Kereső toggle

Balatoni titkok

Évente ezermilliárd forint „pörög” a hazai alvilágban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szerdán fogta el a brutálisan meggyilkolt Marian Cozma halálával összefüggésbe hozott ötödik személyt a rendőrség. A gyanúsítottak számának növekedésével párhuzamosan a tettesekkel kapcsolatos információk is naponta gyarapodnak.

„A siófoki Petőfi sétányon tavaly azt követően masíroztak a romák, hogy az ott található üzletek által megbízott biztonsági cég embere megpofozott egy roma fiatalembert. A másnapi felvonulást a miheztartás végett szervezték. Azon a szakaszon 50-60 üzlet van, és senki nem mert szólni. Nem véletlenül: ezek az emberek a prostitúció mellett védelmi pénzekből élnek” – fogalmazott a Sztojka–Raffael-féle roma csapat tevékenysége kapcsán lapunknak egy neve elhallgatását kérő siófoki vállalkozó. A „védelem” meglehetősen egyszerű sémára épül. A kiválasztott üzletben – ami a legtöbb esetben étterem, diszkó vagy más vendéglátóhely – megjelenik egy csoport, amely kisebb balhét csinál. Elcsattan néhány pofon, általában belekötnek a személyzetbe, a portaszolgálatba, vagy fizetés nélkül távoznak. Másnap megjelenik valaki az üzletben, és felajánlja segítségét a tulajdonosnak: bizonyos összeg ellenében garantálja, hogy nem lesz több incidens. A vállalkozó szerint a tulajdonosok nem merik felvállalni a konfrontációt, mert tudják, ha sikerülne is „elhajtani” az egyik társaságot, hamarosan megjelenik egy újabb.

A „védelemért” beszedett pénzek átlagosan 50-100 ezer forintig terjednek üzletenként és havonta. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Siófokon több száz vendéglátóhely üzemel, egyértelmű, hogy nem bodzagyűjtésből élnek jól Sztojkáék, mint ahogyan azt a férfi édesanyja nyilatkozta. Informátorunk úgy véli, a veszprémi gyilkosság hátterében területszerzés állhat: a Balaton partján ugyanis csak a nyári szezonban lehet keresni, míg az egyetemi város Veszprémben egész évben.

A bűnbandák fő – vagy talán a legfőbb – bevételi forrása a prostitúció. A Siófokra bevezető tíz kilométeres szakaszon még télen is tucatnyi lány árulja a testét. Futtatóik havonta milliós bevétellel gyarapodnak fejenként. A pénzt nem kell sokfelé osztani. „A Siófokon demonstráló 150 fős bandát 5-6, legfeljebb tíz ember vezeti. A többi, a slepp kevés pénzért is részt vesz a balhékban. Örülnek, hogy nem kell dolgozni, kajálnak, isznak, és ruhára is jut a zsebpénzükből” – állítja az üzletember.

A Heteknek nyilatkozott egy másik vállalkozó, aki személyesen ismeri a Marian Cozma halálra szúrásával gyanúsított Raffael Sándort: „Raffael nagyon jól bánik a késsel, ezért nevezik szurkálónak, késelőnek.” Ugyanakkor az ízlésére sem lehet panasz, legalábbis informátorunk szerint, aki járt a férfi – egyik – házában: „Amikor megláttam az épületet, megdöbbentem. Ilyet csak a felső tízezer köreiben lát az ember.” Arra a felvetésre, hogy miként működhet a fél város tudtával ilyen sikeresen egy bűnszervezet, forrásunk azt mondta, szerinte ehhez szükségképpen „sok embert meg kellett venni”.

A szerbek után jöttek a romák

„Magyarországot felosztották a szervezett bűnözői csoportok – erről szólt többek között a kilencvenes évek közepének-végének robbantásosmerénylet-sorozata –, és ebben átütő változás az utóbbi tizenegynéhány évben nem történt” – mondta a Heteknek Tarjányi Péter rendőrségi szakértő. A Balaton is „le lett osztva” annak idején, igaz, 1995-ben még nem az enyingi cigánymaffia tartotta a kezében a déli part egy részét: akkoriban szerb kézben volt.

A siófoki erődemonstrációval kapcsolatban Tarjányi úgy véli, a módszer mára elavult, a ’90-es évek stratégiájával nem lehet gyökeret verni. Az akció szerinte arról szólt, hogy megfélemlítsék azokat a vállalkozókat, akik nem az enyingi bandának, hanem a legálisan működő biztonsági cégeknek fizetnek a védelemért. Tarjányi szerint ma sokkal csendesebben, diszkrétebben működik a bűnözői világ, az igazán komoly szervezett bűnözői csoportoknak nem érdekük az ilyenfajta demonstráció és balhé. „Azt szeretik, ha a szórakozóhelyeken nyugodtan szórakoznak az emberek, minél nagyobb a forgalom, és mindenki megtalálja a maga számítását.”

A hatóságok tehetetlenségével kapcsolatos véleményeket nem osztja Tarjányi. Mint mondja, minden egyes szervezett bűnözői körbe más-más módon lehet beépülni, így a cigány bűnözőkkel szemben más módszerekkel tud fellépni a rendőrség, mint például a magyar bűnözői csoportokkal szemben. Ugyanakkor a rendőrségen belül tipikusan cigány bűnözőkre szakosodott csoport nincs, mint ahogy nincsenek roma nyomozók sem.

„A cigány bűnözői csoportok jó része elsősorban családi alapon szerveződik és osztja le a feladatokat, ennél fogva például a nyomravezetői díj esetükben hatástalan. De ugyanilyen nehéz, sőt szinte lehetetlen egy ilyen szervezetbe fedett nyomozót bejuttatni” – magyarázta Tarjányi, miért tud kevesebb eredményt felmutatni a rendőrség ezen a területen, szemben például a hatósági szempontból sikeresnek mondható kábítószer elleni harccal.

A rendőrségi szakértő egyébként úgy véli, abban az értelemben van cigánybűnözés Magyarországon, mint ahogyan van ukrán, orosz, szerb szervezett bűnözés, és ez abból a szempontból lényeges, hogy a különböző etnikumokhoz kapcsolódó bűnszervezetekkel szemben különböző módon lehet sikeresen fellépni.

Magyarország szervezett bűnözés általi fertőzöttségét átlagosnak ítéli Tarjányi: Kolumbiához képest lényegesen jobb a helyzet, míg például egy régi EU-tagállamnál rosszabb. De az egyes bűntípusok felderítése is eltérő eredményességet mutat: a gépjárműlopások vagy az élet elleni bűncselekmények felderítési aránya európai összehasonlításban is jónak mondható.

A jogi háttér adott, a rendőrség gyenge

Az összes bűncselekmények által okozott kár mértéke – ami évente 100-200 milliárd forint körül mozog –, illetve a szervezett bűnözés „rejtettsége” alapján úgy lehet becsülni, hogy mintegy 800-1000 milliárd forint „pörög” évente a hazai alvilágban – mondta el lapunknak egy volt gazdasági főnyomozó. A nagyobb bevételekkel rendelkező csoportok főként gazdasági bűncselekményekkel (jellemzően csalásokkal) vagy droggal foglalkoznak. Ezek igyekeznek a befolyó pénzt legális vállalkozásokon keresztül kifehéríteni. Az ezekhez viszonyítva kisebb bevétellel rendelkező szervezetek – mint amilyen az enyingi cigány csoport –, amelyek jellemzően prostitúcióban, védelmi pénzek szedésében vagy pénzbehajtásban utaznak, inkább felélik a megszerzett vagyont.
A szakértő szerint a jogi háttér 90 százalékban adott ahhoz, hogy az ilyen szervezetek ellen fellépjen a rendőrség. Szerinte ezt a pénz oldaláról megközelítve lehet igazán hatékonyan megvalósítani. „Akár teljes vagyonelkobzásra is lehetőség van, bár ebben az esetben a hatóságnak kell bizonyítania, hogy a lefoglalandó pénz illegális tevékenységből származik. Ugyanakkor ott van a vagyonvizsgálat lehetősége is, amikor a bizonyítási teher megfordul. Nem értem, hogy például Sztojkáék esetében erre miért nem került sor korábban” – mondja. Úgy véli, a nyomozóknak nem feltétlenül kell száz százalékos eredményekre törekedniük. Egy-egy ismert bűnözői csoport felszámolásánál a célt kell szem előtt tartani: ha például adócsalás miatt lehet eljárni ellenük, vagy vagyonosodási vizsgálattal lehet „zaklatni” őket, akkor ezt meg kell tenni. (Klasszikus példa erre Al Capone esete, akit annak idején adócsalás miatt sikerült börtönbe juttatni.)
A volt nyomozó szerint abban, hogy a rendőrség szemmel láthatóan nem tud elég keményen fellépni a szervezett bűnözői csoportokkal szemben, elsősorban nem a korrupció játszik szerepet. „Nem mondom, hogy nem lehetnek személyi összefonódások bűnözők és rendőrök között, de az egész testületet nem lehet korrumpálni. Inkább a kompetens rendőrök, az igazi szakemberek hiánya jelenti a problémát” – fogalmaz, hozzátéve, hogy az olyan kiskirályok, mint Sztojka és Raffael esetében a félelem is befolyásolja a rendőri munkát.

Egyre keményebben akarnak kitörni a gettóból

„Gyermekkoromban sofőr vagy katona akartam lenni, azt hogy bűnöző lesz belőlem, álmomban sem gondoltam volna” – mondja a sarkadi Raffael Zoltán. A félig roma származású negyvenéves férfi csak névrokona a veszprémi gyilkosság gyanúsítottjának, de alvilági tapasztalatai neki is bőven akadnak: összességében csaknem hét évet töltött rács mögött.
„Huszonhárom éves koromig rendes munkám, családi életem volt. Aztán a rendszerváltás nyomán a munkanélküliség hamar kopogtatott Sarkadon, nekem is megszűnt a cukorgyári állásom. Akkoriban kezdett burjánzani a számlára történő vásárlás, amikor az egykori állami vállalatoktól egy szál céges bélyegzővel elhozhattunk bármit, csak később átutalással kellett volna fizetni, amit szinte senki sem tett meg” – meséli „pályája” kezdetéről a férfi, aki később 1 év 8 hónapot ült csalásért.
„Amikor szabadultam, egy jó barátom, akit a bélyegzős korszakból ismertem, belefogott az olajozásba. Én is beszálltam, de megmaradt a korábbi »profilom« is” – folytatja Zoli, aki szerint a cigány származású bűnözők felülreprezentáltak a lopásban, a csalásban, a behajtásokban, védelmi pénzek szedésében, illetve – ami ma a „sláger” terület – a prostituáltak futtatásában. „Legutóbbi Csillag börtönben töltött büntetésem alatt azt tapasztaltam, hogy egyre többen ülnek erőszakos bűncselekmények miatt is: ebben körülbelül fele-fele a magyarok és romák aránya. Viszont az életfogytosok között alig van cigány” – osztja meg tapasztalatait Zoli, aki ma már felhagyott a bűnözői életmóddal, miután három évvel ezelőtt – ahogy fogalmaz – átadta életét Jézusnak. Azt mondja, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy valaki az alvilági életmódtól meg tudjon szabadulni. „Senki sem születik bűnözőként, a családi háttér, a környezet nagyban meghatározza, hogy kiből lesz bűnöző. Éppen ezért a jövő a romák szempontjából nagyon riasztó: egyre rosszabb sorsú generációk jönnek, akik egyre agresszívebben akarnak kitörni a gettóból” – vélekedik az egykori maffiózó. (Hajdú Sándor)

A Rohác-dosszié

Tagadja az ellene felhozott vádakat Jozef Rohác, a múlt pénteken hazánkba szállított szlovák bűnöző, akit több, a 90-es években elkövetett robbantásos merénylettel is összefüggésbe hoztak a magyar nyomozók.
A nemzetközi elfogatóparancsot a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) adta ki Rohác ellen 1997-ben Seres Zoltán vállalkozó ellen elkövetett merényletkísérlet miatt. A férfi Bentley típusú luxusautójára három és fél kilogramm plasztik robbanóanyagot erősítettek, s az menet közben lépett volna működésbe.
A rögzítésre szolgáló mágnes azonban gyengének bizonyult, a pokolgép leesett a járműről. A nyomozáskor átvizsgálták a szerkezetet, s azon Rohác ujjlenyomatát találták meg a nyomozók. Serest az eset után két évvel géppisztollyal lőtték agyon Tahitótfaluban, motorkerékpárral érkező merénylők. Kilétüket, kapcsolataikat azóta sem sikerült tisztázni, ismeretlenként kezeli őket a rendőrség.
A szlovák férfit a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) is szeretné meghallgatni az 1998-as Aranykéz utcai merénylettel kapcsolatban. Az NNI nem gyanúsítottként kezeli Rohácot – nem is adott ki elfogatóparancsot ellene –, de számít együttműködésére az ügy tisztázásában.
Emlékezetes, ismeretlenek autóbombát robbantottak a budapesti, belvárosi utcában. A vélt célpont Boros Tamás vállalkozó volt, aki jó kapcsolatokat ápolt a rendőrséggel és az alvilággal is. Ellenségei szerint a hatóság besúgója lehetett. Tény, hogy a férfit az akkor folyó olajos bűnügyek egyik koronatanújaként tartották számon.
Az Aranykéz utcai merénylet volt az első olyan magyarországi leszámolás, amely vétlen áldozatokat is követelt. A támadáshoz használt gépkocsit Rohác egyik embere, Hamala vásárolta hamis papírokkal az eset előtt néhány nappal. Rohác és csapata is Budapesten tartózkodott a robbantás idején, a detonáció után percekkel, sietősen hagyták el az egyik körúti szállodát. A magyar hatóságok szerint a szlovák férfinak köze lehet még több, a kilencvenes években Magyarországon elkövetett támadáshoz, így a Torgyán József és Szájer József lakásánál, valamint a Fidesz Lendvay utcai székházánál történt robbantáshoz is.
A komoly titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Jozef Rohácot korábban Szlovákiában is több gyilkossággal, merénylettel gyanúsították meg, de a szlovák hatóságok az ezekkel kapcsolatos vizsgálatot 1996-ban megszüntették. A férfi ezt követően a Dunaszerdahely-környéki, maffiaszerűen szerveződött bandák egyik vezetője volt. A csoportokat ért véres leszámolásokat megúszta. Később elfogták és szabadságvesztésre ítélték, ekkor börtönlázadást szervezett, majd megszökött, és tíz éven keresztül bujkált a hatóságok elől. Októberben egy közúti ellenőrzésen fogták el Prágában, mikor a forgalommal szemben, ittasan vezette autóját, és hamis papírokkal igazolta magát. (Forrás: MNO)

Olvasson tovább: