még akkor is, ha a csomagban más is lesz, mint a válságkezelés lépései. Egy erős Fidesznek nincs szüksége a Jobbikra. Mondjuk, ha szüksége is lenne, akkor sem szabadna lepaktálnia a szélsőjobbal.

Nézzük, milyen szituációba kerül az a szegény miniszterelnök, aki elvállalja, hogy végigdolgozza ezt az egy évet. A politikai háttere bizonytalan, hiszen a mögötte lévő pártok nem képesek annyira összeszedni magukat, hogy mindenben megadják a szükséges támogatást, pláne, hogy vissza szeretnének térni a hatalomba. Ebből következően sokszor lehetnek majd szétszavazások a parlamentben. Az új kabinettől mindenki azt fogja várni, hogy hajtson végre reformokat, márpedig csak rendcsinálásba foghat, mivel a valódi reformok előkészítése minimum fél év. Reform alatt én kemény szociálpolitikai intézkedést értek például, és azt, ha elő is készítik, megvalósítani már csak a 2010-től regnáló vezetés fogja tudni. Mindeközben a Fidesz teljes mértékben ellenérdekelt ennek a kormánynak a sikerességében, és ezt Orbán meg is mondta az egyik miniszterelnök-jelöltnek, amikor négyszemközt beszélgettek.

Az elkövetkezendő egy évnek az a tétje, hogy a Magyarországról kialakított kép megváltozzon. A magyar gazdasági alapok - és ezt minden komoly szakember elismeri - nem rosszabbak vagy nem lényegesen rosszabbak, mint a cseheké, a lengyelek, a szlovákoké, megítélésünk, a rólunk kialakult kép azonban kategóriákkal lesújtóbb. Rengeteget járom Európát, de a kontinensen kívül is megfordulok, és sajnos szinte mindenütt szörnyülködnek Magyarország hallatán az üzleti és a gazdasági szférában. Pedig Írországban vagy Franciaországban sokkal nagyobb a költségvetési hiány és még az eurózónához is tartoznak. A belga, a német, az amerikai államadósság arányait tekintve sokkal nagyobb, mint Magyarországé, mégsem tűnik kilátástalannak a helyzetük. Az új kormánynak azt kell sugároznia a nemzetközi közvélemény felé, hogy bár Magyarországnak nagyon-nagyon sok baja van, még sincs akkora tragédia, amit ne lehetne összefogással és külső segítséggel rendezni. Ezt már első lépéseivel bizonyítania kell a miniszterelnöknek, és persze az sem baj, ha van egy olyan kisugárzása, ami hihetővé teszi ígéreteit.

Legyünk egészen őszinték: Gyurcsány Ferenc 85 százalékos többséggel megszerzett pártelnöki pozíciója nem egy kirobbanó siker, ha azt vesszük, hogy nem volt alternatíva. Nekem beszédes az a 15 százalék, aki ellenében foglalt állást. Gyurcsány már eljátszotta azt a lehetőséget, ami a baloldal megújítása tekintetében kínálkozott számára. Ha elő is áll új javaslatokkal vagy szervezettebbé is teszi a pártot, mindez csak arra lesz esetleg elég, hogy a Fidesz kétharmados többségét megakadályozza. Ettől függetlenül jó esélyt látok arra, hogy 2014-re egy új gondolkodású baloldal álljon fel.

Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, egyetemi tanár

Gyurcsány Ferenc meglehetősen innovatív módját választotta a távozásnak: maga jelöli ki az utódját, és ezt az MSZP elnökeként elfogadtatja az Országgyűlés többségével. Ez azt mutatja, hogy a magyar belpolitikában minden olyan rendkívüli esetre fel lehet készülni, amire más országokban nincs elegendő fantázia: ott egy miniszterelnök vagy lemond, vagy nem mond le.

A válságkezelő kormány élére egy olyan zsoldos kell, aki nem hőköl vissza azoktól a kellemetlen feladatoktól, amelyektől Gyurcsány megijedt. Fontos, hogy elég bátor legyen, és ne legyenek politikai ambíciói a közeljövőre nézve. Ugyanakkor meg kell tudja teremteni a konszenzust az intézkedései mögé, legalább olyan mértékben, hogy a képviselők többsége megszavazza azokat. Ez viszont embert próbáló feladat, ugyanis a parlamenti patkóban helyet foglaló honatyák szeretnének a jövőben is képviselők lenni, ezért kérdéses, hogy támogatnak-e olyan népszerűtlen intézkedéseket, amelyekkel kapcsolatban a Fidesz - már előre látom - név szerinti szavazást fog kérni.

Egyébiránt az egy év rengeteg idő a válságkezelés szempontjából. Gondoljunk csak bele, ha valaki egy normál választáson nyeri el a választók bizalmát, annak általában két éve van a munkára, hiszen a nálunk általánossá vált gyakorlat szerint a második kettőben már nem akar keménykedni, hanem a mézes-mázas megoldásokkal igyekszik biztosítani, hogy újraválasszák. A sikerhez ugyanakkor az is fontos, hogy az illető miniszterelnöknek jó legyen a nemzetközi megítélése: lássanak mögötte erőt, és megfelelő programmal álljon elő.

Szabados Krisztián politikai elemző

Sajnos reális esélye van annak, hogy a válságkezelő kormány - hacsak nem lesz előrehozott választás - bábkormány lesz, amely az MSZP politikai érdekei mentén tevékenykedik majd. Ebben az esetben meggyőződésem szerint a szocialisták súlyos történelmi vereséget fognak szenvedni 2010-ben, ugyanis az eszkalálódó válság magával rántja a pártjukat is. Ha egy nekik tetsző, de mégis valódi válságkezelő kormányt sikerül összehozniuk a szocialistáknak, akkor sem tudják megspórolni a népszerűségvesztést, hiszen a fájdalmas döntéseket meg is kell valakinek szavazni.

Attól tartok, hogy a magyar politikai elit annyira rossz irányba ment el az elmúlt tizenöt évben, hogy teljes mértékben alkalmatlan a válságkezelésre. Ha találnak is egy megfelelő személyt, aki „elvinné a balhét", minden oldalnak politikai érdeke, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de szembe menjen a szükséges, de kemény intézkedésekkel. Ezért a válságkormány miniszterelnöke nem biztos, hogy egy éven keresztül biztosítani tudná a többséget maga mögött. A szocialisták azt mondanák, hogy meg kell óvni a népet a sanyargatástól; a Fidesz pedig továbbra is szajkózhatná, hogy teljesen értelmetlen minden megszorítás, hiszen fájdalom nélkül is lehet válságot kezelni: adót kell csökkenteni.

A Fidesznek eddig az volt az érdeke, hogy Gyurcsány maradjon, hiszen ő „biztosította volna" számukra a kétharmados többséget 2010-ben. Most azonban egy előrehozott választás esetén is komoly esélyük lenne ugyanilyen arányú győzelemre, ha egyedül nem is, a Jobbikkal mindenképpen. Ha egy válságkezelő kormány jönne, akkor veszélyben érezhetnék a 2010-es kétharmadot, ugyanakkor profitálhatnának is belőle: nem nekik kellene a piszkos munkát elvégezniük, és a mostaninál jobb pénzügyi helyzetben vehetnék át az ország irányítását. Egy év alatt ugyanis sokat lehet tenni, hiszen a költségvetés kiigazításához kis túlzással néhány tollvonás elegendő. Rendkívül fontos, hogy a válságkezelő kormányfőt a nemzetközi pénzpiacok ismerjék és elismerjék, hiszen jelenleg pénzügyi lélegeztető gépen vagyunk.

Olvasson tovább: