Kereső toggle

Éhségsztrájk és kutyawellness

A vádak szerint százmilliókkal húzzák le az államot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem csitul a vihar annak a magyar cégvezetőnek az esete körül, aki éhségsztrájkba kezdett a Gazdasági Minisztériumban, mert - szerinte - projektcégek joghézagokkal nyúlhatnak le pályázati pénzeket. „Kutyawellnessre bezzeg jut pénz" - mondja a Heteknek a Don Quijote szélmalomharcát vívó férfi, miközben a szakemberek jogi hézagokról beszélnek.

Póka István (képünkön) múlt szerdán éhségsztrájkba kezdett a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban, majd este bilincsbe verve elvezették a rendőrök. Persze nem ez a történet eleje. A vállalkozó cége tavaly szeptemberben kutatás-fejlesztési tevékenysége meggyorsítására adott be kétszázötven millió forintos pályázatot, amelynek elbírálásakor kiderült, pályázatuk eléri ugyan a támogathatóságot jelentő hatvan pontos határt, mégsem juthat valójában pénzhez. Miért? Azért, mert több másik cég végzett már előtte, így elfogyott a keret.

„Kilencvenkilenc főt alkalmazó, magyar tulajdonú cégről van szó, amely több országba exportálja termékeit" - sorolja az adatokat Póka István, aki szerint „már az ország minden egyes embere tudja, hogy mi folyik a pályázatokkal kapcsolatban, csak az a háromszázötven képviselő nem, aki az Országházban ül". A férfi a Hetek megkeresésére elmondta, konkrétan arra gondol, hogy olyan „projektcégek" nehezítik az igazi pályázók dolgát, amelyeket szándékosan a százmilliós összegek elnyerésére hoznak létre.

Mint mondja, a pályázatoknál általában szigorú bankgaranciát kell adni a vállalkozóknak, egyedül a kutatás-fejlesztés területén nincs erre szükség. Az általa hivatkozott 2006-os kormányrendelet valóban kimondja, hogy kutatás-fejlesztésre irányuló beruházásoknál nem szükséges garanciát adni. Ennek ellenére Varju László kedden kijelentette: „Mindenképpen kérünk fedezetet." Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában az államtitkár azt állította, hogy 250 millió forintot nem lehet „csak úgy" projektcégeken keresztül Magyarországon az állami kasszából kivenni, „kötelezettséget kell vállalni mindenfajta értelemben".

Póka István szerint viszont nem kell fedezet. „Óriási joghézagról van szó, ami azt eredményezi, hogy bármilyen felelőtlen pályázattal bármilyen összegre pályázhat bárki" - mondja felháborodottan, majd rámutat, hogy könnyű úgy „beállítani" egy fiatal céget, hogy az biztos befutó legyen a tenderen. Erre válaszul a minisztérium elmondja: „az intézményrendszer folyamatosan végez ellenőrzéseket, de a KEHI, az ÁSZ és az Európai Bizottság is rendszeresen vizsgálja az uniós források felhasználását."

Az éhségsztrájkot választó férfit közben több tucat kis-, és középvállalat első embere is támogatásáról biztosította. Vezérigazgatók, ügyvezető igazgatók, sőt, tanárok is vállalják névvel véleményüket: a levelekben általában azt fejezik ki, hogy előttük sem ismeretlen a szituáció. „A média és a propaganda szerint mindent támogatunk, mégis süllyedünk" - írja egy vezérigazgató. „Szerintem itt az ideje, hogy a média is be legyen vonva, hogy lássák az emberek, hogy mi folyik a T. Ház-ban. Sajnos hasonló esetekről hallok más ipari területekről is. Valakinek egyszer fel kellene vállalnia a nyilvánosságot" - ez pedig egy ügyvezető levele Istvánnak, szintén névvel ellátva.

Az előbbi tapasztalatok és a minisztérium nyilatkozatai között döbbenetes különbség van. Utóbbi szerint „Magyarország élenjár az uniós pénzek kifizetésében". „A sikeres pályázatok támogatásának összértéke megközelíti a 390 milliárd forintot, a támogatások 45 százalékát kisvállalkozások nyerték el, 38 százalékát pedig mikrovállalkozások" - ezekkel az adatokkal szolgált a kommunikációs osztály. Arra a kérdésünkre, hogy létezik-e az a fogalom, hogy „az unió kasszájában ragadt pénz", a minisztériumi válasz: „A 2013-ig tartó uniós költségvetési időszak elején járunk, beragadt pénzekről még korai lenne beszélni."

„Póka úr esete azért szomorú, mert negyvenedik lett, és csak tizennégyen nyertek. Emlékeim szerint ilyen rossz arány a pályázatok történetében még sosem volt" - mondta el a Heteknek egy pályázatírással foglalkozó cég ügyvezetője. Böröcz András szerint az a probléma, hogy az a másfél milliárd forint, amennyit most is szétosztottak, kevés, és hiába hirdetik meg jövőre és 2010-ben is ugyanezt a pályázatot, akkor is csak tizennégy-tizenöt cég fog nyerni.

Póka szerint erre a problémára a megoldás az ésszerű átcsoportosítás: „Biztos, hogy kutyawellness támogatására van szükségünk az elektronikai fejlesztések helyett?" - teszi fel a kérdést, mivel egy másik tavalyi uniós pályázaton „sérült végtagú állatok gyógyászati rehabilitációjával" foglalkozó cég volt az egyik befutó.

Böröcz nyilatkozott arról a jogszabályról is, amely alapján nem kötelesek biztosítékot adni azon pályázók, akiknek a pályázata kutatásról és fejlesztésről szól. „Ez valószínűleg arra irányult, hogy megkönnyítse a kutatás-fejlesztéssel foglalkozók dolgát, mert ez Magyarországon nagyon gyerekcipőben jár" - véli az ügyvezető, aki elmesélte, hogy technikailag kivitelezhető, hogy bead valaki egy pályázatot 300 millióra, amiből bizonyos feltételek mellett 40 százaléknyi az azonnal lehívható összeg. „Ha megnyeri a tendert, lehívja a 120 milliót, és utána fellövi az űrbe a cégét, mert nem kell biztosítékot adnia" - világít rá a csízióra.

„Magyarországnak dicsőséget jelentene a vállalkozásunk még nagyobb mértékű befutása, létszámnövekedést eredményezne a vállalatnál, a befizetett adónk megnőne" - Póka szerint, ha mégis támogatnák őket. „Ehelyett próbálnak engem nevetségessé tenni" - mondja az időközben az éhségsztrájkot felfüggesztő férfi, és tudatja, hogy nemzetközi szinten fog ezután megszólalni: „Az uniós országok médiumait keresem fel, és kíváncsi leszek, mit szólnak majd ahhoz, hogy mire költik itt az uniós és a magyar állampolgárok adóforintjait."

Olvasson tovább: